Sharanagati

Krpadhám kérdése: Miért könnyebb szert tenni a rossz szokásokra, mint a jókra? Miért könnyebb rossz tudatállapotba kerülni, mint jóba? Karmikus kondicionáltság ez?

Tírtha Mahárádzs: Is. És ne feledd, hogy a lelki élet olyan, mint utazni egy szekéren a hegyekben: fenn és lenn, fenn és lenn. Amikor felfelé kell menned a lovak nagyon keményen dolgoznak és nagyon lassan halad a szekér. Amikor felérsz a csúcsra, úgy érzed: „Oh, a csúcson vagyunk!” De aztán azonnal lefelé vezet az út, és az már nagyon könnyű és nagyon gyors. Ahhoz, hogy alacsony helyzetbe kerülj, semmit nem kell tenned, magától jön. Ahhoz azonban, hogy felemelkedhessünk, keményen kell dolgoznunk. Sajnos ilyen ennek a világnak a természete. Ahogyan azonban, ez csak tükörképe az eredetinek, tudnunk kell, hogy ott fordítva vannak a dolgok. Itt az emberek keményen dolgoznak, hogy valamit megtanuljanak, és nagyon könnyen felejtenek; ott a lelki világban az emberek nagyon könnyen tanulnak, de nagyon keményen kell dolgozniuk, hogy elfelejtsenek valamit. Ott a szekér felfelé nagyon könnyen halad, lefelé azonban nagyon nehezen.  Nagyon könnyen elérik a jó tudatállapotot és gyakorlatilag lehetetlen rossz tudatállapotot kifejleszteni. Nekünk azonban ez a fajta felállás jutott, hogy keményen kell dolgoznunk, hogy egy magasabb szintre juthassunk, és mégis nagyon könnyű mélyre kerülni. Ilyen a dolgok természete. Plusz a rossz kondicionáltság, amely nagyon rossz hatással van az egyénre.

Mégis, ha azt látod, hogy valaki ezen rossz szokások áldozata, a szándék azonban nemes, akkor a rossz szokások nem igazán számítanak. Mégis ha valaki a tűzzel játszik, az nagyon veszélyes tud lenni.

Jasódá kérdése: A kozmikus szabály szerint, amit a 108-as vers ír le, hol van a kegy?

Tírtha Mahárádzs: A kozmikus szabály az igazság: azt kapod, amit megérdemelsz. A hiper-kozmikus szabály azonban a kegy. Jobbat kapsz, mit amit vársz. És ez mindig így is történik, de olyan buták vagyunk, olyannyira kondicionáltak, hogy ameddig megvan, addig nem tudjuk értékelni. Ahogy azonban eltűnik, mindjárt megértjük, hogy milyen értékes. Például azt mondod: „Oh Istenem! Elegem van a szolgálatból. A munkám olyan nehéz, a főnököm olyan buta, szeretnék elszökni!” De következő reggel, amikor kirúgnak, és azt mondják: „Bocs, de optimalizálnunk kell a struktúrát” akkor majd azt gondolod: „Oh Istenem, elvesztettem a munkám! Nincs pénzem, nincsen bevételem, sem elfoglaltságom.” Vagy ha azt mondod: „Ezt a fickót nem bírom többé elviselni az életemben! Visszamegyek anyámhoz.” De képzeld csak el, ha elszakítanak a férjedtől, ha meghal. Meg tudod becsülni akkor? Azonnal nagyon fogod értékelni, sokkal jobban, mint az előtt. Ugyan ez történik a művészekkel is; amíg élnek, és úgy festenek, mint egy gép, senki sem veszi meg a képeiket; amint meghalnak, azonnal mindenkit érdekelnek a képeik.

Becsüljük meg, ameddig még van nekünk.

Jasódá: A kegyre inkább a segítség formájában gondoltam.

Tírtha Mahárádzs: A szenvedés segít, mert a szenvedésből általában megértünk valamit. Azt is mondhatjuk, hogy a kegy a magasabb, rejtett alapelv. Igazából a kegyből és a kegyért élünk, de néha elfelejtjük, és ezért nem látjuk. Ezért mondjuk azt, hogy az igazság nem elég. Ahhoz, hogy kiszabadulhassunk a csapdából, extra energiára van szükségünk; ez az extra energia pedig az isteni kegy, feltétel nélküli szeretet. De a szenvedés is segítség, a kudarc is segítség. Prabhupád azt mondja, hogy a kudarc a siker oszlopa. Ezért vannak Dél-Indiában a templomokban ezernyi oszloppal teli termek. De ne építsetek ezernyi oszlopot otthon, hogy sikeresek legyetek. Mégis úgy mondják: a kudarc a siker oszlopa. Ha elég intelligensek vagyunk, és elkövetünk egy hibát, nem követjük el ugyan azt a hibát még egyszer, mert megtanultuk a leckét. Krsna egy gyengéd tanár, ismeri a korlátainkat.

Meditációnk szerint érkeznek tehát a gyümölcsök. Ezért meditáljatok a préma-bhaktin, és akkor eljön hozzátok. Mert a préma-bhakti kegyes. Szereti ha meginvitálják.

Dámódar kérdése: Van különbség a Krsna-tudatosság és a bhakti-jóga között?

Tírtha Mahárádzs: Igen. Kansza a tökéletes Krsna-tudatosság példája – mindig emlékezik, mindig meditál, mindig Őt látja. De nincs szeretet, nincs ragaszkodás. Csak félelem és ellentétes érzelmek, gyűlölet. Krsnában a halál megtestesülését látja, habár a bhakták az élet megtestesülését látják Krsnában. A bhakti imádatot jelent, szolgálatot, és végül szeretetet. Nagy a különbség! A Krsna-tudatosság nem elég; Krsna bhaktira van szükség.

Dámódar: Számomra még nehéz különbséget tenni a kettő között. Ezért sok minden van, amit csak megteszek: dzsapázom, praszádamot fogyasztok… És várom, hogy megjelenjen a szeretet. De úgy tűnik, hogy sokáig kell várnom.

Tírtha Mahárádzs: Hol van a szeretet? Belül? Kívül?

Dámódar: Belül és kívül.

Tírtha Mahárádzs: Akkor… ott van! Csak nyújts ki a kezed… Várj! Várj! Tartsd így!

Az emberek sokszor az kérdezik: ”Hol van a kegy?! Hogyan érhetem el a kegyet?” És a nagyok mindig azt mondják: „Veled van, mindig veled van, körülötted, nem látod?!” Azt mondod: a szeretet belül és kívül is van. Mindenhol itt van körülöttünk! Azt gondolom, Krsna figyelme, törődése veled van. Most eljött a te időd, hogy figyelmed és törődésed Felé fordítsd. Hogy igazán átadd magad, ne csak elvégezz, vagy ismételj néhány tevékenységet – add át önmagad! Mert az még nem elég. Isten kiköpi a langyosat. Ne légy semleges. Légy rajongó!