Calendar

August 2019
M T W T F S S
« Jul    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



May

12


IMG-9864

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

(az előző hétfői téma folytatása) 

Az egy érdekes meglátás, hogy Jézus Krisztussá vált – Krisztosz, Christa, Krsna – ez mind-mind ugyanaz. Hogy magyarázod ezt, az emberből Isten lett?

Szvámí Tírtha: Avagy az isteni lett emberré? Kétezer éve ez már vita tárgya, döntés még nem született ebben a kérdésben. Akkor hogyan dönthetnénk erről itt és most? Azonban akár az isteniből lett ember, akár az emberből lett Isten – ez egy isteni transzformáció. Azt mutatja, hogy az istenség kész átvenni az ember szerepét, és bizonyítja, hogy egy egyszerű emberi lény is felemelkedhet az isteni síkra, ám az út a keresztre feszítésen keresztül vezet. Meg kell halnunk saját magunk számára, s ezután tudunk újjászületni a Jóisten számára, az isteni szolgálatra, vagyis keresztre feszítés nélkül nincsen feltámadás.

A különböző tradíciók közötti párhuzamok bemutatására azt hiszem jó dolog néhány olyan közös pontot keresni, amit az emberek megértenek. Így sokan próbálnak meg hasonlóságokat találni a történelmi tények, szavak, kifejezések és a tanítások különféle pontjai között. Általában ez segít az embereknek közelebb kerülni és megérteni, hogy ugyanazt az üzenetet hogy fejezik ki másfajta szóhasználattal.  

Ami itt fontos, az az isteni név. Benne van a Miatyánkban, a harmadik sorban, tehát nagyon fontos. Ez a kor egyetemes gyakorlata – a legfelsőbb megközelítése a neveken keresztül. Emlékeztek, mik voltak Jézus utolsó szavai a kereszten?

Válasz: „Éli, Éli, lamá szabaktáni. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

Szvámí Tírtha: Helyes! Ha meg akarjuk fejteni ezeket a szavakat, valami nagyon érdekeset fogunk találni: ‘sza-baktáni’ – „A bhaktáimmal akarok lenni – sza bhaktámi!” Mi volt hát a végső fohász? Nem ez: „Ó, Istenem, miért hagytál el engem?”, nem, hanem így hangzott: „Ismét a bhaktákkal akarok lenni!”

De ki Krisztus? Ő a ‘felkent’. S amikor beavatást kapunk a tradíciónkban, mi is felkentté válunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal a jézusi szintre kerülünk, ám azt mindenképpen jelenti, hogy esélyt kaptok egy új életre. Ez az értelme az isteni iskolába való felvételnek. Amikor csatlakoztok egy tradícióhoz, az azt jelenti, hogy annak az iskolának a képviselőivé váltok, nem pusztán magánemberek vagytok már, hanem valamit képviseltek – az iskolátokat, a mestereteket, a Jóistent – őket képviselitek. Úgyhogy vigyáznunk kell, hiszen az emberek a ti, és a mi viselkedésünk alapján ítélik majd meg a tradíciónkat. Tehát szépen kell képviselnünk ezt a szent hagyományt, ezért mondom azt, hogy az avatásotokkor felkentté váltok – elkezdtek valamit képviselni.

Ám ez nem a végső felkenés, hiszen a Brahma-szanhitában ez áll: 

„prémánydzsana-ccshurita-bhakti-vilócsanéna
szantah szadaiva hrdajésu vilókajanti
jam sjámaszundaram acsintja-guna-szvarúpam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi “

 

Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akit a szeretet írjával megkent szemű tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan tulajdonságban bővelkedő gyönyörű kékesfekete Sjámaszundar formájában mindig a szívükben látnak.[1] Anydzsana- írjával, préma-anydzsana – az isteni szeretet írja a szemükön van. Ilyen szemmel leszünk képesek egyfolytában Őt látni.

Könnyű egyszerű embernek lenni, nem annyira könnyű Jézusnak, de ez még egyszerűbb, mint Krisztusnak. Kívülállónak lenni könnyű, ám bennfentesnek lenni nagyobb felelősséggel jár.

 

[1] Brahma-szanhitá 5.38.

 



Leave a Reply