Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: A gyermekekkel szembeni elvárásokról szeretnék kérdezni, mivel az anyagi világban azt szokták mondani, hogy “hús a húsomból, vér a véremből”. Időnként előfordul, főleg a materialista gondolkodású embereknél, hogy azt hiszik, majd a gyermekeiken keresztül folytatják tovább a tapasztalásokat, tehát ha nekik nem sikerült valamit véghezvinni, akkor majd a gyermekeik beteljesítik azokat. Például, édesanyám azt szerette volna, hogy tanuljak meg hegedülni, mivel ha már ő nem lehetett zeneművész, akkor legalább én legyek az. Ezért egy kicsi ideig hegedülni tanultam, de mára már egyáltalán nem tudok semmit, mivel ez nem az én vágyam volt, hanem az édesanyámé. A kérdésem az lenne, hogy a szülők által a gyerekekre vetített elvárásoknak van-e köze a valódi szeretethez, vagy csak a beteljesületlen ambíciókhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, nekem is volna egy kérdésem: az én kedvemért hegedülnél majd Krisnának?

Válasz: Sohasem próbáltam, de igen Mahárádzs!

Szvámí Tírtha: Én hiszek az elvárásokban, mert például, ha Gurudév vagy néhány idősebb hittestvérem nem bíztak volna abban, nem várták volna el tőlem, hogy csatlakozni fogok a bhaktákhoz, belekezdek a folyamatba, tanulni, gyakorolni, és szolgálni fogok, akkor nem tettem volna meg ezt a lépést. Úgy hiszem, hogy a megfelelő elvárások nagyon, nagyon hasznosak, sokat segíthetnek. Vagy ahogy ti is elvárjátok tőlem, hogy reggel és este leckét tartsak. Szóval hasznos és jó is lehet, de megfelelő elvárásokat kell támasztanunk önmagunk, illetve a környezetünk felé. A tradíciónkban van egy nagyon szép példa az apának a fiával szemben támasztott elvárásra vonatkozóan, mégpedig Sríla Prabhupád édesapja, akinek két fontos elvárása volt a fiával szemben. Melyik volt az első? Nem éppen az, hogy hegedűvirtuóz, hanem hogy kiváló mrdhanga játékos legyen. És mi volt a második elvárása?

Paramánanda: Hogy Rádhárání nagyszerű bhaktájává váljon.

Szvámí Tírtha: Pontosan! Tehát megfelelő elvárásokkal kell rendelkeznünk, s majd a fiak felnőnek ahhoz, hogy teljesítsék azokat. Ha lelki a tudatunk, akkor megfelelőek lesznek az elvárásaink is. A tisztaság a kulcs! Ha tiszta a tudatunk, akkor lehetnek-e rosszak a vágyaink vagy ártalmasak a kapcsolataink? Nem, ez lehetetlen!

Én hiszek az elvárásokban, de azt is látom, hogy sok esetben a beteljesületlen vágyainkat vetítjük ki a gyermekeinkre. Bevallom én is így vagyok ezzel, mivel magam nem tudtam jó bhaktává válni, de elvárom mindannyiótoktól, hogy ti azok legyetek. Amit én nem tudtam megvalósítani, azt nektek kell megtennetek. Megengeditek nekem, hogy ez legyen az én elvárásom?