Sharanagati

 

Manydzsari kérdése: Ha azt látjuk, hogy némelyik hittestvérünk valamit nem jól csinál, vajon helyes dolog ezt megmondani neki, vagy másképpen cselekedjünk? 

Szvámí Tírtha: Erről nem tudok nyilatkozni, hiszen általában én nem látok semmi rosszat, szóval nem tudom pontosan, mit tegyetek ebben az esetben. Ez nem egyszerű.

Egyvalamit azonban megosztanék veletek a saját tapasztalataimból. Egyszer gyakorlatilag könnyek között imádkoztam az egyik idősebb hittestvéremnek, s azt mondtam neki: „Miért nem vágtál pofon, amikor annyira ostoba voltam?” Talán ő semmi kivetnivalót nem talált a viselkedésemben, miközben én rájöttem, hogy elkövettem pár hibát.

Sokszor találhatunk valami helytelent vagy kivetnivalót mások viselkedésében, de mégsem szabad megelégednünk mások hiányosságaival, hanem hosszú listát kell készítenünk az erősségeikről. Hiszen megpróbálni bhaktának lenni nagyon dicsőséges erőfeszítés – valamennyi létező korlátunkkal és hibánkkal együtt. Képzeljétek csak el: hány ember nem hajlandó semmiféle figyelmet szentelni Krsnának? Mi mégsem kritizáljuk őket, ugye? De a hittestvéreinket, akik hajlandóak egy kis figyelmet áldozni Krsnára – őket pedig olyannyira hajlamosak vagyunk kritizálni?

Másokat kijavítani, úgymond kritizálni elég veszélyes, és csak a guru számára van fenntartva. Miért is? Mert ez azt jelenti, hogy le kell nyelnünk mások hibáit. Ha egy egyszerű bhakta túlzottan elkezd mások hibáira összpontosítani, akkor ezek a hibák rászállhatnak, és lefelé nyomhatják. Míg egy „nehézsúlyú bajnok”, egy erős bhakta képes megemészteni mások hibáit. 

Ám nagyon alázatos módon megpróbálhatunk segíteni barátainknak, hittestvéreinknek, hogy egy kicsivel több figyelmet fordítsanak bizonyos dolgokra. Ha megtaláljuk a megfelelő módszert, bizonyára figyelmesebbek lesznek.

De miért is beszélünk arról, hogy a gyakorlókban keresünk hibákat, ha még néha a Jóistenben is találhatunk kivetnivalót. Az Ő egyik tévedése az avokádó, megmondom, hogy miért: túl nagy magot tett bele – ez hiba – egy ekkora mag! De ha ő bevallja, hogy ez az Ő hibája, az rendjén van. Ám ha Ti panaszkodtok Neki emiatt – az nem túl szép dolog, ezt lehorgonyzásnak hívják. Ha legközelebb avokádót láttok a boltban, arra fogtok emlékezni, hogy ’Na, itt a Jóisten hibája!’ Kérlek benneteket, próbáljátok meg ezt kitörölni! 

Valójában még a gópik is találnak hibát Krsnában, bár nem illetik Őt közvetlen kritikával. Hiszen tudják jól, hogy Krsna úgy viselkedik, mint egy kisfiú. Fel-alá rohangászik; még mielőtt befejeznék a mondatukat, már bottal üthetik a nyomát. Egész egyszerűen elfut. Éppen ezért a gópík kitaláltak rá egy módszert, hogy hogyan adják tudtára a mondanivalójukat Krsnának – hiszen ők elsősorban Srímati Rádhárání érdekeit szeretnék védeni, s mint tudjátok, Krsna teljhatalmú. Ő a legjobb mindenben – Rádhárání kínzásában is. És mások bosszantásában is – de csak a szükséges mértékben. Tehát a gópík meg akarják védeni Srímati Rádháránít, és nagyon csalódottak Krsna viselkedése miatt: „Hogy lehetsz ennyire goromba a mi Istennőnkkel!?” De nem tudják közvetlenül elmondani ezt Neki, tehát úgy döntenek, hogy meghívják Krsnát egy kis kényeztetésre. Így is történik, s amikor eljön, egy nagyon intim szolgálatot ajánlanak fel Neki: „Ó, drága Krsnánk, hadd masszírozzuk meg lótuszlábaidat!” Krsna egy ártatlan fiú, nagyon boldog, ha ilyen szolgálatban lehet része. Ellazult hangulatban Csandrávalíra gondol, s a gópík elkezdik a masszázst – szépen megragadják Krsna lótuszlábait, először az elsőt, utána a másodikat. Tehát mindkét lábát megkaparintják, s amikor a fürge Krsna nem tud elmenekülni, hiszen a gópík erősen fogva tartják a lábainál – akkor hozakodnak elő a mondanivalójukkal: „Hé, Krsna! Miféle szerető vagy Te?” S akkor elmondják a véleményüket. 

Kérlek benneteket, ha hibát találtok a hittestvéretekben, vagy például lehet, hogy a férjetekben, először hívjátok meg őt egy kellemes utazásra: „Kedvesem, megmasszírozhatnám a lótuszlábaidat?” De ezt kétszer ne ismételjétek meg – csak egyszer fog beválni. Másodszor így fog szólni: „Sajnálom, nagyon elfoglalt vagyok most.”

Csak hogy pontosan értsétek: lehetnek megjegyzéseitek másokkal kapcsolatban, de próbáljátok meg annyira szépen, olyan vonzó módon előadni azokat, hogy el tudják fogadni. A gyerekek is lenyelik a keserű pirulát, ha csokival vagy bármi édessel van bevonva. Mindannyian olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mindannyiunknak szükségünk van erre az édes csomagolásra. Másoknak is, nemcsak nektek. Először tehát tegyetek egy gesztust, utána pedig jöhetnek az észrevételek. Cselekedjetek úgy, mint a gópík!