Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




breakingchains

Volt egyszer egy kérdés egy hasonló találkozó alkalmából. Volt egy kedves barátunk, egy leendő bhakta, de egy kicsit hezitált. Feltett tehát egy kérdést: „Nos, mi a tanácsod, ha valaki szeretne bhaktává válni, de hezitál?” A válasz a következő volt: „Ne hezitálj, ugorj!” Mert mindenféle kifogásokat találunk miért ne – miért ne váljunk a Legfelsőbb boldog, szerető szolgájává. „Óh, túl fiatal vagyok, élvezni akarom az életet.” „Túl öreg vagyok, nem tudom végezni ezeket a gyakorlatokat.” „Szegény vagyok.” „Gazdag vagyok.” Mindenféle buta kifogás – miért nem. Ugyanezzel a lelkesedéssel próbáld megtalálni, hogy miért igen! Csak két dolog van, amit veszíthetünk. Az egyik, amit akkor veszítünk, ha bhakták leszünk, a másik, amit akkor, ha nem leszünk bhakták. Melyiket szeretnétek hallani?

Krpadhám: A negatívat.

Tírtha Mahárádzs: A negatívat? Mindkettő pozitív. Melyiket először?

Krpadhám: Ha nem leszünk bhakták, mert ott a „nem”.

Tírtha Mahárádzs: Ha nem lesz bhakta belőletek, az extázis az, amit veszítetek.

Liláavatár: Mi pozitív ebben?

Tírtha Mahárádzs: Nos, senki nem olyan bolond, hogy el akarja mulasztani a nektárt. A másik veszteség – ha bhakta lesz belőlünk – a láncaid, ez az, amit veszítesz. A láncaid – vas, vagy arany, nem számít – a lánc az lánc.

Kripadhám: Miféle láncok ezek?

Tírtha Mahárádzs: Anyagi ragaszkodások.

Lílávatár: De ezekkel az anyagi dolgokkal kell élnünk…

Tírtha Mahárádzs: Nem, az Úr kegyéből élünk. És néha energia formájában nyilvánul meg, néha áldás formájában, máskor meg étel, pénz, vagy fuvar formájában. Látnunk kell tehát az isteni kegyet működni mindenben. Mert ez áll a dolgok mögött. A nyilvánvaló formája lehet más, de a végső ez.

Kérdés: Elmagyaráznád, hogyan veszíti el valaki a láncait?

Tírtha Mahárádzs: A láncok elvesztése a szabadságot jelenti. A kérdésed tehát valójában: „Hogyan érjük el a szabadságot?” Csak sétáljatok ki a börtönből. Ez akkor történik, ha lejár a büntetésed; vagy keményen dolgozol és ásol egy alagutat; vagy a király azt mondja: „Fiam, megbocsájtok neked!” Akkor veszítjük el tehát a láncainkat, ha az összes karmánk lejár. Hosszú folyamat. Dolgozhatunk nagyon keményen, hogy alagutat ássunk – ezek az önmegvalósítás különböző formái: kemény munka. És mi történik, ha kiásod az alagutat, de a következő cellában érsz ki? Balszerencse! A legjobb, ha várunk a kegyre. Néha levelet írhatunk: „Kedves királyom! Úgy szenvedek itt, kérlek, segíts!” Ez működik.

Látjátok, ugyanazon cél elérésének különböző módjai vannak; az egyik gyakorlatiasabb, mint a másik. Az intelligenciánkat kell használnunk, hogy  megfelelően válasszunk, ne vesztegessük az időt. Ha az önmegvalósítás módszerét gyakoroljuk, akkor egyre közelebb kerülünk a szabadság ideájához és realitásához. De a lelki szabadság egy misztikus kinyilatkoztatás. Mert az anyagi szférában azt gondoljuk, hogy szabadok vagyunk: „Megvan a szabadságom.” Mégis befolyás alatt állunk – ösztönök, kultúra, lehetőségek, bármi más. Az igazi szabadság azonban az, amikor kész vagy egyet érteni az Úr óhajával. Amikor „igen”-t mondasz Neki! „Igen”-t, nem saját magadnak, hanem Neki. Ez azt jelenti, amikor készek vagyunk feladni úgynevezett szabadságunkat, és átadni magunkat az isteni akaratnak. Úgy tűnik, elveszíted a szabadságod, de valójában elnyered az igazi szabadságot, a lelki szabadságot. Ezért mondjuk, hogy ez egy misztikus folyamat. Úgy tűnik, mintha veszítenénk, de igazából nyerünk.



Leave a Reply