Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Life is progressive. What is alive, it should grow, because growth and movement is a signal of life. And actually I can see here all-around these signals of life. How you improve nicely, with attention to the details, the standards of the ashram. How you try to improve the mood of the mission. After a certain time we achieve a level of fulfilment in that respect. Then we need to improve that readiness and care – we need to practice that on a higher, a more sophisticated platform. Just like Shrila Prabhupada said: “Now we have enough milk; let’s condense the milk”. Sometimes we can come to such a stage in our life, when we have enough milk; then we have to condense that milk.
In your lives you have achieved so much. Obvious success, some failures, but with some good realizations. You have enough. You are spiritually very wealthy. Try to condense your wealth. You know, milk is not bad, but it’s a little too light. If you start to condense it, then it becomes thicker. If you go on condensing it, it becomes sweet by itself. And when it’s condensed so much that it’s not liquid anymore, it becomes burfi[1] by itself.
So, I think this is enough. Enough is enough! What you have is enough. Try to make it more condensed.
Because you all have the chance to practice. We have an ashram! It’s such an incredible achievement. You know, it is said “Don’t be surprised if you find a little maya in the temple. It’s a much bigger miracle to find a temple in the maya.” Because this is a world of illusion and you find a place which is dedicated to the service of God Supreme – it’s a miracle by itself.
You have your malas… Once there was a candidate for becoming a devotee. He was attending a lecture, and after the lecture somebody of the initiated devotees was hanging his japa on the hanger for the clothes. And this new man said, “Ah, if I had a japa, I would never have hanged it like this!” Then the teacher told him: “The time will come when you will hang your japa.”
But enough is enough! Enough of the disillusioned spirit (настроение на премахнати илюзии)! Enough of laziness in the spiritual sense! Come to a better platform of your spiritual practices. You have all the good chances to improve your life. If we have the holy trinity of our faith – hari-guru-vaishnava, if we have God with us – tnen who is against us? If He is with you, who is against you?
Just recently I read one wisdom from a priest. He said “Well, if I try, even with God, I am not successful, I cannot make it. But He, even with me, He is always successful.” It is so simple. If He is with us, what is missing? What else do we need? Guru – if somebody is not satisfied with God, then he will receive a guru – to learn to be satisfied with God. And we have a nice sangha. Sangha makes it alive. Whatever we have learned theoretically, we can put it into practice in a good sangha.
So, everything that is necessary for our spiritual practices, we have it. But enough is not enough! Please go on, try to find more treasures. Share, give it to others, and then you will be supplied. Help others to realize their own spiritual origin – it is a service to humanity. And also it is a service to the source of all the living entities. Because in this way, the energy that somehow, by the influence of illusion, separates itself from the source, finds the way back home, back to Godhead. Krishna is satisfied if more of His energy is directed back to Him. This is our humble offering and service to help these estranged energies to return to their original source where they do belong.

(to be continued)

1.  Indian sweetmeat made of condensed milk

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az élet folyamatos fejlődésben van. Ami él, annak növekednie kell, mert a növekedés és a mozgás az élet egyik jele. S valójában itt az ásramban is ezt látom, ahogy nagyon szépen, odafigyelve a részletekre, igyekeztek emelni a színvonalat, a misszió hangulatát. Így egy bizonyos idő után elérünk egy ilyenfajta kiteljesedéshez. Majd ezután ezt a szolgálatkészséget tovább kell fejlesztenünk egy még magasabb, még kifinomultabb szintű gyakorlattal. Éppúgy, ahogy Sríla Prabhupád mondta: „Most már van elég tejünk, kezdjük el besűríteni”. Néha eljuthatunk az életünknek egy olyan szakaszába, amikor már van elég tejünk, és neki kell állnunk besűríteni azt.

