Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Mik az ismertetőjelei ennek a szeretetteljes szülői kapcsolatnak? Az első a pusti – a táplálás, amikor tápláljátok Krisnát. Édesanyjának a teje rendelkezésére áll, de Ő ezzel nem elégszik meg, még többet akar, ezért a vajat is ellopja. A tej az élet, a vaj a szeretet; nem elég neki csak az, ami Neki jár, a másik is kell, igazán az, amit megpróbáltok megtartani magatoknak. Ezért csent el dolgokat, s még a szomszédba is átment, hogy onnan is ellopja a vajat. Emiatt Nandagrám idősebb hölgyei elmentek panaszkodni Jasódá mamához: „A fiad nagyon csintalan, ellopta a vajunkat! Valamit tenned kell! Nincs elég vajatok otthon?” „Nem, dehogy! Rengeteg vajunk van és ezt Ő is tudja.” De nem elégszik meg azzal, ami az Övé – az is kell neki, ami mindenki másé; hogy semmit se tartsunk meg magunknak, eljön, mint Makhancsór és magával viszi az egész készletet.

Tehát ezt jelenti a pusti, táplálás, az élelem, ami egy nagyon természetes és boldogító érzés. Egy anya mindig így érez, ha szoptathatja, táplálhatja gyermekét. Nála csak egy személy boldogabb – a nagymama. Egyszer Gurudév azt mondta egy bhaktának: „Amikor te főzöl, az olyan, mintha két nagymama főzne egyszerre!” Tehát ez az édesanyák szeretetének és hogy örömmel táplálnak bennünket a még magasabb szintje. Tudjuk jól, hogy van ez, amikor találkoztok a nagymamátokkal mi az első kérdése: „Éhes vagy?” Tehát pusti – táplálni, gondoskodni – ez egy nagyon természetes folyamat.

A második ismertetőjele ennek a szülői hangulatnak, amikor szeretnétek megvédelmezni Krisnát. Emlékeztek, hogy Krisnával rengeteg veszedelmes dolog történt, ezért Jasódá mama aggódott, mindenféle varázslatot bevetett és mágikus védőmantrákat festett fel a testére. Ismerte Isten védelmező neveit és Krisna testének különböző pontjaira festette fel azokat – csak hogy megvédelmezze a veszélyektől. Njásza-mantrákkal díszítette fel a testét. Amikor felemelte a Góvardhan-hegyet – ez annyira bájos – az idősebb gópák el voltak ámulva, de aztán megértették: ’És, ha ez a hegy túl nehéz Neki? Egy ilyen apró fiúcska felemeli ezt a hatalmas hegyet – talán nehéz lehet, menjünk hát és segítsünk Neki!’ Aztán elővették a botjaikat.

Tegyük fel, hogy ezek nagyon természetes szülői reakciók. De van itt még valami – a kölcsönös boldogság. Nanda Mahárádzs nagyon szereti a fiát, teljesen el van bűvölve, amikor Krisna hozza a csappaljait, a papucsait. Ez a lehető legnagyobb tisztelet jele – amikor fogod valaki papucsát és elviszed neki. Majd Nanda Baba az ölébe veszi fiát, átöleli és elkezdi szagolgatni a fejét. Megfigyeltétek ezt? Az emberekben megvan ez a természetes hajlam, hogy amikor megölelnek egy gyermeket, főleg akkor, ha kis gyermekről van szó, természetes, hogy odaérintik az orrukat és megszagolják. Tudat alatt ott van ez a szeretetteljes kapcsolat – nagyon kellemes illata van a fejnek, különösen a kisbabáknál; általában úgy gondolják, hogy a tej illatát érzik, de ez nem az, hanem igazából ez egy nagyon tiszta gyermek korona csakrájának illata.

De tudjátok, olykor az anyai és apai szeretet elvakít benneteket. Nagyon sokszor megtörténik ez. Amikor Balarám bepanaszolta Krisnát Jasódá mamánál: „Krisna földet evett.” Ő azt kérdezte Krisnától: „Ettél egy kis földet? Na, hadd nézzek a szádba!” Majd lenyűgöző látványban volt része; Krisna kinyitotta a száját és Jasódá látta benne az egész univerzumot, az elemeket, az összes félistent és azt is látta ahogy belenéz Krisna szájába. Azt gondolta: „Óh, ez túl sok nekem!” Majd szerencsére a macska nekiment a tejesedénynek és Jasódá észhez tért. Becsukta a szemét és azt mondta: „Nem, nem, ez lehetetlen.” Majd, amikor újra kinyitotta a szemeit, megint a gyermekét látta. Ha ebben a hangulatban vagytok, akkor meg akartok szabadulni az isteni látomástól, nem prabhu-darsant akartok venni, hanem visszakapni a fiatokat.

Tehát ez a vátszalja-bháv, a vátszalja hangulat egy kölcsönös kapcsolat, egyik a fő raszák közül. Ahogyan az emberi kapcsolatainkban is ez egy nagyon fáradhatatlan hozzáállás – Jasódá mamának tolerálnia kell mindent.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Krisnához fűződő különféle viszonyok mindig magukba foglalják az előző fokozatokat, szakaszokat. Például a szolgálói viszony magába foglalja az Istenre rögzített semleges viszonyt. A barátságban megtaláljátok a szolgálói hangulatot is. A kapcsolatok különféle sajátosságai és nézőpontjai megtalálhatók a vátszalja viszonyban – szolgálói, gondoskodó hozzáállás stb.

Végül hadd osszam meg veletek egy bhakta személyes megvalósítását: egyszer Gurudév említette, hogy Navadvípban, Srídhár Mahárádzs ásramjában volt egy idősebb házaspár és Gurudév érdeklődött felőlük: „Kérlek, meséljetek valamit magatokról.” Azt mondták: „Amikor megértettük, hogy olyan bensőséges kapcsolatba lehet kerülni a Legfelsőbbel, hogy a fiunkká válhat; érezhetjük, hogy az anyja vagy apja vagyunk, akkor mi azt éreztük, hogy ez a mi utunk, ez a mi kapcsolatunk Vele!” Láthatjátok, különféle hangulatok inspirálhatnak bennünket – kérlek, találjátok meg ti is a sajátotokat!