Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




mirror

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

Annak érdekében, hogy befogadóak, finoman hangoltak legyünk, hogy megérinthessen bennünket a magasabb lelki üzenet, egy bizonyos előtisztulásra van szükségünk. Végső soron minden rezonancia kérdése. Vajon képesek vagyunk-e érzékelni a Legfelsőbbnek ezt a nagyon finom lelki jelenlétét, vajon tudjuk-e érzékelni az istenit, vajon képesek vagyunk-e ekkora hullámhosszt generálni, mondhatni csak azért, hogy összekapcsolódjunk az isteni valósággal. Ezért a test-elme szintjén keltett hangvibráció rezonanciája és a szív-léleknek a finom, lágy rezonálása együttesen kapcsol össze bennünket a valóságnak egy nagyon magas, nagyon valós szintjével. Ne feledkezzetek meg erről az elvről! Bármit is mondotok, bármit is gondoltok, az bizonyos hatással lesz a rendszeretekre. S nem szabad megállnunk az akció-reakció elvnél, szükségünk van a harmadik lépésre is, ami a perfekció, a tökéletesség.

Ma tovább folytatjuk a Bhakti-raszámrta-szindhu olvasását: „A Bhagavad-gítá hetedik fejezete leírást ad a bhakták e négy fajtájáról, és mindannyiukat jámbornak tekinti. Senki sem kezdheti el az odaadó szolgálatot, amíg nem él jámbor életet. A Bhagavad-gítá elmagyarázza, hogy csakis az tudja elfogadni a Krsna-tudatot, aki megszakítás nélkül jámboran cselekedett, s akinek életében a bűnös visszahatások már teljesen megsemmisültek. Mások nem képesek erre. A kezdő bhaktákat jámbor tetteik súlya alapján négy csoportba sorolhatjuk: akik szenvednek, akik pénzszűkében vannak, akik tudásra vágynak és akik bölcsek. Aki mögött nem állnak jámbor cselekedetek, az megpróbáltatások idején agnosztikussá, kommunistává vagy hasonlóvá válik. Mivel nincs szilárd hite Istenben, azt hiszi, hogy enyhíthet szenvedésén, ha teljesen megtagadja Őt.”[1]

Az agnoszticizmus éppen olyan, mint a jelen korszak egy másfajta kórtünete. Tehát a korábbi jámbor cselekedeteink szintje szerint kerülünk a megfelelő besorolásba. S ne feledkezzetek meg arról, hogy az anyagi világban minden cselekedetet némi hiba fed be. A Gítá szerint, úgy fedi be, mint ahogy a tüzet a füst, a magzatot az anya méhe vagy mint ahogy por lepi el a tükröt. Mindig valamiféle hiányosság, hiba fedi be a cselekedeteinket vagy a tudatunkat. Ezért egy hatásos tisztítási folyamatra van szükség. El kell távolítanunk a szennyeződést a szív tükréről. Akkor majd képesek lesztek helyesen látni. A füst bizonyos mértékben mindig elfedi a lángot, főleg, ha nedves a fa – akkor jobban füstöl. A tűz szolgál, míg a füst csak zavaró jelenség. Tehát még a jó cselekedeteknél is, ha vannak negatív következmények, különbséget kell tennünk a kettő között. A cselekedeteitek némely része segíthet, de vannak olyan részei is, amik több problémát fognak okozni. Igaz, hogy a tükör tisztasága is el van rejtve egy igen vékony porréteggel, mégis nagyon közel van az eredetihez, ugye? Ha van tűz, akkor mindig van némi füst is, természetes következmény, és a füstből megérthetjük, hogy ott van a tűz is. A legreménytelenebb a csecsemő helyzete az anyaméhben, mert ott nagyon el van rejtve a tudat szikrája. Ezért óvatosnak kell lennünk a cselekedeteinkkel kapcsolatban – miként cselekedjünk helyesen, hogy kevesebb por, kevesebb füst és kevesebb rétege legyen a befedettségnek.

S ha nem szilárd a hitetek, akkor lehet, hogy teljesen feladjátok azt. Agnosztikusakká váltok. Az agnosztikus úgymond olyan, mint egy tudományosan hitetlen. Vagy kommunisták lesztek. A kommunista pedig még annál is rosszabb, egy tudás nélküli hitetlen. Kihagyják a lényeget – az élet misztikus részét. Mert semmiféle anyagi cselekedettel nem tudjátok kijavítani az anyagi hibákat. Inkább több gondot okoztok. Természetesen nem azt mondom, hogy ne cselekedjetek, mert ha nem cselekedtek nem lesz visszahatás. A Gítában az áll[2], hogy egyszerűen a cselekedetektől való tartózkodással nem érhetitek el a tökéletességet! Egy darab kő teljesen inaktív, mégis nem egy lelki tekintély. Kivéve, ha nem különleges helyről származik, de az egy másik történet.

Ezért kell megtanulnunk hogyan cselekedjünk, gondolkodjunk és beszéljünk megfelelően, hogy a létezésünk valamennyi területén összekapcsolódhassunk, harmóniába kerülhessünk az isteni elvekkel. S ennek a harmóniának a nyelve a jámbor élet. Mit várhatunk az isteni valóságtól, ha nagyon istentelen, szentségtörő életet élünk?

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

[2] Bhagavad-gítá 3.4.

 



Leave a Reply