Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i szófiai esti tanításából)

Pavitra: Lenne egy kérdésem a hittel kapcsolatban. Például a tudósok az atomban hisznek. Mit jelent a hit valójában és hogyan gyakoroljuk, irányítsuk a hitünket a megfelelő irányba?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés! Valójában a középkorban a merev, szabálykövető, skolasztikus keresztény teológia nagyon egyszerű magyarázatot adott erre. Egy Abszolút Igazság van, Isten, és a vallás ennek az Abszolút Valóságnak a hiten keresztül történő megközelítése, egy közvetlen út. A tudomány szemléletmódja kanyargós – kicsit hosszabb, de végső soron ugyanahhoz a valósághoz jut el. Valami nagyon hasonlót tapasztalhattunk az elmúlt években a tudományos fejlődés és megismerés területén, mely lassacskán eléri a saját határait. Például, ha fizikát vagy NEO-fizikát tanultok, azt fogjátok tapasztalni, hogy majdhogynem a filozófiához jutottatok. Vagy ilyen az asztrofizika is – ami olyan, mint a látható valóság teológiai magyarázata. Valójában az ő felfogásuk teljesen helyénvaló. Nem ismerem a pontos adatokat, de azt mondják, hogy a világegyetem 20%-a az, amit érzékelni tudunk, a kézzelfogható anyag. Tehát az észlelhető energia körülbelül 20%, és az az energia, amiről egyáltalán nincs fogalmunk, ami érthetetlen a számunkra – az 80%.  Ezt nevezik: ‘Fekete energiának’, melyet a jógik már ősidők óta tudnak! Az Úr Visnu fekete testéből árad ki minden, és ez a fekete energia található a jelenségek mögött. Jó pár évvel ezelőtt a fizikai Nobel-díjat épp ez az elmélet kapta, melyet úgy neveztek, hogy ‘A fekete test elmélete’. De ez alapján mindannyian megkaphatnánk a Nobel-díjat, mivel ismerjük ezt a ’fekete testet’.

De a viccet félretéve, tényleg úgy érzem, hogy a tudomány jelenlegi állása nagyon közel került a fizika határához, már-már elérve a metafizikát. Már csak egy kis lépést kell előre lépnünk a tudományban és eljutunk az anyagvilág létezésének valós magyarázatához: „Az anyag ismeretlen módon örökké megnyilvánul, valahonnan.” De várjunk csak egy pillanatra, ez így elég tudományosan hangzik? Elnézést, akkor pontosítsunk! ‘Mi nem tudjuk hogyan, valahonnan folyamatosan megnyilvánul az anyag.’ Miért jobb ez a magyarázat annál, mint mondjuk, ha azt mondanánk, hogy ‘Isten, vagy a Legfelsőbb, mint minden ok végső oka, saját Isteni hatalmánál fogva megnyilvánítja az egész teremtést.’ Természetesen nem az a dolgunk, hogy kritizáljuk a tudományos eredményeket, csak azt szerettem volna hozzáfűzni, hogy a tudománynak ez a végső határa nagyon közel áll az Isteni Valósághoz.

Viszont a kérdésed a hitre vonatkozott. Még ahhoz is egyfajta hitre van szükség, hogy buszra szálljunk vagy munkába menjünk – ez a létezésünk része. Természetesen a hitet a vallás szempontjából vagy Istennel kapcsolatban szeretnénk értelmezni. Tehát általánosságban, hogyan értelmezi a tattva, a hitet? A tattva, vagyis az igazság szempontjából, a hit spirituális, teológiai definíciója az, hogy ’Isten szolgálatával minden egyéb kötelességünknek eleget teszünk’. Úgy látom, hogy ez nem igazán elégített ki benneteket. Kétségkívül, egy kissé száraz. Ez lenne a mi hitünk? Ehhez még valami másra is szükségünk van.

Rendben, a hit raszikus magyarázata: az az egyre növekvő boldogság, melyet az Isteni Pár, Rádhá-Góvinda megismeréséből, pontosabban imádatából és a Találkozásuk dicsőítéséből merítünk. A raszikus szó jelentése, lényeges vagy ízletes, mely egy kicsit bonyolultan hangzik, ugye? Mire megértenénk, már el is felejtettük, hogy mit akartunk értelmezni? Mégis, emlékezzetek arra az egyre növekvő boldogságra, melyet az Isteni Pár találkozásából, imádatából merítetek. Ez gyönyörű: a Szépség és Szeretet találkozása az ember szívében – ha ezt magasztaljuk, akkor boldogok leszünk. Ez a hit raszikus meghatározása. Ez nem olyasvalami, amit nem ismerünk, ezért elhisszük, nem! Ha szeretnénk nagyon leegyszerűsíteni: a hit, a szeretet útján elsajátított bizonyosság. Tetszik? Szilárd meggyőződés, amit szeretetteljes közeledéssel elnyerhettek.

Mi a filozófia? Philo-szophia, ’filo-Szófia’: “a bölcsesség szeretete”. Itt ismét nem száraz teoretikus, analitikus tudásról van szó, hanem egy szeretetteljes közeledésről: ‘Nagyra becsüllek és vonzódom ehhez a felsőbbrendű tudáshoz’ Ez a helyes hozzáállás: szilárd meggyőződés, melyet szeretet által érünk el. Tehát, mi így értelmezzük a hitet. Az Isteni Valóság megtapasztalása – melyet csak az istenszeretet szemén keresztül láthatunk meg.



Leave a Reply