Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017. 01. 8-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mit mondhatunk az istenszeretetről? Nincs mit mondani, inkább éreznünk kellene.

Az istenszeretet a lélek természete. Semmi egyéb rendeltetése nincs. Tehát ahogyan közelebb kerülünk a lelki önazonosságunkhoz, természetesen megnyilvánul ez a funkció, áramolni fog. Éppen ezért semmi más kötelességünk nincs ebben az életben, mint elhárítani az akadályokat az eredeti személyiségünk útjából, hogy egyre inkább megnyilvánulhasson. Néhány jelentéktelen dolgot el kell távolítanunk – illúziókat, ragaszkodásokat, anarthákat… Ezek mind nagyon jelentéktelenek a célunkhoz képest. Az istenszeretet aranyló ragyogásában aligha láthatóak ezek a dolgok.

Azt mondják, Maháprabhu olyan volt, mint az istenszeretet aranyló vulkánja. Általa megérthetünk valamit a Szent Név dicsőségéről és mi is csatlakozhatunk ehhez a szép tradícióhoz, ahol a Szent Nevet zengik. Merthogy mit is jelent odaadó életet élni? Dicsőíteni. Ez nem olyan nehéz feladat, nem önszabályozás meg ilyesmi – nem! Dicsőítés! Dicsőíteni az Isteni Párt! Ez kell legyen a motivációnk az életünk különböző területein. Legtöbb esetben van saját munkánk, családi kapcsolataink, sok felelősségteljes elfoglaltság ezen a világon. Éljük hát ezeket ebben a hangulatban, ebben a szellemben. ‘Bármit teszek, mondok és gondolok ma – szeretném az Isteni Pár találkozását ünnepelni benne.’

Krisna a Szépség, Rádhiká a Szeretet. Mi lehet még ezen kívül ebben a teremtésben? Ezért beszéltünk annyiszor arról, hogy mi is a vallás? A vallás, a Szépség és a Szeretet találkozása az emberi szívben. Ez a mi vallásunk. Az isteni szépségnek és az isteni szeretetnek kellene találkoznia a szívünkben és hogy ezt elérjük, néha meg kell feledkeznünk az írásos formaságokról.

Ennek ellenére egy kicsit fel kell készülnünk, fel kell vérteznünk magunkat. A hét során egyetértettünk abban, hogy először a tudatunkat kell megszilárdítanunk és abban is, hogy ki kell mutatnunk a hajlandóságunkat, hogy tenni is fogunk valamit. Azt is megértettük, hogy közelebb kell kerülnünk Krisnához, hogy meghitt társai lehessünk. Néha úgy érezhetjük, hogy felettesei vagyunk, gondoskodunk Róla, gondoskodunk a szükségleteiről. Abban is egyetértettünk, hogy egy belső templomot kell építenünk, a bhakti szent helyét.

És hogyan kezdjük el építeni a templomunkat a szívünkben? Először a szív tisztítására lesz szükség. Némileg poros, idejétmúlt dolgokkal és pókhálóval van tele – ezeket el kell távolítanunk onnan. Miért? Mert az Isteni Párt szeretnénk meginvitálni oda és Ők csak a szép helyeket szeretik. Tehát a legjobb helyet kell biztosítanunk Számukra – a legtisztábbat, amit a legszebben díszítünk fel.

De szerencsére eredetileg a szívünk olyan, mint a lótusz, így csak hagynunk kell, hogy teljesen kivirágozzon. Ha minden készen áll – tiszta, szépen elrendezett és feldíszített – akkor ki kell terjeszteni ezt a meghívást, hiszen meghívás nélkül nem jönnek el. Hogyan invitálhatjuk meg Őket? Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna, Krisna, Haré, Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma, Ráma, Haré, Haré! ‘Kérlek Kedves Uram és Drága Úrnőm foglaljátok el helyeteket szívem trónusán.’

(folytatása következik)



Leave a Reply