Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mint az előző példák is szemléltették (“Egy pohár tej, vagy egy pohár víz”), az nagyon hasznos, ha helyesen értjük feljebbvalóink tanácsait és nyelvezetét. Itt nem csak a nyelvet kell jól megértenünk, hanem ezzel együtt a mögötte rejlő gondolatot is. Ha  a tetteinkkel és szavainkkal is rájuk tudunk hangolódni, akkor előbb-utóbb  a lelki hangulatban, mentalitásban és gondolkodásban is ráérzünk majd tanítóink hangulatára. Valahol el kell kezdenünk azt, hogy összehangba kerüljünk velük, mert ez egy olyan feladat, amit mindenképpen  meg kell valósítanunk. Például lehet, hogy neked van egyfajta ízvilágod, de ha a mesterednek más az ízvilága, akkor meg kell tanulnod, hogyan kell az ő ízlésének megfelelően főzni. Minél többször t fogsz úgy főzni, előbb-utóbb a te ízlésed is meg fog változni.  Bár eleinte nem tetszik az, ahogy Ő kéri, hogyan főzz, de majd elkezded azt is megszeretni.

Gurudévánk például nagyon szerette a bablevest. Néhány tanítványa valószínűleg nem volt a bableves fanatikus híve, ennek ellenére, mivel gyakorlatilag minden nap azt szeretett volna enni, mindent meg kellett tenniük, hogy  teljesítsék ezt a vágyát. Volt, hogy hozták a bhakták az aznapra szánt bablevest, mire ő megkérdezte: ‘Hmm, ezt hogyan készítetted?’ Aztán elkezdték magyarázni, hogy így és így készült… Mire Gurudév azt mondja: ‘Nem. Ezt így kell csinálni’.

Látjátok, ez a ráhangolódási folyamat valahonnan mindig kiindul. Erre azt mondhatjuk: ‘Figyelj csak, ez a bhakti egy ilyen főzős vallás? Miért a bablevesről prédikálsz? Nekünk a tökéletesség eléréséről kell hallanunk, nem a bablevesről! De valahol el kell kezdenünk összhangba kerülni. A szolgálat nem a te vágyad szerint, hanem a másik fél vágya szerint történik. Hogy egyszerűsítve mondjam: ‘nem úgy, ahogy neked tetszik, hanem ahogy nekem tetszik’. De azért meg kell említenem, hogy néhány tanítványa a világegyetem legjobb bablevesét készítette.

Ha megvan a tiszta szolgálat, és a megfelelő hangulat, akkor ez nem csak simán az összetevőkről szól, hanem valami sokkal többről. Mint ahogy az Maháprabhu esetében is történt: amikor egyszer megkóstolta a mahápraszádamot – különleges édesség volt, ami cukrot, fekete borsot és nem tudom még mit tartalmazott – és azt mondta: ‘Ó, micsoda ízek! Ismerjük az összes hozzávalót, de van itt még valami különleges íz. Ezt biztosan megízlelte Krisna! Ez a magasabb íz  Tőle származik.’

Az étel egy energiaáramlás, a szeretet áramlása. A kölcsönös szeretet kifejezése, tehát mindenképpen feltölthetitek magasabb szintű lelki energiákkal. És ha összhangban vagy mestered ízlésével, akkor talán a raszikus hangulatotok is egyezni fog, mert valahol el kell kezdeni. Ha még nem vagytok raszikus szinten, akkor a babgulyásnál kell kezdenünk. Majd jön az is idővel, ne aggódjatok! Lépésről lépésre haladva, hogy ki tudjon alakulni ez a hangulat.

Egyszer találkoztam egy nagyon kedves szenior bhaktával, aki soha életében nem evett karfiolt. Azt mondta: ‘Gurumahárádzsám nem szerette a karfiolt, ezért én sem eszem.’ Látjátok: ‘úgy szeretem, ahogy ő szereti’. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy nagyon szép elv.

De mit tegyünk akkor, ha a lelki tanítómesterünk például nem szereti a csokoládét? Ó, ezek a szádhuk nagyon bonyolult emberek! Ez nem vicc, hanem nagyon komoly dolog. Ebben a földi életben meg kell osztanunk a tapasztalatainkat, próbáljuk megtanulni, hogyan kell helyesen szolgálatot végezni ezeken a nagyon jelentéktelen kis lépéseken keresztül. És végül, ha a tanítómesterünk meghív minket a tökéletességre, képesnek kell lennünk igent mondani rá.

Kérdés: Mi a kedvenc ételed?

Szvámí Tírtha: A bableves. De a gnocchit is szeretem. Ez egy beugratós kérdés volt.

(folytatása következik)