Sharanagati

 (Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Mahádév: Kérdezni szeretnék Dzsajjal és Vidzsajjal kapcsolatban: hogyan lehetséges az, hogy valaki Vaikunthán hibát követ el? Szándékos volt vagy ez egy lílá? Hogyan történt?

Szvámí Tírtha: Igazából senki sem tud leesni Vaikunthán. Azt mondják, ott még a falevél sem lefelé esik, hanem felfelé. Még a levelek sem esnek le Vaikunthán! Akkor hogyan is követhetne el valaki hibát ott, a harmónia birodalmában, ahol nem léteznek hibák. Azt tudjátok, hogy mi volt Dzsaj és Vidzsaj feladata? Kapuőrök voltak. Na és hol áll a kapuőr? A kapu előtt és nem bent. Tehát kint követhettek el hibákat, de bent már nem tudtok.

Természetesen ez csak egy kis vicces gondolatmenet volt. Azonban tudjátok, valahányszor Krisna alászáll, akkor azt számos célból teszi és ezt akár egyetlen tettével képes végrehajtani. Ez a kedvtelés egyrészt azt próbálta megmutatni, hogy látszólag ott is történhetnek hibák vagy átkok – ami szintén nagyon furcsa, hogy átkok a lelki birodalomban –  másfelől az odaadás dicsőségét is bizonyítani akarta ezzel.

Mivel a négy Kumára emelkedett, Brahman megvalósítási szinten voltak, ezért az ott bekövetkezett esemény nélkül nagyon nehéz lett volna megtapasztalniuk Krisna lótuszlábainak illatát. Egy megvalósított bráhmin szava és átka nagyon erős és még Isten sem tudja fölülírni egy megvalósított bráhmin szavát. De ezzel a felajánlással, ahogy azt említettem azt is bebizonyította, hogy néha a még lílákban lévő ellenfelek is nagyon meghitt szolgákká válhatnak. Tehát egyetlen tettével képes számos célt végrehajtani.

És igazából a történet végső és egyetemes tanulsága az, hogy nem tudjuk ugyanazon a szinten megoldani a problémáinkat. Azt mondhatjuk, hogy a kapuőrök és a Kumárák gyakorlatilag ugyanazon a szinten voltak és nehézséget okoztak egymásnak. De amint a felsőbb tekintély megjelent, azonnal megoldotta a problémát. És ezt a végkövetkeztetést alkalmazhatjuk a jelenlegi életünkre is. Valahányszor problémával találjuk szemben magunkat, nem tudjuk megoldani azt ugyanazon a szinten. Általában azt javasolják, hogy ha hibát követtek el fizikai szinten, akkor azt próbáljátok kijavítani azt a tetteitekkel. Ha valakit szavakkal bántotok meg, akkor próbáljátok jóvátenni szavakkal. Ha gondolatban ártotok, akkor gondolatban kérjetek bocsánatot. De általában a konfliktusokat nagyon nehéz megoldani ugyanazon a szinten. Meg kell hívnunk egy magasabb tekintélyt a problémához és ő azonnal meg fogja oldani. Ezt az általános szabályt, megértést kellene megtanulnunk ebből a történetből és azt, hogy ellenfelek nélkül nem tudjátok megmutatni, hogy milyen erősek vagytok. Tehát az Úr Visnunak szüksége volt társakra a harchoz; ez még egy oka annak, hogy ez a történet a felszínre jött.

Ezért ne álljatok meg Vaikuntha kapujában, mert ott nagy az esélye annak, hogy hibákat követtek el. Lépjetek be! Menjetek át rajta! Azt mondják Rúpa gószvámí áldásával átkelhetünk a felsőbb lelki szférán és eljuthatunk egy olyan szintre ahol már többé nincsenek hibák.

Holnap reggel, amikor a tükörbe néztek, nézzetek rá a céljaitokra, a törekvéseitekre. Bármi is legyen az: „Olyan szintre szeretnék eljutni, ahol már nincsenek többé hibák”? Majd nézzetek megint a tükörbe és nézzétek meg a gyakorlataitokat.

Tehát most Vaikuntha kapuja előtt ülünk, de ez kockázatos! Lépjünk be rajta! Lépjünk be oda, ahol már nincsenek hibák.