Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.08.17-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Létezik még egy nagyszerű eszköz, ami föllelkesítheti a mantrázásunkat, és ez a jó társaság! Nem tudom volt-e ebben már részetek, hogy valakivel annyira lelkesítő a társulás, hogy a vele való mantrázás az szárnyra kél, az ember szíve csak úgy szárnyal. Ez persze nagyon bensőséges viszonyt feltételez, mert a mantrázásunk által mégiscsak ahhoz vagyunk szokva, hogy ez majdhogynem egy magányos lelki gyakorlat. Amikor te és az Isten beszélgettek. Néha pedig kicsit nehezebb mások társaságában mantrázni. De ha megvan ez az összhang, ez a rasza, és a cél, akkor az órási lelkesültséget tud nyújtani.

Tegnap azt hiszem egy nagyszerű élményben volt részünk mindannyiunknak, amikor az órás dzsapán megtapasztalhattuk a közös mantrázás erejét. Ez egy kísérlet, ami megsokszorozza, meghatványozza a mantrázásunkat. Ez is a kedvező környezethez tartozik, hogy keressük meg azt, ami táplálja a mantrázásunkat.

Tehát a Szent Név iránti mély és őszinte elkötelezettségre van szükség, mert egyéb istenes szolgálatokat, más lelki folyamatokat követő emberek nagyszerűen el tudnak végezni, azonban nagyon kevesek azok, akik Istent a Szent Nevén keresztül imádják. A legtöbb ember számára a vallás, az Istenes kapcsolat azt jelenti, hogy nekem mire van szükségem, ‘Add meg nekem ezt, add meg nekem azt’. Emellett persze sok más nagyon nemes szolgálatot végeznek, vezeklés, jószolgálat, segítségnyújtás, ima. Mi mégis azt keressük, hogyan adhatjuk át magunkat a Jóistennek. ‘Kérlek, fogadj el, tekints engem Magadénak.’ Ez a különbség! Mondhatjuk azt, hogy Góvinda éhezik. Éhezik arra, hogy megszólítsd. „Kérlek, kedves lányom, kedves fiam, hívjál, szólíts a nevemen!” Ő erre vár. És bizakodnunk kell abban, hogy a Szent Nevek tiszta zengése által találkozni fogunk Krisnánkkal. Mint, ahogy minden reggel találkozunk a kelő Nappal, úgy találkozni fogunk a mi imádott Urunkkal is. Esetleg vannak kérdéseitek, hozzáfűznivalótok?

Krisna-prijá kérdése: Miért, vagy mikor jelentkezik a Szent Név az ember álmában?

Szvámí Tírtha: Ha nappal elhanyagoltad, akkor legalább éjjel fog követelni téged Krisna. A cél az, hogy teljes és tökéletes tiszta, odaadó tudatállapotban legyünk, amikor ébren vagyunk. Ehhez még Gurudév hozzátette azt is, hogyha ez megvan, akkor könnyebb alvó állapotban is megtisztítani a tudatunkat, mivel a célunk a 24 órán keresztül fenntartott tiszta tudatállapot, 365/ 7/ 24. Ez azt jelenti, hogy egész évben, egész héten, minden órában, sőt álmunkban is legyünk tudatosak a Legfelsőbbről. Hogyan?! Még nappal is szinte lehetetlen kordában tartani a tudatunkat, mit szóljunk akkor az éjszakákról! Gurudév magas követelményt állított fel. Azt mondta, ne csupán az legyen a célunk, hogy ‘Elég, ha a napi 1,5 órás dzsapakör alatt emlékezünk a mi Drága Krisnánkra.’ Nem, azt mondta ‘24 órán át’.

Tehát, ha így, az álom tudatunkban jelentkezik a Szent Név, vagy bhaktákkal, szolgálattal, mesterünkkel álmodunk, akkor ezt általában vehetjük egyfajta instrukciónak.

Néha emberek mesélik, hogy: „Gurudévvel (Bhakti Abhaj Nárájan Mahárádzzsal) álmodtak és valamilyen tanítást adott át nekik…” Ekkor általában visszakérdezek: „És emlékszel arra, hogy mit mondott neked?” „Nem!” Erre én: „Igen, akkor az Ő volt!” Mert általában az emberek nem emlékeztek arra, amit tanított, hiszen legfőképpen a szívükre hatott. Tehát meg kell ismernünk az álmaink nyelvét is.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha az életünk annyira, könnyű és boldog, hogy megfeledkezünk az Úrról, akkor Ő kicsit fordít a játékon, nyújt néhány nehézséget és akkor ismét emlékezni fogtok Rá, akár egy álomban, akár az ébrenlétetek során.

(folytatása következik)