Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




artworks-000650751301-m16ejd-t500x500

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Megtárgyaltuk és megértettük az első osztályú, a második és a harmadik osztályba tartozó bhakták besorolását – mint a jó, jobb és a legjobb bhakták. Most pedig folytassuk felolvasásunkat ebből a nagyon fontos könyvből a Bhakti-raszámrta-szindhuból:

A kezdő bhakták további alcsoportjairól a Bhagavad-gítában olvashatunk. A Bhagavad-gítá elmondja, hogy az emberek négy fajtája kezdi el az odaadó szolgálatot és fordul az Úrhoz, hogy saját elégedettsége érdekében enyhülést keressen Nála: aki szenved, aki pénzszűkében van, aki kíváncsi és aki bölcs. Az ilyen emberek elmennek a templomokba, és Istenhez fohászkodnak, hogy csökkentse anyagi szenvedésüket, hogy gyarapíthassák vagyonukat, vagy azért, hogy kielégítsék kíváncsiságukat. Az a bölcs ember, aki csupán azt érti meg, hogy Isten hatalmas, szintén a kezdők közé sorolható. Tiszta bhakták társaságában ezek a kezdők a második, illetve az első osztályú szintre emelkedhetnek.”[1]

Tehát itt található a négy alapvető motiváció a lelki út elkezdéséhez. Ha szenvedünk – ez egy általános nyelve az anyagi betegségben szenvedő léleknek, itt a Földön. A szenvedés az a nyelv, melyet mindannyian megértünk. S szeretnénk erre megoldást találni – ez az egyik oka a fohászkodás elkezdésének.

A másik az élet valamiféle hiánya. Ha szűkölködünk valamiben, akkor ezt a hiányt valahogy be akarjuk tölteni. Horror vacui – az ürességtől való félelem. Be akarjuk tölteni az üres helyeket, ezért készek vagyunk minden zegzugot agyondekorálni. Ez a magánytól való kozmikus félelem. Tehát szükségünk van a beteljesülésre, az elégedettségre – ezért végül, ha elég bölcsek vagyunk, Istenhez fordulunk.

Vagy valaki például kíváncsi: ‘Hé, mondd csak, mi a titok itt? Ez a rendszer működőképesnek tűnik – hogy van ez? Ez az egész teremtés működik – ez egy csoda! Ki áll mögötte?’ Tehát ezek a Legfelsőbb alapvető és legelemibb megközelítései – mint a szenvedés, a hiányérzet, vagy a kíváncsi megközelítés.

S ott van még a negyedik, a bölcsek csoportja, akik kapcsolódni akarnak a legfelsőbb valósághoz. Ennek ellenére mind a négy kategóriát neofitának, kezdőnek tekintik.

Most ismét felteszem ezt a kérdést, mi vajon hol helyezkedünk el? Esetleg a szenvedőkhöz tartozom? Igen, többé-kevésbé oda tartozom. Ha nincs semmi, ami miatt szenvedhetek, akkor csinálok valamit – csak azért, hogy lefoglaljon. Miért pazaroljam az időt egyszerű elégedettséggel? Vagy azoknak a csoportjába tartozom, akiknek valami hiányérzetük van? Igen, nagyon is! Koldus vagyok. Az istenszeretet koldusa vagyok. S remélem, hogy akiket felkeresek, hogy adjanak valamit, nem szűkmarkúak. Vagy inkább kíváncsi vagyok? Nos, a kíváncsiság előfeltétele némi intelligencia, ezért nem tudok túl sokat mondani. S határozottan állíthatom, hogy nem igazán tartozok a negyedik, a bölcs kategóriába sem. Mivel, ha bölcs vagyok, akkor nem szenvedek, igaz? Egy bölcs ember nem szenved. Épp úgy, mint egy bölcs ember sohasem unatkozik.

Látjátok – van néhány közös tulajdonságunk és a hitünk is azonos, ebben anyagi világban.  S ezért mindannyiunknak bizonyos válaszokat kell találnunk a kérdéseinkre.

Tehát miután megértettük, hogy ezek a kezdő bhakták csoportjai, olvassuk tovább: A kezdőkre Dhruva Mahárádzsát hozhatjuk fel példaként.” Hoppá! Dhruva Mahárádzs – sok fejezet van szentelve a Srímad Bhágavatamban ennek a történetnek. Ő egy szent gyermekként született, aki nagyon eltökélt volt a meditációjában. S nem várhatjuk el, hogy a Srímad Bhágavatam – a kinyilatkoztatott szentírások lényege – megvitassa a neofita bhakták karakterét. Hogyan lehetséges az, hogy Dhruva Mahárádzs egy neofita bhakta – aki képes megküzdeni a démonikus erejű hadsereggel?! Képes erre egy neofita? Vagy emlékeztek a meditációjára, melyet lelki gyakorlatként végzett – hogyan is történt? Először az étkezését szabályozta. S az étkezés szabályozása Dhruva Mahárádzs esetében azt jelentette, hogy semmit sem evett. Majd azt érezte: ‘Ó, ez nem elegendő! Szabályoznom kell a folyadék fogyasztásomat is.’ S a folyadék szabályozása az ő esetében azt jelentette, hogy nem ivott semmit. Majd azt érezte, hogy: ‘Ez nem elég, szabályoznom kell a légvételemet.’ S a légzés szabályozása az ő esetében azt jelentette, hogy félévente vett csak lélegzetet. Tudjátok – ahogy általában a neofiták szokták. Egy kis szabályozás.

Ha ő egy neofita bhakta, akkor hová tartozok én? De szerencsére van hasonlóság közte és köztem. Miben? Mert nagyon elszánt volt, hogy elnyerje a Legfelsőbbel való találkozást, darsant[2] és ezért, amikor találkozott a lelki tanítómesterével, őszintén engedelmeskedett neki. Ez az, ami összeköt bennünket! Nagyon engedelmesen fordult mesteréhez és én is nagyon engedelmes vagyok a mesteremhez. Igen, ez az, ami összeköt benneteket és Dhruva Mahárádzsot.

 

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

[2] Personal meeting

 



Leave a Reply