Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




sankirtan-party

Minden dicsőséget Dzsagadánanda Panditnak! Srí Csaitanja Maháprabhu oly nagy keggyel tüntette ki, hogy bárki, aki találkozik vele, azt gondolja: „Most közvetlenül elnyertem Srí Csaitanja Maháprabhu társaságát.” [1]

Tulajdonképpen az előző alkalommal már befejeztük ezt a verset. De itt van még valami nagyon fontos: a meghódolt bhakta annyira magába szívja mesterének tulajdonságait, hogy szinte a képviselőjévé, az eredeti tükörképévé válik. Pontosan úgy, mint Dzsagadánanda Pandit esetében. Ő annyira átadta magát Srí Csaitanja Maháprabhunak, hogy az emberek, akikkel találkozott azt érezték: “Ó, a vele való találkozás, olyan, mint az Úrral való találkozás.”

Ez az azonosítás mély összeköttetésen alapul. Néha felszínes összeköttetés az alapja. Amikor ez csak a feljebbvaló gesztusainak, szavainak vagy a szokásainak az utánzása, az nem valódi képviselet. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk helyes követés és képviselet és helytelen utánzás és másolás között. Érezhető a különbség? Az egyik megengedett, a másik nem mondanám, hogy alapvetően nagy hiba, de egy nagyon elemi szintje a követésnek. Például, ha a mestered elmegy valahová és te is próbálsz ugyanoda elmenni, ugyanazt a helyet fogjátok vajon meglátogatni, vagy mégsem? Vagy még ha ugyanoda látogatsz is el, olyanná válsz, mint ö? A legvalószínűbb, hogy nem, mert az ő élete és intenzitása az egy dolog, és a te életed és intenzitásod egy másik. Vagy ugyanígy, mi mindannyian zengjük a szent neveket, de mi az én mantrázásom és mi a ti mantrázásotok? A tietek boldoggá teszi az Urat és kifejezi az önvaló örömét. Hát, én most nem bocsátkoznék részletekbe a másikkal kapcsolatban…

Tehát, ha bizonyos emberek ugyanazokat a tevékenységeket végzik is, az eredmény különböző lesz. Ami nektár az emelkedett léleknek, az méreg lehet a kezdőknek, és ami nektár egy kezdőnek, lehet hogy kellemetlen méreg az emelkedett léleknek.

Hogy lehet elkerülni a hamis követésnek és helytelen utánzásnak ezt a hibáját? Nagyon könnyen, nekünk ugyanazt az intenzitást kell megvalósítanunk az életünkben, mint a példaképeinknek. Nem arról van szó, hogy ugyanazokat kell ismételnünk, amiket ő tett, de meg kell próbálnunk ugyanazzal a mély odaadással és lelkesedéssel élni, és közeledni Istenhez. Egyrészt a saját életünket kell élnünk, másrészt pedig képviselnünk kell a mesterünket, a hitünket, az Istenünket .Mert az emberek a viselkedésetek alapján fognak véleményt alkotni a hitetekről..

[1]  Csaitanja-csaritámrta, Antja-lílá, 12.101.



Leave a Reply