Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




krishna-balarama-arati

Ma azért gyűltünk össze, hogy imádjuk és magasztaljuk a tanító univerzális elvét. Nagyon jó ez lehetőség számunkra, hogy elmélyüljünk életünk egy jelentős aspektusában. Íme egy nagyon szép és fontos slóka: jaszja dévé pará bhaktir jathá dévé tathá gurau / taszjaité kathitá hjartháh prakásante mahátmanah. Ez a Svétásvatara Upanisad 6.23 verse, amely szerint a védikus irodalom valódi jelentése azon nagy lelkek előtt tárul fel, akik nagyon szilárd, és megingathatatlan hittel rendelkeznek mind Krsna, mind pedig a lelki tanítómester iránt.

Ám itt ólálkodik egy veszély, amit guruizmusnak hívnak. Guruizmusnak azt a folyamatot nevezik, melyben valamennyi figyelmünket az emberi élőlényre, egy személyre összpontosítjuk, miközben megfeledkezünk a Legfelsőbbről. A guruizmus nagyon is népszerű, sok ember gyakorolja, mert könnyű megérteni és nagyon nyilvánvaló. Ha el szeretnénk kerülni ezt a hibát, ezt a csapdát, mélyen elemeznünk kell, és meg kell értenünk a lelki tanítómesterünkhöz fűződő helyzetünket és szemléletmódunkat. Ez a mély elmerengés nem jelenti azonban azt, hogy fel kellene adnunk a lelki tanítómesterünkhöz fűződő mély hitünket és kapcsolatunkat. Ám fontolóra kell vennünk a másik nézőpontot, vagyis a lelki tanítómesterbe ÉS a Legfelsőbbe vetett mély hitünket. Tehát ha elfelejtkezünk az egyikről, és csak a másikat részesítjük előnyben, akkor az a félkarú óriás esete. Miért? Mert a lelki tanítómester intézménye nem egyéb, mint e hatalmas Óriás kiterjesztett keze – ez az óriás pedig Isten. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Legfelsőbb Isten, Krsna, és a lelki tanítómester – ők összetartoznak, nem létezhetnek egymástól függetlenül.

Mi tehát az egész lelki tudomány végső üzenete? Nem egyéb, mint az, hogy azt a két dolgot, amivel rendelkezünk – életünket és szeretetünket – szenteljük Valakinek. Egész és teljes meghódolás szükséges, fenntartások nélkül. Ez azonban kockázatos – életeteket, hiteteket, magatokat odaszentelni valaminek. Nagyon is szerencsések vagytok, ha mindez megfelelően történik meg.

Felmerül azonban egy kérdés: érzelmileg meghódolhatunk-e egy elv előtt? Oda tudjátok-e Magatokat szentelni egy elvnek? Félig vagy részben talán igen, ám egészen nagyon nehéz. Ami ehhez szükséges: tanulnunk kell a szent tanítóktól.

Ez az egész téma, életünknek ez a területe Isteni védelem, isteni vezetés alatt áll. Vagyis jaszja dévé pará bhaktir jathá dévé tathá gurau / taszjaité kathitá hjartháh prakásante mahátmanah –‘A védikus irodalom valódi jelentése azon nagy lelkek előtt tárul majd fel, akik nagyon szilárd, és megingathatatlan hittel rendelkeznek Krsna, és a lelki tanítómester iránt.

Ennek a versnek van egy másik jelentése is: ’Ha elég erős az Istenbe vetett hited, ne felejtkezz el a lelki tanítómesteredről!’ Ezt a verset tehát mindkét oldalról láthatjuk. A guruizmus az az oldal, amikor kizárólag a személyre összpontosítunk, és megfeledkezünk Istenről; és a másik oldal, a másik hiba az, amikor csak Istenre összpontosítunk, és elfelejtkezünk a tanító elvéről. Hiszen könnyedén mondhatjuk, hogy ’az én hitem Istenben elég erős’, ám ha nincsen visszacsatolás, akkor nem tudom, eléggé erős-e, avagy mégsem. Ezért szükség van ellenőrzésre, szükségünk van egy személyre – mint egyfajta vezető, egy megtestesülés – általa biztosabban haladhatunk előre.

 



Leave a Reply