Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.06-i szófiai reggeli előadásából)

Egy embert igazán a kapcsolataival együtt tudunk beazonosítani. Például ilyen kapcsolataink vannak, hogy: ‘Az Apám lánya vagyok’ vagy ‘Jópár ember főnöke vagyok’ vagy ‘Senkinek sem vagyok a szolgája’. Akár lehet, hogy ‘A Napot imádom Istenemként’, valakivel vagy valamivel mindig kapcsolatban állunk. Az életünket a kapcsolataink határozzák meg. Vajon miért van ez így? Nem az illúzió és nem az anyagi természet az oka, hanem az, hogy eredendően azzal állunk kapcsolatban, Aki a világon mindennek a Legfőbb forrása.

Önmagában nem ismerhetünk meg valakit, mivel a kapcsolatoknak ez a köteléke a Lelki Világból származik. Tudnunk kell helyesen értelmezni, vagy leginkább megérezni ezeket a különböző kapcsolatokat, amelyeket Krisna a dzsívákkal létesít, illetve ahogy a dzsívák közelednek Krisnához.

Általában az emberek ebben az anyagi világban egy eszményi kapcsolatról álmodoznak. Ezt hívják illúziónak, mert milyen ideális kapcsolatot remélhetünk itt a Földön? Először is, ti magatok sem vagytok ideálisak, de azt azért ugye elvárjátok hogy a másik fél az legyen? Na ne már! Először is nézzetek magatokba, hogy felismerjétek a saját hiányosságaitokat, így majd együttérzőbbek lesztek és nem fogjátok a saját elképzeléseiteket túlságosan ráerőltetni másokra.

Ha egy ideális kapcsolatról álmodunk, akkor azt a lelki síkon kell keresnünk. Nem tréfálkozni akarok veletek, mert természetesen mindannyiunknak eszményi megoldásokra van szüksége! De ne lepődjetek meg azon, hogy itt a Földön némi kellemetlenség és diszharmónia tapasztalható, ez természetes. Ezért kell az ideális kapcsolatra a lelki síkon rátalálnunk.

Eddig megtárgyaltuk az eszményi semleges kapcsolatot, az eszményi szolgai kapcsolatot és az eszményi baráti kapcsolatot. Melyek voltak azok a részletek, amikről ezek kapcsán beszéltünk? Az első, a semleges viszony, melynek lényege: az Isten létezéséről való tudatosság. Kicsit tovább haladva, már egy kis aktivitást is hozzátettünk, de ez még mindig egy alárendelt viszonyt mutat a Jóistennel. Ezt követte a baráti kapcsolat, ahol társai már egyenrangúként viszonyultak Krisnához. És ha ezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy itt elég nagy a szórás, vannak fiatalabb és idősebb barátok, vannak akik nagyon távoli kapcsolatban állnak Krisnával, és vannak akiket alárendelt, illetve egyenrangú viszony fűz Hozzá.

Ezek után következik egy teljesen más rasza, amikor a bhakták látszólag Krisna fölé kerülnek, és egyfajta gondviselői pozíciót foglalnak el, ezt hívják szülői-raszának.

„Amikor az eksztatikus szeretet szülői kapcsolatok fejlődik és megingathatatlanná válik, a viszonyt vátszalja-raszának hívják. Az odaadó szolgálatban ez a vátszalja-rasza szint Krisnának az olyan bhaktákkal való viszonyában nyilvánul meg, akik feljebbvalóiként, például apjaként, anyjaként és tanítójaként jelennek meg.”

Mit jelent az, hogy feljebbvaló?

Paramánanda: Valaki, aki vezet bennünket.

Krisna-prijá: Aki gondoskodik a fiatalabbakról.

Védavid: Aki felelősséget vállal értünk.

Szvámí Tírtha: Igen, vagy egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy aki szeret bennünket. Természetesen, mindenki más is szereti a társát, de a feljebbvalók szeretete nagyon közel áll a feltétel nélküli szeretethez. Hogyan van ez a ti anyukátok esetében? Bármilyen ostobaságot csináltok is, ő szeretni fog benneteket. Tehát ez már nagyon közel van a feltétel nélküli szeretethez. Tehát tanulnunk kell ezekből a példákból, mivel a mi szeretetünk feltételhez kötött. ‘Szeretlek, ha…’ ‘Igen, de…’ Nem is propagálom tovább ezt az úgymond ‘feltétel nélküli szeretetet’, mert nem hiszem, hogy létezik. Viszont az önzetlenség benne kell, hogy legyen. Amíg nem vagyunk teljesen tiszták minden anyagi szennyeződéstől, addig kétlem, hogy beszélhetünk önzetlen szeretetről, mert mi magunk is feltételekhez kötöttek vagyunk. Viszont itt az anyai szeretetben, vagy az apai felelősségteljes szolgálatban egy nagyon is önzetlen hozzáállást láthatunk. A nagy kérdés az, hogy: Kinek nagyobb a szeretete, az apáé vagy a Fiúé? Mi a véleményetek?

(folytatása következik)

 1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet