Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Jun

20


DSCF5631

Ha jól emlékszem, Jayadév Goswami volt az, aki – kinézve az ablakon, és látva a körülötte lévő emberek fájdalmát – így szólt: ’Oh, annyira fájdalmas látni mások szenvedéseit, hogy sírva haladok az Isten felé vivő úton, s könnyeim oly bőséggel omolnak, hogy a földet is föláztatják. Lábnyomom ezért megmarad a sárban, így mások is látják, merre vezet a tökéletesedés útja…”

Élt egy másik szent is Indiában, aki így szólt: „Kész vagyok milliónyi skorpióharapást elviselni a testem valamennyi pórusán, ha azzal enyhíteni tudok az élőlények szenvedésein!”

Vannak tehát az elkötelezettségnek különböző szintjei e tekintetben. Szükség van rá, hogy meghatározzuk a szintünket, és a szolgálatunkat – mit lehet tőlünk várni, és mi az a tehetség, amellyel a Legfelsőbb megáldott bennünket. Hiszen ne felejtsétek el, egy nagyszerű kísérlet részei vagyunk.

Manjari: Kísérlet? Hát nem lila (kedvtelés)?

Tírtha Maharádzs: Természetesen végső soron isteni lila, de annyi torzulás, ostobaság és rossz dolog létezik a lelki életben, hogy szükség van egy élhető Krishna-tudat megalapozására, amit lehetséges gyakorolnunk, természetesen csinálnunk.

Talán nem jöttetek rá, és talán még nem is a ti ügyetek, de ez az a kísérlet, amellyel próbálkozunk. Ezért mindenkit arra kérek: még ha nem is értitek, még ha nem is látjátok benne a távlatot, de legalább ne hátráltassátok! Ez a szerény kérésem. Hiszen ez egy nagyszerű feladat.

Amit még el szerettem volna Nektek mondani: itt, Kelet-Európában Krisna valahogy elrejtett bennünket. Ám ha például Abhaj Csaran Prahbu Kaliforniában, Amerikában élne, Ő volna a vaishnava siddhanta mércéje. Persze, ha Kaliforniában élne, nem Abhaj Csaran Prahbu lenne, tehát ez szintén egy kissé komplikált. Mégis, amit mondani szeretnék: nekünk itt kincseink vannak. Kivételes kincseink! Olyan vízióink, megvalósításaink, annyira mély tudás, olyan emberi megértés, amely túlmutat a határokon. Talán Nektek nincs nemzetközi összehasonlítási alapotok – nekem viszont van. Én tudom, miről beszélek. Nem azt szeretném ezzel mondani, hogy ami másoknak van, az nem jó – viszont ami nekünk van, az nagyon is jó. Kérlek Benneteket, segítsétek ezt sikerre vinni! Egy titkos sikerré érlelni!

Kriphadam: Abhaj Csaran Prahbu nagyon jó példával járt elöl tegnap azzal, hogy nem akart énekelni, holott mennyeien énekel. Mégis, minden alkalommal másoknak ajánlotta azt fel. Mindaddig visszautasította az éneklést, amíg mi folytattuk.

Tirtha Maharádzs: Látjátok, ez a kultúra. Tehát szocializálódjatok ebben a hangulatban, ebben is nőjetek fel, nem egy másik hangulatban. Úgy vélem, néhányatoknak van elképzelése arról, milyen más hangulatok is léteznek a lelki életben. Pontosan ez volt a kísérlet! Általában nem említünk neveket, de ebben az esetben azt hiszem, kimondhatjuk bátran: Abhaj Csaran Prahbut vitathatatlanul mindenki vezető tekintélyként fogadja el! Ő pedig oly alázatos – ez a mi mércénk. Szeretném, hogy ebben a hangulatban folytassátok! Ez az igazi út. Azok, akik valóban képzettek, nagyon is alázatosak és szerények – olyannyira, hogy az már ellenállhatatlan. Tekintélyük és hozzáértésük azonnal felismerhető, és kivívja nagyra- becsülésünket.

 



Leave a Reply