Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Oct

4


A Bhagavad-gítá elején található fohászok igen jelentősek. Miért? Mert a lelki tanítómesterhez szóló fohásszal kezdődnek: „óm agjána timirándhaszja…” A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával felnyitotta a szememet.” Hogy felállítsuk a diagnózist – „Illúzióban születtem, a legsötétebb tudatlanságban. De lelki tanítómesterem felnyitotta a szememet a tudás fáklyalángjával.” Ez a mantra igazából a vaisnava tantrákból származik, a tantra pedig azt jelenti „gyakorlat” vagy „gyakorlati tanácsok gyűjteménye”. A fohászok és a magasabb szinttel való kapcsolat nagy változást fog hozni, nagy fordulatot a mentalitásunkban, a tudatlanságból a tudásba. Van szükségetek némi energiára ehhez az átalakuláshoz? Sok-sok energiára van szükségünk ehhez. Mert a külső energia nélkül gyakorlatilag lehetetlen elérni az isteni tudást. Habár minden titok az emberek szívébe van írva, mégis a feltételekhez kötöttség olyan erős, hogy megszűntetni azt, eltávolítani az illúzió fátylát gyakorlatilag lehetetlen külső segítség nélkül. Ezért ehhez az átalakuláshoz szükségünk van erre a magasztos energiára. És akkor a sötétségből a fényre juthatunk.

A mi lelki gyakorlatunkban azonban arra lettünk tanítva, hogy az energia egy speciális formáját vegyük magunkhoz étel formájában. Ételünket mi választjuk meg. Sokan részt vehettünk ácsárjadzsí Jugala Kisór prabhu kurzusán, én csak fohászkodom a praszádamjáért. És megtanultunk, hogy nem minden fajta étel előnyös a lelki gyakorlatok tekintetében, hanem csak bizonyosak. Ugyan így nem minden fajta tudás kedvező a lelki gyakorlatokban, hanem a speciális tudás. Óvatosnak kell tehát lennünk a tudás befogadásával. Mert ahogyan már sokszor mondtuk, nem az információ a lényeg, hanem az átalakulás.

És aztán, amikor megtörtént az átalakulás, ismét tennem kell valamit – tiszteletemet ajánlom. Igazából ez az ár, amit fizetnünk kell. Olyan nagy ár egy kicsit meghajtani a fejünket? Egy kicsit… ez nem sok. De ne gondoljátok, hogy megvehetitek Krsnát egy kis bólogatással. Nem ilyen olcsó.

Legyetek hát nagyon óvatosak a tudás forrásával kapcsolatban. És legyetek hálásak az Úrnak, hogy biztosítja nektek az ételt, a vizet, a levegőt, a tudást. Úgy tudom, hogy itt nektek nagyon különleges, jófajta a vizetek. Így van? Amikor valamilyen távoli országba utaztok, akkor az ottani vizet veszitek magatokhoz, majd visszatértek Bulgáriába és ismét a „Devin”-t fogyasztjátok, vagy mi más van még – „Gorna Banya” víz. Mit éreztek akkor?

Kripadhám: Otthon érezzük magunkat.

Tírtha Mahárádzs: Így van! Otthon érezzük magunkat. Miért? Mert kondicionálva vagyunk az íz által. Igazából kétségbeesetten kutatunk az íz után. A hazai íz után. Mert gyermekkorodtól kezdve ezt a vizet fogyasztottad. És nem csak a vízről van szó, hanem a víz energiája az, amit magadhoz veszel. És az egész felépítésedre hatással lesz – a testre és a tudatállapotra, mindenre. Ezért, amikor újra találkozol azzal az ízzel, akkor nem csak az ízről van szó, hanem az egész hatásról, amit rád gyakorol. Ezért érzed otthon magad – igen, ez az eredeti íz. Azt érzed majd: Nem idegen földön vagyok, otthon vagyok. Ugyan így az eredeti raszát, az ádi-raszát keressük. Mert a lelked egy másik, magasabb világba tartozik. Ahol szintén vannak ételek, víz és gondolatok. Érzelmek is. Amikor tehát majd eléred azt az otthont, az ízről azonnal felismered: igen, most otthon érzem magam!

De mit tegyünk addig, amíg még itt vagyunk ebben az átmeneti otthonban? Hogyan cselekedjünk?

Dani: Kutassunk a másik után.

Tírtha Mahárádzs: Igen, így van. De például felajánlhatod az ételed. Mert ily módon ez nem lesz többé az a viszonylagos étel, mely az anyagi világból érkezik, hanem ha Krsna elfogadja, akkor az Ő étele lesz. Ez adja a praszádam különleges ízét. Mind ismerjük a hozzávalókat; nem a só az, hanem valami más. Amikor Krsna elfogadja, akkor kapja azt a különleges ízt. Ugyan ez a helyzet a vízzel. Azt mondja: „Én vagyok a víz íze.” [1] És a gondolatok, az ötletek. Ha áldozatként ajánlod fel az ötleteidet, akkor az isteni hajlékot fogják képviselni. Különösképp ha Krsna elfogadja gondolataidat, felajánlásaidat. Ily módon megízlelhetjük az eredeti, az első ízt, ádi-rasza. Ez azt jelenti, hogy praszádamot fogyasztunk. Mert Ő minden síkon biztosítja az élelmet.

Gyakorlatilag ti itt mind apák és anyák vagytok, vagy jövőbeni apák és anyák. Amikor a gyermekek kicsik, általában nincsenek nagy problémák. Kis gyerek, kis probléma; nagy gyerek, nagy probléma. Álljatok hát készen. Mert eljön az idő, amikor fiaitok és lányaitok okosabbak lesznek – vagy legalább is úgy fogják érezni – hogy okosabbak, mint ti. És harcolni fognak az szabadságukért. És egy kétségbeesett pillanatban az apa megkérdezi majd: „Kinek a kenyerét eszed, kedvesem?” Ez a végső kísérleted arra, hogy irányítsd a gyermeket. Mert tudjuk, ha valaki fizeti a számlákat, ha valaki fizeti a kenyeret, annak engedelmeskednünk kell. Amíg fiatalok vagyunk, nem értjük ezt az alapelvet. Ameddig eszed a kenyeret, nem érted meg ezt. Amint te fogod fizetni a kenyeret, megérted majd.

Ugyan így Legfelsőbb Urunk finanszíroz minket minden lehetséges módon. Fizeti a számláidat, növeszti a búzát. Engedelmeskedjetek hát Neki, mert ez így szép. Ily módon mindig kapcsolatban leszünk Vele. Egyétek tehát a praszádamot, igyátok a felajánlott vizet, fogadjátok a legjobb gondolatokat és tanításokat – ily módon képesek lesztek befogadni az isteni mentalitást.



[1] Bhagavad-gítá 7.8.



Leave a Reply