Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




griha

Folytatjuk a Csaitanja Csaritámrta olvasását: „Eközben minden bhakta útra kelt bengáli otthonából, hogy találkozzon Srí Csaitanja Maháprabhuval. Sivánanda Szénával, Advaita Ácsárjával és másokkal az élen valamennyien összegyűltek Navadvípban. Kuíīna gráma és Khanda falu lakói szintén összesereglettek Navadvípban. Mivel Nitjánanda Prabhu Bengálban prédikált, Srí Csaitanja Maháprabhu arra utasította, hogy ne jöjjön Dzsagannáth Puríba. Abban az évben azonban Ő is a csoport többi részével tartott, hogy láthassa az Urat. Srívász Ṭhákur is ott volt három fivérével és feleségével, Málinível. Ácsárjaratnát ugyancsak felesége kísérte. Sivánanda Széna felesége is velük tartott három fiukkal együtt. Rághava Pandit szintén csatlakozott hozzájuk hírneves elemózsiás zsákjaival. Vászudév Datta, Murári Gupta, Vidjánidhi sok más bhaktával együtt ugyancsak útra keltek, hogy találkozzanak Srí Csaitanja Maháprabhuval. Együtt két- vagy háromszázan lehettek. A bhakták először meglátogatták Sacsímátát, és az engedélyét kérték, aztán pedig nagy boldogan útnak indultak Dzsagannáth Puríba, együtt énekelve az Úr szent nevét.”[1]

Itt láthatjuk tehát, hogy Maháprabhu körül sok házas ember, házas bhakta volt. És a hölgyek sem voltak kizárva a zarándoklatból, a látogatásokból, a gyakorlatokból. A Maháprabhu körüli vaisnavák nagy része is családos volt. Az idők tehát nem változnak. Igaz? Ma is sok családos bhakta van Maháprabhu körül. És ez a természetes elrendezés. Miért? Mert még a szannjászík is családokban születtek. Apa és anya nélkül nem tudnak eljönni erre a földre, kivéve nagyon különleges esetekben. De ez az út. Meg kell tehát becsülnünk a grhasztha rendet, mert ez egy életrend, egy ásram. Grha azt jelenti „otthon”, a sztha pedig „maradni”. Ha tehát otthon maradsz, akkor családos ember vagy. Azt jelenti, hogy egy nagyon megbízható tagja vagy a kisebb és nagyobb közösségeknek. Egy ostoba brahmacsári – egy ostoba, nem egy igazi – rohangálhat ide-oda, ahogy szeretne, majdnem kötelességek nélkül. De mutassatok nekem egy családos embert, aki ide-oda rohangálhat. Nincs ugrándozás, szaladgálás – maradás van. Ez azt jelenti, hogy megbízható, szilárd – egy helyben marad, csinálja a dolgát, vannak távlatai – ez így szép.

Egyfelől helyre kell állítanunk a családos rend méltóságát. És ha ezt megtettük, akkor a grhasztháknak kell helyre állítaniuk a brahmacsári és a szannjász rend méltóságát. Ily módon, ha szolgáljuk egymást, Mahárpabhu nagyon elégedett lesz. És ez nagyon könnyű – mindenkinek a dharmája szerint kell cselekednie. Ha a háztartóktól azt várják, hogy úgy viselkedjenek, mint a szannjászík, a szannjászíktól pedig azt, hogy úgy, mint a grhaszthák, az nagy hiba! Jobb, ha a dharmánk szerint cselekszünk. És közben ne felejtkezz meg a param-dharmáról sem. Mert a param-dharma általános, minden emberi lényre vonatkozik. Az egyéni dharma a társadalmi helyzeted, tanulmányaid szerinti – sok faktor befolyásolja. De az általános dharma, a Legfelsőbb dharma, hogy Istenhez tartozol, és ápolnod kell ezt a kapcsolatot – ez egyetemes.

[1] Csaitanja Csaritámrta, Antja-lílá, 12.7-14.



Leave a Reply