Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai reggeli tanításából)

Általában az élet során folyamatokban gondolkodunk, ami azt jelenti, hogy az egyik pontból próbálunk eljutni egy másikba. Beszélgetésünket a kalitkával kezdtük, amelynek az ajtaját igyekszünk kitárni, miközben fel kell ismernünk magát a madarat is, akit segítenünk kell kiszabadulni ebből a kalitkából. S nem csupán szabadon engedni, hanem segíteni a saját szárnyaival szárnyalni.

Ehhez meg kell vizsgálnunk a vallások általános működését, illetve meg kell értenünk a különbséget az általános vallásgyakorlat és a lelki folyamat között. Ismét el kell indulnunk valahonnan, és eljutni egy másik állomásra. Először is nagyon elemi dolgokat kell megtanulnunk, például azt, hogy hogyan éljünk helyesen. S mint tudjátok egy igencsak fordított világban élünk, mind a kultúra, mind a társadalmi dolgokat illetően, néha megszokásból és épp fordítva cselekszünk, mint ahogy kellene. Például vannak, akik hajnalban fekszenek le. Mi épp a dzsapa-sétánkra indulunk, miközben látjuk, hogy valaki hazafelé tart, hogy lepihenjen. Máskor, jó esetben, reggel megfürdünk, majd fogat mosunk, amit épp fordítva kellene csinálni, először fogat mosni, utána zuhanyozni.

Látjátok, először is ilyen alapvető oktatásra van szükségünk, nem csak a magasröptű filozófiát kell megtanulnunk, hanem a dolgok helyes sorrendiségét is. S miért kell reggel megtisztítani a testünket? Azért, hogy ezzel felkészüljünk a lelki gyakorlatokra, mivel ha szennyezett a testünk, akkor mit várjunk az elménktől? Tehát megvan a dolgok természetes sorrendje. 

 Különböző életkorokban, különböző tulajdonságokat kell elsajátítanunk. Mitől olyan elbűvölő egy csecsemő? Például attól, hogy kakil és pisil, és ezt látva a szülők nagyon boldogok lesznek: „Testileg minden rendben van, egészséges!” Milyen megnyugtató ez! De ha 20 évesen, ez az egyetlen dolog, amivel másokat boldoggá tudtok tenni, akkor a szüleitek ettől nem lesznek nagyon azok. 

Tehát a fiatalság szépségei határtalanok. Vegyük például a szenvedélyt. Ha egy fiatalember nem szenvedélyes, akkor mi értelme lenne annak az életkornak? Viszont, ha egy idős ember tele van szenvedéllyel, az már nem annyira szimpatikus. Akkor miben is rejlik az idős kor szépsége? Nem a ráncokban, és nem a botban, amire támaszkodnak. Mi az idős kor szépsége?

Bhagavat-praszád: A bölcsesség.

Szvámí Tírtha: Így van! Ha erre nem sikerül majd szert tennünk, akkor nem sok szépség rejlik az idős korban. 

Tehát valamennyi életkorban, illetve minden cselekedetünkben be kell tartanunk a helyes sorrendet. Ezért az elemi oktatáson – mikor kell fogat mosni – túl, el kell jutnunk egy erkölcsös élethez. A legtöbb esetben a vallások, a lelki közösségek (jógások, s más csoportok), igyekeznek az embereket az erkölcsi normákra oktatni. Például próbálnak segíteni abban, hogy tagjaik egy jó, szattvikus életet éljenek. De ez olyan, mint megszelídíteni egy vadállatot, s valójában ez nem a végső célja egyik vallásos folyamatnak sem – hogy erkölcsi normákra neveljen. Mivel, lehetünk erkölcsösek anélkül is, hogy bármiféle vallási alapelvet követnénk. Úgyhogy ne álljunk meg itt! Mert ha megállunk ezeknél a relatív elveknél, akkor konfliktusba kerülhetünk. De akkor mi a végső célja a vallásos folyamatoknak? Az, hogy abszolút szintre, lelki szintre kerüljünk, s ez a parama-dharma, ami túl van ezeken az elemi szabályokon, sorrendiségen, erkölcsi normákon, illetve túl van az intellektuális szinten is. 

A nagy lépés nem az hogy egy egyszerű emberből hívő emberré váljunk, hanem az, hogy egy vallásos, szádhana gyakorlóból lelki, megvalósított személlyé váljunk. Ezt jelenti a nagy ugrás. Az iskola feladata az, hogy tanulatlanból művelt emberré váljunk; a vallás feladata az, hogy művelt emberből vallásos emberré váljunk; a lelki folyamat feladata az, hogy vallásos emberből lelki emberré váljunk. Az pedig hogy lelki emberből megvalósítottá váljunk, az a realizáció feladata. Ez az az út, amit be kell járnunk: az első lépéstől el kell jutnunk a megvalósítás magasabb szintjére. 

Nos, a fogmosásról nem szeretnék többet beszélni, nem bánom, csináljátok úgy, ahogy  tudjátok. Már sokszor beszéltünk az erkölcsi normákról, hogy váljatok jobb emberré, éljetek szattvikusan stb. De ne álljatok meg ennél! Ez még nem az út vége! 

(folytatása következik)