Archives

Calendar

December 2019
M T W T F S S
« Nov    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Mar

21


focus

Kérdező: Van-e javaslatotok, vagy tudnátok-e valamit mondani a meditációról?

Tírtha Mahárádzs: Milyen fajtára gondolsz?

Kérdező: Melyik fajtát javasolnád, melyik a legjobb?

Tírtha Mahárádzs: Szent nevek. Ám egyszer, mikor Indiában jártam, s az egyik barátom így szólt: „Szeretnél meglátogatni egy templomot?” Azt válaszoltam: „Igen, természetesen!” Ezután elvittek engem a templom maharant-jához, a fő szvámíhoz. Egy nagyon tiszteletreméltó, idősebb szádhu ült ott, akit próbáltam nagyon szerényen megközelíteni, és így szóltam: „Ah, szvámídzsí, tudnál nekem tanácsot adni?” Így válaszolt: „A szent nevek!”, majd hozzátette: „De hangosan ám!” Szóval, mi mást?

A meditációnak, mint tudjátok, számos különböző fajtája ismeretes. Ha látókörünket kitágítjuk, megannyi különböző lelki gyakorlatra, sok-sok különböző fajta vallásra bukkanunk! Tehát azt hiszem, valójában a kérdésed így hangzik: „Mi a legjobb? E közül a sok elköteleződésből mi a legeslegjobb?” Igaz? Ugyanezt a kérdést tették fel ötezer évvel ezelőtt. A szádhuk Naimisáranjában gyűltek össze, és azt kérdezték: „Annyiféle folyamat, annyiféle út létezik – melyik a legjobb?” Nekünk megvan a válaszunk erre: „Az emberiség számára a legjobb elköteleződés az, amely által elérheti az Isten feltétel nélküli, és megszakítatlan szeretetét.” Ez a legjobb. Tehát ez a cél – a Felsőbb Úr iránt érzett feltétel nélküli, és megszakítatlan extatikus érzelem. Ehhez a legjobb út a szent nevek zengése, hiszen ha a Védák néhány nagyon szigorú mantráját adod az átlagembereknek, ők esetleg beleőrülhetnek, ha hibát vétenek. Ám ha a szent nevek zengését őrült emberekre bízod, ők ráébrednek értelmükre.

Ezek közül az elköteleződések és lelki gyakorlatok közül kellene találnunk valamit, ami a legkedvesebb, a legegyedibb szolgálat. Hiszen annyi más szolgálat létezik, amit más lelki és vallásos emberek jobban el tudnak végezni, mint mi, ugye? De mi lehet az a legegyedibb szolgálat, amit mi tehetünk hozzá Krsna boldogságához? Mi lehet az Ő egyedi elvárása, amelynek teljesítése nekünk adatott meg? Mások más elvárásoknak tudnak megfelelni, de vajon mi lehet a mi saját hozzájárulásunk? Azt mondhatjuk, hogy a szent nevek zengése nagyon egyedi meditáció, amely nagy elégedettséggel tölti el az Isteni Párt.

Bármi is segít bennünket a meditációnkban vagy a mantrazengésünkben, azt beleépíthetjük a gyakorlatunkba. Természetesen, ami pedig nem kedvező a meditáció szempontjából, attól óvakodjatok! Használjátok a józan eszeteket!

Kérdező: Amit én nagyon hasznosnak találok, az a vipasszana meditáció, mert amikor azt csinálom, először énekelek a mantrázás előtt, hogy kitisztítsam és stabilizáljam az elmémet, és utána jobban megy a mantrázás.

Tírtha Mahárádzs: Helyes, folytasd csak! Később a vipasszana majd kikopik, a Szent Név pedig marad. De bármi is segítsen bennünket abban, hogy mélyebben elköteleződjünk, illetve olyan hangulatba kerüljünk, hogy mélyebben át tudjuk magunkat adni a Szent Nevek zengésének – csináljuk hát! Ha tanulmányaink az imádat egy módja, akkor a meditációs gyakorlatunk is az imádat egy fajtája. A mantrazengésünk akkor fog kiteljesedni, ha az egy valódi meditáció, egy valódi felajánlás, egy valódi imádat lesz. Kezdetben általában saját javunkra végezzük a lelki gyakorlatainkat – bármi is legyen az – azért, hogy „elérhessük elménk békéjét”, vagy „szabaduljunk a karmikus visszahatásoktól”. Ez természetes, ez az, ahonnét elindulhatunk. Ám később meditációnk minőségének javulnia kell – ez az, amikor már nem magatokért, hanem a Legfelsőbb kedvéért zengitek mantráitokat. Avagy csak magáért a mantrazengésért. Hogyan is lehet megőrizni, fenntartani egy hagyományt? Csak úgy, ha ápoljuk is azt! Ha nem ápoljuk, nem fog fennmaradni. Találjátok meg hát a saját hozzájárulásotokat, amellyel segíteni tudjátok ezt a gyönyörű küldetést, ezt a gyönyörű módot a hagyomány ápolására, és egyre több ember elérésére. Igen, a lelki kultúrát ápolni kell, e nélkül semmilyen ízt, semmilyen eredményt nem érhetünk el. Természetesen azt nem állítom, hogy ha teszünk valamit, annak biztosan teljes eredménye is lesz, hiszen a kegy indokolatlan, saját akaratából száll alá. Vagyis a Szent nevek áldásai bármelyik embert elérhetik – azt is, aki alkalmas és azt is, aki alkalmatlan, azt is, aki tesz valamit érte és azt is, aki semmit sem tesz érte. Mindazonáltal, ha mutatunk némi hajlandóságot, az Isteni áldások könnyebben ránk találnak.

Tehát, sza vai pumszám paró-dharmó1 – az egész emberiség számára a param-dharma, a legjobb elköteleződés az, jató – amely által – bhaktir adhóksadzsé – elérhetik a Legfelsőbbhöz fűződő bhaktit. Ahaitukí apratíhatá – ez a megközelítés feltétel nélküli és megszakítatlan, ezáltal az átman, a lelketek, szupraszídati – nagyon boldog lesz.

Amikor azt mondtam, hogy találnunk kell egy folyamatot, amely Krsna számára a leginkább nagyrabecsült – arra gondoltam, valamennyi különböző vallási gyakorlat– mint a böjt, a zarándoklat, az adományozás, a templomok látogatása, az imádkozás, bármi – betetőzése, a csúcs: a Szent nevek zengése. Éppen ezért ez a meditáció leglényegesebb fajtája – ezzel kellene hozzájárulnunk. Hiszen imádkozni minden hívő, és egyáltalán mindenki tud, így sok ember jár zarándoklatra, mások társadalmi munkát végeznek, igaz? Mi hát a mi hozzájárulásunk ehhez a rendszerhez? A szent nevek zengése – erre kell összpontosítanunk.

1. Srímad Bhágavatam, 1.2.6.



Leave a Reply