Sharanagati

A vaisnava hit egyik titka, hogy a Név és a Megnevezett nem különbözik. A nyugati filozófia a huszadik században ugyanerre a témára jutott. Mi a kapcsolat a szavak és a gondolatok között? Mi a kapcsolat a szavak és a tárgyak között? Hogyan nevezünk el bizonyos dolgokat és hogyan megy át ez által a jelentés? Lehet egyáltalán bárminek nevet adni? A filozófiai vizsgálódásból meg kell tehát értenünk, hogy nagyon nehéz valamit nevén nevezni. Különféle magyarázatok vannak arra, hogyan adjunk nevet valaminek – olyan ez mint egy közös megállapodás. Például amikor azt mondjuk, hogy „alma”, akkor megegyeztünk, hogy azt a bizonyos tárgyat „almának” hívjuk. És bár nekem és neked is megvan a saját elképzelésünk egy almáról, mégis megegyeztünk, hogy ugyanazt a dolgot hívjuk „almának”. Ez pedig nagyban segíti a kommunikációt. Elmész a piacra, almát kérsz, és azt is kapsz. Gondoljatok csak bele, van egy elképzelésetek az almáról, a hölgy pedig aki az almákat árulja, körtének gondolja az almát. Almát kérsz tehát, de körtét kapsz. Nagy botrány!

A szavak segítik a kommunikációt. Sajnos azonban van egy kis probléma itt az anyagi világban – amikor azt mondod „alma” nem érzed az ízét. Nem tudod megtölteni a hasad csupán a névvel. Ez tehát csak fél misztérium, mert megvan a név, de kapcsolatba kell hoznunk a tárgyával. És az „alma” névbe nem tudsz beleharapni. Gondolkodhatsz, meditálhatsz rajta, de nem fog megtörténni, mert ez az anyagi világ, ahol a tárgy és a név különbözik. Ez egy megosztott világ, a kettősségek világa, ahol a külső forma és a belső jelentés különbözik.

Ahogy említettem, ez a filozófiai probléma – mi a különbség a tárgy és a név között – nemrég merült fel. A keleti filozófiában azonban már évezredek óta beszélgetnek erről. És különböző teóriákat vezettek be a szavak jelentésének megmagyarázására. Néhány ezek közül a következőképpen próbálja magyarázni a problémát – a szavak ereje hordozza a jelentést. Mások azt mondják a mondat ereje közvetíti a jelentést – nem az összetevők, hanem a nagyobb szerkezet. Azonban ha mélyére hatolsz például a szanszkrit nyelv misztériumának, rájössz, hogy még a legapróbb részecskéknek, a szótagoknak is van jelentésük. Mondhatjuk tehát, hogy ez egy többrétegű, hihetetlen, misztikus szerkezet. Gondolkodtatok már azon: hogy milyen érdekes, hogy ki tudjuk fejezni gondolatainkat, meg tudunk nevezni objektumokat és a másik személy, legalább egy részét megérti annak, amit mondani akartál? Egyszerűen hihetetlen hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy kifejezzük magunkat és, hogy megértsük a másik személyt! Ez minden képzeletet felülmúl, ez varázslatos!

Persze, sokszor félreértjük egymást. Azt mondom „alma”, azt érted „ah, körte!” Ez az amikor az én kommunikációs mezőm és a tiéd nem kapcsolódnak. Némi megértés akkor következik be, amikor valamelyest fedik egymást a mezők. Minél bizalmasabb a kapcsolat, annál jobb a megértés, ennek a két mezőnek annál nagyobb része kapcsolódik. Van olyan amikor a két mező teljesen fedi egymást? Mit gondoltok? Próbáljátok meg kifejezni a gondolataitokat.

Krsna-prijá: Lehetséges.

Valaki: A tanítvány és a guru között.

Paramánanda: Amikor a másik személy gondolatait fejezed ki.

Tírtha Mahárádzs: Óh, ma reggel nagyon mágikusak vagyunk! Ez azt jelenti, hogy először olvasnunk kell a gondolataiban, leszkennelni az agyát és utána kifejezhetjük a gondolatait. Más vélemény?

Valaki más: Nem tudom elképzelni, hogy létezik a teljes fedés.

Jasodá: Rádhé-Sjám

Tírtha Mahárádzs: Úgy gondolom nagyon is idealista társaságban vagyunk. Mert azt mondjátok: „Igen! Létezik! A guru és a tanítvány között! Olvashatunk mások elméjében, kifejezhetjük mások gondolatait!” És Rádhé-Sjám is be lett vonva – óh Istenem! Nagyon emelkedett! De van egy realista megközelítés is: „Nem létezik!” És ezt kell támogatnom. Habár amit említettetek, hogy egy nagyon különleges kapcsolatban lehetséges, mint a guru-sisja, lehetséges az elme olvasása – igen, egyet értek. Azonban azt mondom, hogy nagyon különleges, egyedi eseteket kivéve nem létezik. Miért? Van egy érvelésem, amivel támogatni tudom ezt a nézetemet. Mert egyedi emberi lények vagyunk, egyedi lelkek. És ez azt jelenti, hogy csak egy van belőled, az egész univerzumban, nincs második. Ez azt jelenti, hogy privát, egyéni látásmódod van. Mindannyinknak egyedi személyes helyzete van, és ebből kiindulva látjuk a világot. Nincs tehát teljes lefedés. Mert olyanok vagyunk, mint a tudatosság lelki szikrái és ez a személyiség! Mert egyedi személyek vagyunk, ezért egyedi a látásmódunk, a megértésünk és a véleményünk. És természetesen a szeretetteljes kapcsolatokban, a lelki kapcsolatokban ezek a mezők nagyon közel kerülnek egymáshoz. Néha olyan intenzív a kapcsolat az emberi lények között, hogy szavak nélkül is megértik egymást. Néha megesik, hogy gondolok valamelyik bhaktára, és azonnal jön egy sms. Vagy mondjuk a lelki tanítómester az egyik tanítványán meditál és másnap a tanítvány felhívja a mesterét és azt mondja: „Óh Gurudév, veled álmodtam, talán szükséged van rám?” A nagyon intenzív kapcsolat tehát létezik, lehetséges. De teljes megértés… Azt kétlem.

(folytatjuk)