Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Bharat Mahárádzs annyira ragaszkodott az őzhöz, hogy vele pihent, vele sétált, vele fürdött és vele is evett. Szívét a szeretet szorosan az őzhöz kötözte. Amikor Bharat Mahárádzs az erdőbe akart menni, hogy kusafüvet, virágokat, fát, leveleket, gyümölcsöket, gyökereket gyűjtsön és vizet hozzon, attól felt, hogy a kutyák, sakálok, tigrisek és a többi vadállat megölik az őzet, ezért mindig magával vitte, amikor az erdőbe indult. Az erdőben Bharat Mahárádzsát az őz gyermeki viselkedése teljesen magával ragadta. Szeretetében még a vállára is vette kedvencét, s úgy vitte. Szívét annyira elárasztotta az iránta érzett szeretet, hogy néha az ölébe vette, sőt amikor aludt, a mellkasára fektette. Végtelen örömet érzett, amikor dédelgette az állatot. Amikor Bharat Mahárádzs az Urat imádta, vagy rituális szertartást végzett, időnként anélkül, hogy befejezte volna a szertartást, felállt, hogy megnézze, hol az őzike. Megkereste, s ha látta, hogy kényelmesen fekszik, elméjét és szívét nagy megelégedés töltötte el, és áldásait adta az őzre: “Kedves őzikém, légy boldog minden tekintetben!” Ha néha nem látta az őzet, elméjét nyugtalanság töltötte el. Olyan volt, mint a fösvény, aki miután szert tett kincseire, végtelen boldogtalanságára mindent elveszített. Amikor az őz elment, aggódott és bánkódott a távollétében. Bharat Mahárádzsát az illúzió kerítette hatalmába, s ezért így beszélt.”[1]

Ez annyira emberi; ilyenek vagyunk, ez a történet rólunk szól. Úgy hiszem, hogy ez nagyon pontosan érzékelteti az emberi kapcsolatokat. Például, amikor nem látjuk az általunk szeretett személyt, nagyon tudunk aggódni, viszont, amikor meggyőződünk, hogy biztonságban van, akkor megnyugszunk. De akármelyik pillanatban bármi megtörténhet, nem igaz? Elkapunk egy kis fertőzést és nyomban elillan a lelki békénk, belső erőnk, mindenünk – ugyanúgy szenvedtek, mint bárki más. Hasonlóképpen a szeretteink biztonsága is egyfajta illúzió. Mivel mindannyian ki vagyunk téve annak, hogy akármelyik pillanatban bármi bekövetkezhet. S ti, mint gyakorló anyák, apák, azt hiszem mindannyian tudjátok, mit jelent éjszakákon át nem aludni a gyermeketek biztonsága, egészsége érdekében. Ez így természetes! Nyugtalanok vagyunk, ha valami probléma adódik és nagyon boldogok vagyunk, ha pedig minden rendben van. Bár a biztonság és bizonytalanság érzése ugyanaz – mindkettő illúzió, nem létezik, nagyon illékony. Úgy hiszem abban egyetérthetünk, hogy ezek nagyon törékenyek – akármelyik pillanatban megváltozhatnak.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.8.11-15.