Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.17-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krpadhámá kérdése: Már régóta motoszkál bennem egy kérdés, mely tegnap este ismét felmerült bennem. Természetesen ez az én szintemet  jóval meghaladóbb filozófiai kérdés, de szeretném a véleményedet kérni a témával kapcsolatban, meg a forrásokat, hogy hol lehet erről hallani, illetve, hogy mások hogyan látták ezt a felvetést. A kérdés az, hogy vajon a vipralambha (elválás) és a szambhóga (találkozás érzése) hogyan viszonyul egymáshoz. Hallottam olyan tanítást, hogy a vipralambha érzése csak a szádhana síkján érvényes, tehát a földi Vrndávanban létezik. Míg odaát a lelki világban a tökéletesség elérésekor már csak szambhóga (találkozás) van. Előfordulhat az, hogy a préma, amíg alászáll ebbe az anyagi világba, különválik szambhógára és vipralambhára, és mi már így érzékeljük, míg a lelki világban ez egyként létezik – csupán szambhógaként? Tehát az alap kérdés az, hogy a lelki világban van-e elválás?   

Rámvidzsáj: Lehet, hogy ezek a megnevezések néhány bhakta számára nem annyira ismertek. 

Szvámí Tírtha: Remélem azért már hallottak ezekről! Nos, lételméletileg, ha a mindenségnek van egy forrása, Krisna, akkor minden Őhozzá vezethető vissza, illetve minden hozzá tartozik.  Így hát azt mondják, hogy a lelki világban az az érzés, hogy én másvalakihez tartoznék, mint Krisnához ez nincsen, mert teljes mértékben megvalósul az Őhozzá való tartozás tudatossága. Ezzel szemben az anyagi világban az ember egy elidegenedett, azaz Istentől, az eredeti harmóniától kiszakított életet folytat. Természetesen ez behelyettesíthető, hogy a lélek Krisnához vagy Rádhiká szolgálatához vonzódik-e inkább, de ebből a szempontból ez lényegtelen, tehát a középponthoz való tartozás  mindenképp megvalósul.

Rámacsandra, marjádá-purusóttama – tehát a szabályokat, a dharma elveit tiszteletben tartó személyiség, aki az erény őre, tökéletes uralkodó, hűséges és egynejű férj. Krisna azonban lílá-purusóttama – Aki a saját kedvtelései eljátszása végett jön, és Ő túl van a szabályokon. Viszont, hogy ezt a fajta arcát teljes mértékben meg tudja mutatni, ezért van szüksége szabályokra, hogy azokat aztán meghaladhassa. Rámacsandra, marjádá-purusóttama, tehát soha nem adna olyan tanácsot, hogy nem tisztességes eszközökkel harcoljon valaki, például, hogy ‘törd el az ellenfél lábát’. Amit Krisna megtett Bhímával, hisz azt mondta neki, hogy: „Zúzd össze Durjódhana combját a buzogányoddal.” Vagy néha furcsa tanácsokat ad, „Lopd el a vajat Jasódá Anyától”. Megeszi azt is, ami Neki van fenntartva, de ellopja azt is, ami más célokra van félretéve. Tehát, azt mondhatjuk, hogy Ő túl van a szabályokon, de éppen azért hozza a szabályokat, és a dharma törvényeit, hogy azokat meg tudja haladni. 

Itt azonban azt mondhatjuk, hogy a bhakták egy nagyon különös vegyületét tapasztalják a lelki érzéseknek, hiszen például elsősorban a gópík másnak a hites feleségeik és közben Krisnához tartozónak érzik magukat. Azért ez okoz némi belső konfliktust, tehát az érzelmi hovatartozásuk erősen különbözik a hivatalos köteléküktől.

Tehát úgy mondják, hogy a lelki világban Gólóka Vrndávanán, ez a máshoz való tartozás érzése teljes mértékben hiányzik. Viszont, ha Krisna ezt az intenzitást is szeretné megélni, akkor eljön Gókula Vrndávanba és itt tapasztalja meg ezeket az érzéseket. 

De a kérdésed azt hiszem sokkal inkább a gyakorló bhaktákra vonatkozik, hogy azok vajon hogyan élik meg az elválás, vagy az együttlét érzéseit. Azt hiszem itt Maháprabhu véleménye a mérvadó, aki szerint az elválás érzése a biztonságos lelki gyakorlatozás kereteit határozza meg. Illetve kértél néhány ajánlott referenciát, ahol utánanézhetsz ezeknek, így azt tanácsolom, hogy olvasd el Szvarúp Dámódar gószvámí naplójának feljegyzéseit. Ebben legalább egy verset fogsz találni, ami erre vonatkozik, és leírja a Rádhá-Góvindadzsí és Maháprabhu közötti összefüggést. Tehát azt, hogy bár Ők örökké egyek, de úgymond az eksztázis miatt különválnak egymástól, és amikor elkezdik egymást keresni, akkor ez a kutatásuk annyira intenzív, hogy újra eggyé válnak – és ez Maháprabhu. 

(folytatása következik)