Calendar

March 2019
M T W T F S S
« Feb    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Prahlada (2)

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(Az előző hétfői idézet folytatása) 

“Látván, hogy a daitják minden erőfeszítése hiábavaló, Hiranjakasipu félni kezdett. Egy időre megkötözte Prahládot, majd különtöző módokat eszelt ki rá, hogy hogyan is ölhetné meg őt. Legelőször azzal próbálkozott, hogy elefántok lábai alá vetette Prahládot, majd mérgeskígyók harapása által próbálta elpusztítani. Mivel célját nem sikerült elérnie, a fekete mágia eszközeihez folyamodott. Majd egy magas hegy csúcsáról taszította a mélybe; élve eltemette; megmérgezte az ételét; éheztette; hatalmas jégdarabok között próbálta megfagyasztani; orkánnal fújatta el; tűzbe dobta; víz alá merítette és hatalmas köveket görgetett rá. Számtalan módon próbálkozott Prahládban kárt tenni, ám valamennyi erőfeszítése meghiúsult.

Miután számtalan módon próbálkozott az ártatalan fiúcska megölésével, a daitják ura rájött, hogy nem tehet kárt Prahládban. Most még nagyobb aggodalom lett úrrá rajta, és így kezdett gondolkozni: „Becsméreltem már ezt a fiút nyers szavakkal, különböző fegyverekkel próbáltam meg eltenni láb alól, mégis óriási ereje révén semmilyen módon nem lehet benne kárt tenni, még velem négyszemközt is félelem nélküli maradt. Mivel lehetetlen megváltoztatni a dolgok lényegét, ez a fiú sohasem fogja feladni a velem szemben tanúsított engedetlen viselkedését. Olyan ez, mint a kunkori farkú kutya farkának kiegyenesítése.”[1]

Ez egy nagyon jó példa: ha meghúzod a kutya farkát, akkor egyenes, addig ameddig el nem engeded – majd visszatér az eredeti helyzetébe. A dolgok alapvető természetének megváltoztatása tehát ehhez hasonlatos – a kutya farkának meghúzásához. Akkor hogyan lehetséges alaptermészetünk megváltoztatása? Ugyanaz a probléma.

Ez volt tehát Hiranjakasipu konfliktusa: ’Nem tudom megváltoztatni a fiamat! Sosem fogja feladni Isten iránti szolgálatát és elkötelezettségét!” Erre a következtetésre jutott: „Ez a fiú bizonyára halhatatlan, és ha ellene fordulok, én is meghalhatok.”

„A démonok ura láthatta, hogy ereje fogytán és emiatt aggodalom öntötte el. Ekkor Sukrácsárja fiai, Sanda és Amarka egy félreeső helyen a közelébe férkőztek, és megpróbálták őt lecsendesíteni: „Ó, Uram! Valamennyi király halálra rémült szemed puszta fenyegető villanásától, egyedül meghódítottad mindhárom világot. Miért vagy ilyen izgatott? A kisgyerekek nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, tudatlanok és hebehurgyák, éppen ezért cselekedeteik nem minősülnek jónak vagy hibásnak. Hadd térjen vissza Sukrácsárja, és hadd kérjük ki az ő tanácsát! Eközben ijessz rá Prahládra, és ne adj esélyt neki a menekülésre! Kötözd meg Varuna bűvös köteleivel, e módon nem fog tudni kapcsolatba kerülni a szádhukkal, és talán idővel, amire felnő, megváltoztatja véleményét.”

Hiranjakasipu elfogadta a tanácsot, és így válaszolt: „Igen, ezt kell tennünk! Prahládot egy családos ember és egy király feladataira és jótékonyságra fogjátok tanítani.” Sanda és Amarka nagy gondossággal okították újra Prahládot az anyagi értelemben vett vallásosságról, a gazdasági fejlődésről és az érzékkielégítésről. A fiú ismét jelen volt az órákon, nagyon udvariasan viselkedett, ám nem vette túl komolyan az utasításokat. Valójában sosem fogadta el követendőként ezeket az utasításokat, mert tanárai az anyagi világhoz kötődtek, s ezért a ragaszkodás és színlelés kettősségei uralták életüket.” 

(folytatása következik)

[1] Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 

 



Leave a Reply