Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai esti tanításából)

Először is szeretném kifejezni hálámat tanítómestereimnek, és valamennnyi bhaktának, akik elevenen tartották az odaadás tüzét, illetve mindannyiótoknak, mivel lehetőséget adtok arra, hogy emlékezzek mindarra, amit mestereimtől tanultam.

Egy nagyon eredményes esztendőnek nézünk elébe, de ez természetesen rajtunk is múlik. Valamennyi külső körülmény adott, most már csak a saját elszántságunkat kell hozzátennünk. Ahhoz, hogy ezt a nagyon szép és felemelő feladatot megvalósítsuk, fogadjuk meg  Sríla Rúpa gószvámí tanácsát, mely arra vonatkozik, hogyan tegyük életünket tökéletessé.

Az utóbbbi napokban az Úr Krisnához fűződő különböző transzcendentális kapcsolatokról beszélgettünk. Vannak akik semleges kapcsolatban vannak a Jóistennel, azaz csak egyszerűen hisznek és bíznak abban, hogy Ő létezik, és gondoskodik róluk, oltalmazza őket. Ez nagyon szép, de álljunk meg ennél? Nem, menjünk tovább. Mi is volt a lényege ennek a semleges kapcsolatnak? Az, hogy ezen a szinten képesek vagyunk állandó lelki tudatosságot fenntartani. Ez nagyszerű, de ha egy lépéssel tovább akarunk menni, akkor el kell jutnunk a Legfelsőbb Úr pozitív, szeretetteljes szolgálatához. Tehát nem csak meggyőződéssel kell, hogy rendelkezzünk, hanem cselekvő módon ki is kell fejeznünk a szeretetünket.

Ezután a szolgai hangulat után, amikor minden vágyunk az Úr vágyainak teljesítése – ami úgy hiszem egy nagyon magas szint, amikor az Isteni akarat szerint akarunk cselekedni – van még egy lépés, ami a mai beszélgetésünk témája. A transzcendentális baráti hangulat, baráti kapcsolat kialakítása Istennel. Ez már egy nagyon bensőséges hangulat, hiszen ha van egy komoly barátod, az nagyon jó érzés. Tehát, ha a Legfelsőbbet a barátotoknak tudhatjátok, akkor az nagyon jó érzéssel tölthet el benneteket. Kérlek éljetek úgy, és tisztítsátok meg magatokat annyira, hogy ha Ő a barátjának tekint Téged, akkor ebben a kapcsolatban Ő is jól érezze magát.

„A vrndávanai vayasyáknak (barátoknak) már az is végtelen szenvedést okoz, ha csak egy pillanatig nem láthatják Krsnát.”[1]

Ilyen egy igazi barátság, képtelenek vagytok elviselni, ha nem vagytok együtt, ha a barátotok egy kicsit is eltűnik a szemetek elől. Úgy hiszem mindannyian ismerünk olyan embereket, akiket nem tudunk elviselni magunk körül, viszont alig van olyan barátunk, aki nélkül egy pillanatig sem bírnánk ki. Tehát a  barátság, ez a baráti hangulat egy rendkívül intenzív kapcsolat.

Krisnának van néhány különleges barátja a másik nemből, akik általában komoly érzelmi többlettel rendelkeznek. Vrindávanban Krisna a férfi, így néhány barátja, aki ezzel a bizonyos érzelmi többlettel rendelkezik és szintén nehezen viseli, ha nem láthatja állandóan Krisnát, hölgy. Bár ők egyszerű falusi lányok, mégis nagyon jártasak az anatómiában, éppúgy mint a teremtés részleteiben, a teológiában. Tudják, hogy a testet, annak minden előnyével és hátrányával együtt, Brahmá tervezte, és átkozzák is őt ezért a tévedéséért. „Brahmá, te hibásan tervezted az emberi testet. Van szemhéjunk, amivel pislogunk. De amikor pillantunk, akkor nem látjuk Krisnánkat. Átkozunk téged ezért a félig tökéletes munkádért.”

Értitek, tehát a félig tökéletes, igazából azt jelenti, hogy tökéletlen. Nincs olyan, hogy  félig tökéletes, hiszen valami vagy tökéletes, vagy tökéletlen. Ez annyit jelent, hogy ‘Ezt nagyon elrontottad! Hogyan lehetett úgy megtervezni az embert, hogy pislognia kelljen? Hiszen akkor egy pillanatig, nem láthatjuk szeretett Krisnánkat.’

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet