Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaA Gítá 9. fejezete adta az idő térkódját – ez volt a tér aspektus – emlékeztek? Ha pedig összeadjuk a fejezetek sorszámát, megkapjuk a tízet – ez a Gítá központi része, a kilencedik és a tizedik fejezet. Ez olyasmi, mint a Gítá legvédettebb része, mondhatni a Gítá magja. Ha pedig összeszámoljuk a versszakokat, a Gítá felezőpontja a kilencedik fejezetben található – a 350. és a 351. vers. Mivel a Gítá verseinek száma páros, ezért a felezőpont e két vers együtt – a 350. és a 351. vers – ezek a mag-versek, a Gítá szíve.
Mi a bennük rejlő üzenet? Bizonyára olyasmi, ami a bhakti szempontjából nagy jelentőséggel bír. Krsna e középső részben kíván elmondani valamit, és nekünk erre különösen figyelmesnek kell lennünk. Valami nagyon fontosat rejtett el számunkra itt, a középső részben.
Hova is rejtse azt a fontos üzenetet? Pontosan középre: a 700-at kettővel osztva – a 350 és a 351. vers a Gítában – 9. fejezet, 13. és 14. vers.
„Oh, Prthá fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban” – kik vannak tehát Isten figyelmének középpontjában? A nagy lelkek, igaz? Ő az Ő figyelmét, egyúttal a miénket is a nagy lelkekre irányítja. Ők szerepelnek tehát a középső részben – a vaisnavák! Menjünk csak tovább! „…az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.”[1]
Látjátok? Nagyon fontos! Krsna 700 verses elbeszéléséből is a középső rész a vaisnavákról szól. Akkor hát ki is álljon a mi figyelmünk középpontjában? Ha Isten figyelmét a nagy lelkekre irányítja, akkor nekünk is rájuk kell figyelnünk, igaz? Nézzük meg a második verset is! „Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.”[2]
Odaadás, bhakti. Szatatam kírtajantó mám – „Állandóan az én dicsőségemet zengik.”. Ilyen a nagy lelkek természete. Még a Gítá felezőpontja is a vaisnavákat említi, a tiszta lelkekről szól. Ők állnak tehát Krsna figyelmének középpontjában, és a következő vers az ő természetüket írja le – mindig a Legfelsőbbet dicsőítik, „mindig engem dicsőítenek”. Tehát még az az egészen nyilvánvaló hely is, ahova titkainkat elrejtjük, az is valami nagyon is lényegit tár fel.
Természetesen Krsna máshol is rejteget számunkra valamit. Gondolkodjunk el az aranymetszésen!
[1] Bhagavad-gítá 9.13.
[2] Bhagavad-gítá, 9. 14