Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A Krisna iránti baráti kapcsolaton belül sokféleképpen vonzódhatunk Őhozzá.
„Arról, hogyan élvezik Pándu fiai, a Pándavák Krisna társaságát, a következőket olvashatjuk: „Amikor Srí Krisna megérkezett Indraprasztába, a Kuruk fővárosába, Judhisthír Mahárádzs azonnal az Úr elé sietett, hogy megszagolja fejének illatát.” A védikus hagyomány az, hogy a rangosabb személyiség megszagolja alárendeltjének a fejét, amikor az a lábát megérintve a tiszteletét ajánlja neki.”[1]
Megfigyeltétek ezt már? Az apák a legtermészetesebb módon folyton ezt csinálják, hogy amikor a kisfiuk az ölükben van, akkor rögtön, ösztönösen megszagolják a fejüket. És nem a sampon illatára kíváncsiak, nem erről van szó, hanem egy nagyon különleges illata, egyfajta vibrációja van a fejtetőnek. Az illat egy nagyon alapvető információ, mivel az illatmolekulák a szaglószerveken keresztül közvetlenül az agyba jutnak.
Emlékeztek az első napra, amikor beléptetek az ásramba? Az elbűvölő illatra. ‘Ó, milyen finom füstölő illat, és micsoda praszád volt.’ Mivel az illat egy nagyon meghatározó információ, plusz még kapcsolódott hozzá a hazatalálás érzése bennetek.
Hajdanán, amikor még írtak egymásnak szerelmes leveleket az emberek, bár tudom ez igencsak elavult, múltszázadi dolog, nos akkoriban ezeket a szerelmes leveleket illatosították. Miért? Azért, mert, ha kinyitották ezeket a leveleket azonnal érezhették a kedvesük illatát. Viszont látjátok, hogy ez mennyire degradálódott napjainkban. Kaphattok 5D-s SMS-t! Manapság sokmindent a technológia határoz meg. Még a szerelem, az udvarlás is digitális módon működik. Úgyszólván nem igazán vannak romantikus kapcsolatok, úgyhogy ne nagyon gyertek hozzám ilyen romantikus történetekkel, mert ilyen nem igazán létezik.
Tehát a fejtetőnek a szagolgatása is egyfajta információcsere. Csak figyeljétek meg legközelebb, amikor egy édesapát láttok ölében egy kisbabával, amint ösztönösen szagolgat. Amikor először olvastam erről, nem igazán hittem el és azt gondoltam: „Lehet, hogy ez valami indiai szokás, ami nekem egy kicsit szokatlan.” De aztán elkezdtem figyelni és láttam, hogy ez valóban autómatikusan így működik. Ez valami nagyon finom szeretetteljes kapcsolat, mivel a szaglás ennyire mélyen gyökerező információ.  És tulajdonképpen nem a fejtetőt szagolgatjuk, hanem a koronacsakrát. Tehát ez valójában egy nagyon szép lelki kapcsolat!
Tehát Judhisthír, mint rangos elöljáró megszagolta Krisna fejét. A többi Pándava pedig, akik egy szinten állóként viszonyultak Krisnához, így köszöntötték: „Ardzsuna és Bhíma ugyanígy nagy örömmel átölelték Krisnát.”
„A két fiatalabb testvér, Nakula és Szahadéva pedig könnyes szemmel megérintették Krisna lótuszlábát, s hódolatukat ajánlották Neki. Így tehát az öt Pándava testvér a Krisnával való barátság transzcendentális kapcsolatát élvezte.
Az öt fivér közül Ardzsunát fűzi a legbensőségesebb viszony Krisnához. Ardzsuna egy szép íjat tart a kezében, melyet Gándívának hívnak. Combját az elefánt ormányához hasonlítják, szeme pedig mindig vöröses színű. Amikor Krisna és Ardzsuna együtt ülnek egy harci szekéren, mennyeien szépek, és mindenki szemét megörvendeztetik. Azt mondják, Ardzsuna egyszer fejét Krisna ölébe hajtva feküdt az ágyán, s közben békésen beszélgetett és tréfálkozott Krisnával. Mosolyogva, nagy elégedettséggel élvezte Krisna társaságát.”[2]
Ennyit mára, egy kis bevezető, egy kis bepillantás az odaadó baráti érzelmekbe. A szeretetteljes barátság azt is jelenti, hogy megosztjuk mindazt amink van, megosztjuk a gondolatainkat.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet
2. Az odaadás nektárja, 41. fejezet