Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Aszató má szad gamaja! Tamaszó má dzsjótir gamaja! Mrtjór má amrtam gamaja! Ez az upanisadok, a „titkos tanítások” egyik verse, illetve ez jelenti azt a módszert is, ahogy ezt a tudást megszerezhetjük, ‘odatelepedni (a tanító mellé)’. Meg kell találnunk a megfelelő információforrást ahhoz, hogy megfelelően tájékozottak legyünk a lelki tudásban. 

Az idézet első sorában olvasható az aszat – „Az aszatból, a valótlanból vezess a valósba, a szatba.” A szatot, már ismerjük a szat-csit-ánandából. A szat ‘valódit, létfontosságút, pozitívat’ jelent, – olasvalami, ami nem csökken, ami igazi. S hogyan lehet felismerni, hogy mi a valódi? Néha a nem igazi dolgok segítenek rájönni arra, hogy mi az igazi. Egyszer találkoztam egy igencsak furcsa mesterrel, tanítóval. Nagyon bölcs ember volt, egy szufi gyakorló, aki a jógában és más tradíciókban is igen jártas volt. Azt mondta, „Ha találkozunk egy ál dervissel, akkor figyeljünk nagyon, mert az azt jelenti, hogy létezik igazi is”. Majd megkérdezte, hogy „Láttál már hamis 75 dolláros bankjegyet?” Mire azt feleltem, hogy „Nem, még nem láttam olyat”. „Miért?” – kérdezte-, „Mert nincs igazi 75 dolláros bankjegy sem? S láttál már valaha hamis 100 dollárost? Azt lehet, hogy igen, mert abból van igazi is.” Tehát ugyanígy, ha találkozunk a hamissal,  az aszat-tal, akkor figyeljünk nagyon, mert az azt jelenti, hogy van igazi is, létezik abból a szat is. Ezért mondjuk ezt a fohászt, hogy, aszató má – valótlanból – szat gamaja – segíts eljutnom a szathoz, a valódiba. „A valótlanból vezess a valósba.” Gyönyörű! 

A második sor így hangzik, tamaszó má… A tamasz ‘sötétséget jelent’. “a sötétségből vezess a világosságba.” Ez teljesen  nyilvánvaló. A sötétség általában nagyon egyértelműen jelképezi a tudatlanságot, hiszen mindannyian a megvilágosodást keressük. Viszont, ha vakok vagyunk hogyan érhetnénk el a megvilágosodást? A sötétségből a fény felé kell haladnunk. Melyik az erőteljesebb, a világosság vagy a sötétség? Kétségtelen, hogy a világosság az erősebb, hiszen a sötétségnek nincs pozitív megfelelője. A sötétség az aszat, ami nem valóságos. S azt is könnyű megértenünk, hogy a sötétség a fény hiánya. Ha világosság van, nem igazán tudjuk megérteni, hogy mi is a sötétség, az lehetetlen. De a fény hiánya, azonnal sötétséget von maga után. Tehát a sötétség a fénytől függ, de a fény nem függ a sötétségtől. Nem számít, hogy mennyi sötétséget akartok behozni ebbe a szobába, ha akár csak egy apró gyertya is világít bent, akkor soha nem fog sikerülni. Tehát, „A sötétségből vezess a világosságba”. 

Végül pedig a harmadik sor, „A halálból vezess a halhatatlanságba!” Úgy hiszem ez is igen egyértelmű. Ahogy a sötétségnek, úgy a halálnak, vagyis az idő által szabott korlátnak sincs pozitív megfelelője. A halál az aszat, ami nem létezik, nem valós. Míg az örökkévalóságnak a szat-nak, van pozitív, valóságtartalma. Ismét azt mondhatjuk, hogy az örökkévalóság fényében tudjuk megérteni ezt a halálnak nevezett korlátozottságot. 

S az upanisadok azt is mondják, hogy tudás által még a halál is legyőzhető, és a bölcsesség révén pedig elnyerhetjük az örök életet. Ez ugyanannak tűnik, de akkor miért szükséges megismételni ezt a tételt? Mert mégis különböznek. A tudás segítségével legyőzhetjük az idő korlátait, a halált; de ez csupán e korlátok megsemmisítése, csak egy negatív dolog megszüntetése, még nem változott pozitívvá. Míg azt, hogy mi az örökkévalóság, ennek a pozitív pólusnak az elérése, csupán bölcsesség, megvalósított tudás által lehetséges. Ez a különbség közöttük, hogy a tudás és a bölcsesség által különböző eredményekre juthatunk. 

Majd végül, a titkos tanítások is részletesen elemzik ezeket a verseket, és azt mondják, hogy amikor a szöveg úgy szól, hogy „A valótlanból vezess a valósba”, valójában azt jelenti, hogy „A halálból vezess az örökkévalóságba”. S amikor a szöveg azt mondja, hogy „A sötétségből vezess a világosságba”, valójában azt jelenti, hogy „A halálból vezess az örökkévalóságba”. S amikor a szöveg azt mondja, hogy, „A halálból vezess az öröklétbe”, az azt jelenti, hogy „A halálból vezess az öröklétbe”. Ugye így van? Tehát ez a bölcsesség: nem is várnak tőlünk olyan sokat, csupán azt, hogy megértsük ezt a rövid üzenetet. A tudatunk, az elménk felszabadításával, elnyerhetjük a lelki céljainkat, törekvéseinket. 

(folytatása következik)