Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




trees

Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy vigyázzatok, a fohászok meghallgatásra találnak. Úgyhogy kétszer gondoljátok meg, mielőtt fohászkodni kezdtek. Mert az emberek általában nagyon egyszerű, jelentéktelen dolgokért fohászkodnak. „Add nekem ezt, add nekem azt! Sikeres akarok lenni, egy feleséget akarok, egy férjet akarok, gyereket akarok, boldog akarok lenni…” és még oly sok minden mást akarunk. Néha megkapod, máskor meg nem. Ez azonban a fohászok nagyon alap foka, és ezen a szinten nincs túl sok veszély vagy akadály. Miért? Mert vagy jelentéktelen dolgokat kérsz, melyeknek nem lesz hatása rád, vagy, ha az Úr nagyon kegyes, nem adja meg azokat a dogokat melyek veszélyesek lehetnek rád.

De ezek a fohászok [1], melyeket reggel zengtetek, ezek nem az óvódás, alap szintű fohászok. Nem, ez a fohászok mesterfoka. Mert még ha említésre is kerül valamilyen vágy, az „Kérlek ne adj nekem semmi anyagit, és még ha nem is adsz nekem semmi lelkit, feltétel nélküli szolgád vagyok.”

Ha mélyen elgondolkodunk ezen szavak jelentésén, akkor nagyon komolyan kell vennünk. Mert ha azt mondod: „Nem akarok hírnevet, sikert és dicsőséget” vagy „nem akarok követőket” teljesítve lesznek a fohászaid. Vigyázzatok hát, úgy fohászkodtok: „Kérlek Krsna, foglalj el szolgálatodban!” és jön némi szolgálat, te meg azt mondod: „De nem most! És miért én? Mások sokkal alkalmasabbak, vidd hát őket.”

A fohászok tehát meghallgatásra találnak. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk a fohászainkkal.

De néhány nagyon alap, pozitív tanítás is található ezekben a fohászokban, mint például trinád api szunícséna [2] – légy alázatosabb egy fűszálnál. Reális ez? Egy kicsit magas elvárás. Kicsit magas olyan alacsonynak lenni, mint egy fűszál. Bárhogy is, legyen ez a fohászunk. És miért jó példa egy fűszál a számunkra? Mert sosem ellenkezik, még ha rá is lépnek, sosem szúr üt vissza. A verseny világában azonban, ahol szabad a verseny a „sosem üt vissza” egy szerencsétlen üzenet. Nagyon veszélyes, mert akkor eltaposnak. Mások anyagi mentalitással rendelkeznek, te megpróbálod lelkivé tenni a mentalitásod – és megleckéztetnek.

De a fáknál is béketűrőbbé kell válnunk. A fák nagyon béketűrők, készek neked adni az árnyékuk, a gyümölcseik, még akkor is, ha letöröd az ágaikat tűzifának, akkor is ellátnak. Szintén lelki példák a számunkra. Még ha a legkisebb szellő is érkezik, megremegnek. Miért? Mert emlékezteti őket a Malaja hegység édes fuvallatára, mely a szantálfa aromáját hordozza. A fáknak kicsit alacsonyabb kell hogy legyen a tudatszintjük, mint például az embereknek. Az létezésnek azon az alap szintjein, leginkább egységes tudat van, nem túl személyes. Azt mondják, ha van valamilyen betegség az erdőben, a fák, melyek messze állnak az erdőtől, szintén elkapják ugyan azt a betegséget. Mert rendelkeznek ezzel az egységes tudatmezővel.

Ugyanígy a fák Maháprabhu idejében, vagy Vrndávan fái, emlékeznek az édes fuvallatra, mely a szantálfa illatát hordozzák. Nekünk is emlékeznünk kell, amikor csak látjuk a fákat a Vitosán, hogy ha megremegnek, az az extázisuk miatt van. És te mikor fogsz megremegni az extázistól? Nagyon messze vagyunk a fák példájától. Kis fuvallat – extázis; a lelki üzenet nagy dózisa – nekünk semmi.

És a fák néha olyan önzetlenek, hogy elképzelni sem tudjátok. Készek kiszárítani néhány águkat és ledobni, hogy szolgálhassanak titeket. És csak, hogy egy kis bepillantást adjak, hogy milyen bonyolult a rituális imádat: vannak olyan rituálék, ahol a főzéshez ki kell menned az erdőbe, megtalálni egy bizonyos fát, aztán találni egy ágat, mely északi irányba nőtt kiszáradt és leesett a földre, azt összegyűjteni és azzal rakni tüzet. Gondoljatok csak bele, ha ilyen gyűjtögetéssel kellene végeznetek a felajánlásaitokat – szinte lehetetlen.

Ezért Maháprabhu más ötletet adott: „Légy alázatosabb egy fűszálnál, beletűrőbb egy fánál, és akkor képes leszel a szent neveket zengeni.” Ezzel a gondolattal megadta a megoldás kulcsát. Alázatosságunk és béketűrésünk valami felé kell hogy irányuljon – annak érdekében, hogy a neveket zengjük, annak érdekében, hogy az Urat a nevén szólítsuk. A fohászok tehát meghallgatásra találnak.

Vannak akik azt gondolják, hogy a fohászok valami régimódi dolog, talán csak az idős hölgyeknek valók a templomokban. De el kell, hogy mondjam: Nem, ez nem egy idejemúlt gyakorlat. A fohászok forradalmát kell elindítanunk. Habár jómagam nem vagyok egy forradalmár, de ebben az értelemben, igen, nagy változásokat kell hoznunk a fohászkodási szokásokban.

És ez a nagy változás az utolsó versben tükröződik. „Még ha adsz is vagy nem is, szolgád vagyok. Feltétel nélküli szolgád.” [3] Ameddig vannak feltételeink, az még nem az igazi eredmény.

 

 

  1. Siksástaka fohászok
  2. Siksástaka 3.
  3. Siksástaka 8.

 



Leave a Reply