Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




gopiKrishna

(az előző hétfő folytatása)

A Bhagavad-gítá kincse a Tizedik fejezetben rejtőzik, hiszen összeadtuk a fejezetek számának valamennyi számjegyét – tizenkilenc; egy meg kilenc pedig tíz. A tizedik fejezet tartalmazza a Gítá négy tőversét. Valamennyi nagyszerű kinyilatkoztatott szentírás magva néhány versben sűríthető össze. A Srímad Bhágavatam 18 000 versből áll, mégis van négy közülük, a Srímad Bhágavatam csatur-slókija, amelyben minden benne rejlik. A Brahma-szanhitá 62 versből áll, és öt lényegi vers található a végén, összegzésként. A Gítá 700 verse szintén négy versben összegződik – ez a Gítá csatur-slókija. Láthatjátok ezeknek a verseknek a számjegyeit: 8-11– ez ismét 19, igaz? Valamiért tehát figyelmet kell szentelnünk a 8. és a 11. fejezetnek is.

Ha egy kicsit is visszatekintünk erre a szerkezetre: a kilencedik fejezet a Legbizalmasabb tudás, és a tizedik fejezet Az abszolút fensége című. A kilencedik és a tizedik fejezet – mint a Gítá tengelye – beszélik el a Legfelsőbb Úr dicsőítésének legbizalmasabb, legrejtettebb tudományát. A csatur-slókiban láttuk a nyolcas és a tizenegyes számjegyet; nézzük meg hát, mi is ezeknek a címe. A Legfelsőbb elérése – ez a nyolcadik fejezet, Az univerzális forma pedig a tizenegyedik fejezet címe. Láthatjátok hát, hogy valamennyi különböző szám egymáshoz kapcsolódik, mondanivalójuk van egymás számára.

Most pedig, zárásképpen csupán egyetlen dolog maradt hátra – hallgassuk meg a Gitá négy fő versét, a tizedik fejezetből.

„Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, megkezdik odaadó szolgálatukat és tiszta szívből imádnak Engem.”[1]

Ez a Gítá legeslegfontosabb üzenetének, esszenciájának a kezdőpontja: „Én vagyok a mindenség eredete.”

„Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak. ”[2]

Látjátok? Először az Isten, utána az Ő hívei: Én vagyok a forrás, Híveim pedig ekképp viselkednek.

„Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”[3]

Dadámi buddhi-jógam tam  jéna mám upajánti té – “Megadom Nekik az isteni értelmet, amellyel eljutnak hozzám.”

„Együttérzésből szívükben lakozom, s a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.”[4]

„Könyörületes vagyok velük, és felvilágosítom őket.” Ez csupán négy vers, ám Isten nagyon általános koncepciójából – Én vagyok a mindenség forrása – ez egy nagyon általános, nagyon személytelen koncepció – odáig jutunk: Könyörületes vagyok. Látjátok, alig néhány vers, ám Ő felfedi Önmagát: Könyörületes vagyok, ezért megadok mindent, ami Számotokra kell a tökéletességhez.

Ez tehát a Gítá magva – a könyörületes Isten, és az Ő hívei, akik életüket Neki szentelik, hűségesek Hozzá és Róla társalognak, dicsőítik Őt. Látjátok, a Legfelsőbb Úr és az Ő tanítványai mindig együtt vannak – még a Gítá esszenciájában is, sohasem különülnek el.

Itt az ideje hogy kifejezzük hálánkat Vjászadév felé, aki e bonyolult számjegyrendszer és az ezekhez kapcsolódó arányok által rejtette el névjegyét. Hiszen akár a Gítá első, az utolsó, vagy a középső részét, avagy az aranymetszést vagy a rejtett részeket tanulmányozzuk, minden esetben valami kincsre bukkanunk.

Hálával tartozom Nektek is, mégpedig azért, mert megadtátok nekem a lehetőséget az emlékezésre. Kérlek, nézzétek el nekem a templomszobában tartott matematika órát! Azért remélem, hogy végül megérkeztünk szenvedélyes Urunk lótuszvirág-lábaihoz! Dzsáj Srí Krsna!

[1] Bhagavad-gítá 10.8.

[2] Bhagavad-gítá 10.9.

[3] Bhagavad-gítá 10.10.

[4] Bhagavad-gítá 10.11.



Leave a Reply