Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaAz aranymetszés ismét arányt jelöl, egy isteni arányt. Ezt a természetben számtalan helyen megtaláljuk: a növényeken lévő falevelek ehhez alkalmazkodtak, az emberi test szintén, a testrészek – mindezek az arányok ezt az aranymetszést követik. Lássuk hát, mi lelhető fel a Gítá aranymetszés-pontjában. Először nézhetjük a kisebbik részt, és azután a nagyobbikat, avagy fordítva – először a nagyobbik részt és azt követően a kisebbiket. Ilyen módon két aranymetszés-pontja is létezik a Gítának.
Vegyük akkor az elsőt! Ha kiszámítjuk versek sorszámát, akkor a 267. és a 268. lesz az első aranymetszéspár. Kérlek Benneteket, keressétek ki ezeket a versszakokat – ez a hatodik fejezet, 35. és 36. Emlékeztek? A hatodik fejezet témája a meditáció, igaz?
„A Magasztos Úr szólt: Óh, Kunti erős karú fia, a nyugtalan elmét legyűrni nagyon nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és elkülönülés célhoz vezet.“[1]
Látjátok? Ennél a fontos pontnál az elmét említi. Az emberi élőlényt az elme irányítja. Ezért az isteni arány az elmére irányítja figyelmünket – hogyan szabályozzuk azt, hogyan is legyünk az elme barátai. Kérlek Benneteket, olvassuk el a következő verset is, hiszen ezek mindig párban állnak:
„Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. De a szabályozott elméjű, a helyes eszközzel törekvő számára biztosított a siker. Ez az én véleményem.” [2]
Tehát az elme nemcsak ellenség lehet, hanem megoldást is jelenthet: Próbáljátok meg szabályozottan, állhatatosan végezni gyakorlataitokat, találjátok meg az ennek hatásaiból származó szabadságot vagy függetlenséget, s akkor sikeresek lesztek. Ez nagyon jó üzenet, nagyon ígéretes. Az első aranymetszésben tehát benne rejlik a sikerhez, vagy az elméhez vezető út.
Lássuk tehát, mi maradt még rejtve a másik aranymetszés-pontnál – ez pedig a tizenegyedik fejezet, 19. és 20. vers, amely így szól:
„ Te vagy a kezdet, a közép s a vég nélküli forrás. Számtalan karod van, a Hold és a Nap nagy, végtelen számú szemeid közé tartozik. Látom, a szádból izzó láng lövell, s ragyogásod által melegíted ezt az egész univerzumot. Habár egy vagy, kiterjedtél az égben, a bolygókban, s a köztük levő űrben egyaránt. Óh, Nagy Lélek, félelmetes formádat szemlélve látom, hogy mind a három bolygórendszer lakosai megzavarodtak.” [3]
Látjátok, itt Ardzsuna beszél. Ezelőtt Krsna szólt, most pedig Ardzsuna, és dicsőíti a Legfelsőbb Urat. „Te vagy a kincs, Te vagy a közép és a vég nélküli forrás.” Hát nem gyönyörű? A másik aranymetszési pont tehát az, amikor az emberi teremtmények – vagyis mi – dicsőítjük az Urat. Ez szintén jelentős pont a Gítában.
Ám a Bhagavad-gítá legféltettebb kincsei máshol rejtőznek.
(Folytatása következik.)
[1] Bhagavad-gítá 6. 35
[2] Bhagavad-gítá 6. 36
[3] Bhagavad-gítá 11. 19-20.