Calendar

August 2019
M T W T F S S
« Jul    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




connection

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
Folytatnunk kell felolvasásunkat Sríla Srídhar Mahárádzstól, ebben a nagyon bensőséges témában: „A szem, hogy lássuk Srí Gurut”. Tehát, hogy miképpen találjuk meg, és hogyan szolgáljuk a magasabb isteni elöljáróinkat. 
“Egy bhakta kérdése: “Nem tudom, hogy ez helyes-e, de úgy hallottam, hogy azt mondják, hogy ha a tanítvány nem lesz lelkileg sikeres, akkor a guru nem térhet vissza Istenhez, hanem itt maradhat ebben a brahmándában (univerzumban). S addig nem térhet vissza Krsnához, amíg a tanítvány nem mehet vele. 
Sríla Srídhar Mahárádzs: Ha ez a helyzet, akkor egyetlen Guru sem térhet vissza soha Krsnához, mert újabb és újabb tanítványok jönnek, tehát életének sohasem lesz végeredménye. De mi nem gondolhatjuk azt, hogy ez így van. Néha őt magát küldik, vagy van olyan eset, amikor másokat. De a belső útmutatás, a belső érzés és az egyéb kellékek olyanok lesznek, hogy a tanítványnak semmiképp sem lesz gondja. Aki a tisztséget viseli, talán változik, de a feladat zökkenőmentesen folytatódik. Tehát a Guru visszatérhet – a náma-guru, a mantra-guru, a szannjász-guru – mind Guruk, de fel kell ismernünk bennük valami hasonlót, s így megkapjuk a Guru ontológiai aspektusáról szóló kijelentést: száksád-dharitvéna szamaszta – „Én magam jelenek meg Guruként, aki egyidejűleg és felfoghatatlan módon azonos Velem és különbözik Tőlem.” Krsna azt mondja, ácsárjam mám vidzsániját: “Ott keress Engem, ott vagyok. Én vagyok a Gurud. Különböző energiáimmal, a dzsívák toborzásával vagy bármi más módon, az a feladatom, hogy felemeljelek egy másfajta helyre. Mindegyik esetben Én vagyok ott. Ott vagyok a mádhurja-rasza saktimban, vagy a szakhja-rasza saktimban, a vátszalja-rasza saktimban, dászja-rasza saktimban, és általános módon is. „Néha valaki a Rámánudzsa szampradájánál kezdi, aztán áttér, hogy csatlakozzon a Krsna szampradájához vagy a Gaudíja szampradájához. Ez szintén lehetséges. Az örök kapcsolat az, amire emlékeznünk kell.” [1]
Ez világos? Ez a helyzet nagyon hasonló egy családi kapcsolathoz. A guru olyan, mint az apa, a tanítvány, pedig mint a fiú. S itt az volt a kérdés, hogy ha a fiú nem jár sikerrel, akkor az apa nem térhet vissza Istenhez. De igazságos ez? Ha én ostoba vagyok, akkor nagy bajt okozok az apámnak. Nos, ez nem túl igazságos. A másik eset nem lehetséges – az, hogy az apa lenne ostoba, ilyen eset nem lehetséges. De a tradíció azt mondja, hogy a fiúk segíthetik az apákat. Bármit is tesz az apa, azt a fiú örökli meg; és amit nem fejezett be az apa, azt a feladatot a fiú folytathatja és végrehajthatja. Tehát ti, mint apák és anyák szintén bele tartoztok a képbe. Mi a ti örökségetek, amit a gyermekeiteknek adtok? Egy mínuszos bankszámla? ‘Igen, kedves fiam ez az én ajándékom a számodra. Viseld gondját.’ Vagy pedig micsoda? Tehát, érdemeket kell gyűjtenetek annak érdekében, hogy gondoskodni tudjatok másokról. De abban az esetben, ha ti, apák nem vagytok sikeresek, akkor legyenek fiaitok, s neveljétek őket úgy, hogy segíthessenek nektek. S ez nem egy kifogás a lusta apák számára: ’Én azért vagyok itt, hogy élvezzem az életem, s ha létezik Isten, lehet, hogy a fiam majd segít, hogy elérhessem’. Ne így! 
De, ahogy már sokszor említettem nektek, a szanszkrt megnevezése a fiúnak nagyon jelentőségteljes. Mi a szanszkrt szó a fiúra? Putra. Put annyit jelent, hogy ‘pokol’, tra pedig ‘felszabadít’. Tehát egy igazi fiú, egy olyan személy, aki még a pokolból is képes kiszabadítani az apát. S mely másik kifejezés létezik még a fiúra? Mútra. A mútra pedig ‘vizeletet’ jelent. Mind a vizelet, mind pedig a fiú ugyanazon a csatornán keresztül érkezik – az egyik hasznos, a másik pedig olyan, mint valami hulladék anyag. 
Tehát, kedves testvéreim, nemcsak apák vagytok, hanem, apáitok fiai is. Ha elvárjátok, hogy a fiatok putra s ne pedig mútra legyen, akkor kérlek benneteket, hogy ti is váljatok putrává nem pedig mútrává! Abban az esetben, ha az apa valamilyen okból kifolyólag nem képes megvalósítani valamit, akkor a fiainak olyan erőseknek és odaadóaknak kell lenniük, hogy be tudják fejezni, amit az apjuk elkezdett.
Valami nagyon hasonló kapcsolat van a lelki tanítómesterek és az odaadó követőik között. Abban az esetben, ha a guru nem volt képes valamit befejezni, akkor a tanítványaik örökölhetik azt és folytathatják. S mint, ahogy ezek az alapelvek isteni irányítás alatt állnak, végül a siker minden érintett fél számára garantált.
Kérdés: Mikor áll készen valaki rá, hogy visszatérjen Istenhez? Amikor az egyetlen vágya csupán ez? 
Szvámí Tírtha: Nos, ez az egyik oldal, az egyik előfeltétel; de van egy másik oldal is – meghívást kell kapnia, vagy el kell, hogy fogadják. Éppúgy, mint a praszádam esetében. Egy kis rész a miénk, de a nagyobb rész Krsnáé a praszádamban. A mi részünk az étel előkészítése, a főzés, a mantrák zengése, a csöngetés, a felajánlás. De ne gondoljátok azt, hogy ez elég! ‘Én ráztam a csengőt’ – attól még nem válik praszádammá. A nagyobb részt Krsna végzi, mert Ő fogadja el. Hasonló módon “főzzük” saját magunkat a szádhana-bhaktiban, rázzuk a csengőinket stb., stb. Megteszünk minden szükségeset, de végül el kell, hogy fogadjanak bennünket – s akkor talán bebocsájtanak. Máskülönben, ki mondhatja azt: ‘Igen, most már készen állok’?  
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 2. fejezet 

 



Leave a Reply