Sharanagati

Mi a baj, mi olyan félelmetes a szannjász renddel kapcsolatban? Hogy a kényelem, a család biztonsága nem adatik meg. Ezért volt Sacsi-anya annyira feldúlt, mikor megtudta, hogy fia a szannjász rendbe lép. Indiában mindenki tiszteli a szannjász rendet, de ha valaki a családodban készül erre – mindenkit megráz, és bármi áron megpróbálják megakadályozni. Ráadásul Maháprabhu fiatal volt, szépséges és vonzó. Ha ronda öregember vagy, nem probléma, felveheted a szannjászt, senki nem fog még csak rád se nézni. ’Haszontalan fickó, úgy sem várhatunk tőle semmit.’ Ha azonban fiatal, jó kilátásokkal rendelkező, szépséges személy vagy, akkor mindenki fut utánad.

Amikor tehát Sacsi-anya megértette, hogy azon az estén a fia elment, csak ült az ajtóban, már nem is sírt többé. Mert biztosan látta, hogy mi történik épp abban a pillanatban. Hogyan fut és ússza át fia a Gangeszt, elérkezve a helyre, ahol megpróbál egy szádhut meginvitálni, hogy legyen a mestere, hogy adjon neki beavatást. Hogyan vágja le a borbély a haját. És azt mondják a borbély elsőre nem akarta elvállalni: „Nem, nem. Olyan fiatal és szép vagy. Nem vághatom le a hajad!” Mert szannjászivá válni azzal is jár, hogy levágják a hajad. Miért? Minek a szimbóluma? A világról való lemondás. Ne feledjétek tehát, amikor levágatod a hajad, azt jelenti, hogy hátat fordítasz a világnak.

A borbély tehát megdöbbent, amikor látta Maháprabhu gyönyörű, hosszú haját: „Le kell ezt vágnom? Lehetetlen!” De Ő ragaszkodott hozzá, ezért végül a borbélynak meg kellett tennie. De annyira sokkolta az eset, hogy eldöntötte feladja foglalkozását. Foglakozást váltott tehát és édességet kezdett árulni. “Nem bírtam elviselni ezt a sértést, hogy levágtam Maháprabhu haját! Segítettem, hogy szannjászí lehessen! Óh, szerencsétlen vagyok! Valahogy kompenzálnom kell ezt a keserűséget.” Hogyan lehet kompenzálni a keserűséget? Édesség árusítással. Ez az egyetlen módja a keserűség kompenzálásának – édesség árusítás.

Amikor tehát Maháprabhu felvette a szannjászt, édesanya megértette: „Elvesztettem a fiam! Őelőtte már elveszettem másik fiamat! És most ez a fiú is elment.” Nagyon szomorú volt. De tudjátok, a hölgyek egy másik tulajdonsága, hogy egy ideig szomorkodnak, majd újabb módszereket eszelnek ki. És milyen megoldást talált? Ha el akarod nyerni valaki társaságát, mit tehetsz? Ha biztos vagy benne, hogy nem jön el hozzád?

Kigondolta: „Nem kaphatom meg fiam direkt társaságát, ezért ételt fogok felajánlani, főzni fogok Neki!” És odaadása annyira erős volt, hogy Maháprabhu nem tudott ellenállni. Mit említenek itt? Hogy bármikor amikor Sacsi-anya ételt ajánl fel, eljön és megeszi. Ez bizonyítja az anyai szeretet erejét a szannyász rend szigorú szabályai felett. Mert Maháprabhu nem látogathatta meg otthonát, Sacsi-anya mégis olyan odaadó volt szolgálatában, hogy Maháprabhu mindig ott volt. Mik azok a helyek melyeket Maháprabhu sosem hagyott el? Srívász kírtanja, Sacsi felajánlása, és Nrszimhánanda bramacsári szíve. Ezek azok a helyek, ahol Maháprabhu mindig ott van – bármikor is ajánljon fel ételt Sacsi-anya, bármikor is legyen kírtan Srívász-Angamban, és Nrszimhánanda brahmacsári szíve. Válasszatok hát! Ha találkozni akartok Maháprabhuval, három lehetőségetek van: ételfelajánlás, egy óriási kírtan, vagy egy tiszta szív. Válasszatok! Persze egyik segíti a másikat. Ha boldog vagy a kírtanban, az megtisztítja szíved. Ha tiszta szívvel főzöd az ételt, akkor szépen tudod majd felajánlani, és Ő eljön. Az egyik lelki gyakorlat tehát segíti a másikat, és ily módon mindig élvezhetjük szeretteink társaságát.

Úgy tűnik, semmi különös nem történik – egy távoli látogató felbukkanása – de mégis ezekben a Maháprabhu líláiról szóló édes szavakban, az egész történelem benne van, és a nekünk szóló instrukciók.