Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Feb

7


(az előző rész folytatása)

 

Dámódar kérdése: Az életben általában nem csak az ürüléket vagy csak a halavát markoljuk, hanem ezek keverednek, és nem érthetjük az arányokat – melyik a több? És még ha sokáig ízleljük is ezt a kevert ízt, mindig a rossz íz marad meg, mert kevert. Nem látom át, hogy milyen irányban mozog az íz – helyes irányba vagy nem.

Tírtha Mahárádzs: Az irány helyes. Egyre inkább irányítanunk kell a lépteinket. Az időnket pedig nagyon figyelmesen, hatékonyan kell használnunk. Itt az idő! Egy pillanat vesztegetni való időnk sincs.

Igen, a legtöbb esetben az íz kevert. Az odaadás a legtöbb bhakta számára kevert. Ezt hívják kevert odaadásnak; odaadás ugyan, de még nem tiszta. Ennek ellenére folyatatnunk kell az önmegvalósítás és a megtisztulás folyamatát. És amikor a tisztulás által annyira kifinomul az ízlésünk, akkor érhetjük el a teljes isteni ízt.

Mi, emberi lények rendelkezünk a választás lehetőségével. Mert Krsnának is megvan ez a képessége, hogy a legjobbat válassza. De mindez egy kicsit torzultan tükröződik itt az anyagi szinten. Ez a tulajdonság tehát Krsna esetében, hogy mindig a legjobbat választja, azt emberek esetében kicsit eltorzult abba az ostobaságba, hogy a legrosszabbat válasszák. Képesség és ostobaság. Térjünk észhez, és használjuk ezt a finom képességet, hogy különbséget tudjunk tenni. Válaszd, mindig válaszd a magasabb ízt! Mind az alacsonyabb, mind a magasabb íz mindig jelen van. El kell döntenünk, hogy melyiket választjuk.

Tudjátok, azt mondják, a víz mindig lefelé folyik. Igaz? Kiöntesz egy kis vizet és mindig lefelé folyik. Az anyagi szférában ez a dolgok természete. De néha láthatjuk, hogy egy folyó elér egy hegyhez és átvág rajta! Néha tehát lehetséges, hogy a víz megmássza a hegyet, és megtalálja az utat, hogy átkeljen a hegyen. Készen kell állnunk tehát, hogy így cselekedjünk, nem csak lefelé menni, hanem késznek lenni felvállalni a nehézségeket, felmászni a lépcsőn, vagy a hegyeken, és átjutni rajtuk. Az élet ilyen.

És meg kell tanulnunk annak a tudományát, hogy hogyan legyünk boldogok. Néhány bhaktának azt javasoltam, hogy kezdjék el képezni magukat erről a belső bölcsességről. Mert vesztegethetjük az időnket kesergéssel, de ugyanakkor, ehelyett lehetünk boldogok is.

Mégis, kétség kívül a magasabb ízt kutatjuk és szükségünk van arra a belső megtapasztalásra – a mantrázás, a szolgálat, a tanulmányok, az élet és a rossz tapasztalatok által megtalálhatjuk azt a magasabb ízt. De legyetek felelősségteljesek! Nektek kell megtalálnotok! Nem úgy működik, hogy majd valaki felvállalja a nehézségeket helyettünk. Ahhoz, hogy vizet találjunk, mélyre kell ásnunk. Ahhoz, hogy megtaláljuk az isteni bölcsességet, mélyre kell merülnünk ebben a tudományban, a gyakorlatban. És használnunk kell az intelligenciánkat. Ha nem elégszünk meg a kevert ízzel, próbáljuk meg megtisztítani azt. Ürítsük ki a kezeinket. Rengeteg halava vár ránk.

(folytatjuk)



Leave a Reply