Annyi mindent elértünk már az életben, nyilvánvaló sikereket, illetve némi kudarcot is, de közben nagyon értékes felismerésekre jutottunk. Elegendő dologra szert tettünk, lelkileg már nagyon gazdagok vagyunk, most pedig próbáljuk meg besűríteni ezt a gazdagságot. Mint tudjuk, a tej nem egy rossz dolog, csak egy kicsit túl híg, túl könnyű. Ha elkezdjük forralni, akkor elkezd besűrűsödni, és egyszerűen önmagától édes lesz. S amikor már annyira besűrűsödött, hogy nem folyik többé, akkor barfi (ejtsd: börfi) lesz belőle.

Nos, úgy hiszem ebből ennyi is elég! Teljesen elegendő mindaz, amink most van, most már csak igyekeznünk kell besűríteni!

Hiszen mindannyiónknak lehetőségünk van a gyakorlásra, van ásramunk, ami egy hihetetlenül nagy eredmény. Tudjátok, azt mondják, hogy: „Ne lepődjetek meg, ha előfordul, hogy felbukkan egy kis májá a templomban. Az sokkal nagyobb csoda, ha az illúzió világában egyáltalán találtok egy templomot.” Hiszen ez az illúzió világa, és ha találtok egy helyet, ami Isten szolgálatának van szentelve – az már önmagában kész csoda.

Van egy történet a dzsapa-málával kapcsolatban, amin mi is zengjük a Szent Neveket. Egyszer volt egy újdonsült érdeklődő, aki bhakta szeretett volna lenni. Elment egy előadásra, és arra lett figyelmes, hogy az egyik felavatott bhakta a fogasra akasztotta fel a dzsapáját. Majd megjegyezte ez az érdeklődő, hogy: „Ó, ha nekem is lenne dzsapám, akkor én sohasem akasztanám így fel!” Erre a mester így szólt hozzá: „Eljön majd az az idő, amikor te is szögre fogod akasztani a dzsapádat.”

De ebből ennyi is elég! Elég a kiábrándult hangulatból, elég a lelki értelemben vett lustaságból! Jussunk el a lelki gyakorlataink egy magasabb szintjére, hiszen minden esélyünk megvan arra, hogy jobbá tegyük az életünket. Ha megvan bennünk ez a szentháromság, hogy hari-guru-vaisnava, ha Isten velünk van, akkor ki lehet ellenünk? Ha az Úr velünk, ki lenne ellenünk?

Nemrégiben olvastam egy papnak a következő nagyon bölcs gondolatát, aki azt mondta: „Nos, ha én akarok valamit megvalósítani, és akár még Isten segítségét is megkapom hozzá, nem biztos, hogy sikerrel járok, nem biztos, hogy meg fogom tudni csinálni. De ha Ő akar valamit, akár még velem együtt is, az biztos, hogy mindig sikerrel jár.” Ez ilyen egyszerű. Ha Ő velünk van, akkor mi hiányozhat? Mi másra lenne szükségünk? Ha valakinek a Jóisten nem elég jó, akkor fog kapni egy gurut, aki segít megtanítani, hogyan legyünk elégedettnek a Jóistennel. Illetve van egy szép szanghánk, egy szép társulási lehetőségünk, ami mindezt segít élővé tenni. Bármit is tanultunk elméletben, azt egy jó szanghában át tudjuk ültetni a gyakorlatba.

Tehát mindenünk megvan, ami a lelki gyakorlatainkhoz szükséges. De ez a szlogen, hogy „Ebből ennyi is elég” a lelki út végén úgy fog hangzani, hogy „Ebből ennyi nem elég”! Kérlek, folytassátok tovább, és próbáljatok minél több kincset találni! Illetve osszátok meg, adjátok át másoknak is mindazt, amit ti is megkaptatok, így lesz nektek is egyre több. Segítsünk másoknak is, hogy felismerhessék saját eredeti lelki mivoltukat, ezzel tudjuk az emberiséget szolgálni és egyben minden élőlény  végső forrását. Mert ily módon az az energia, ami valamiképpen az illúzió hatására elkülönítette magát a forrástól, vissza fog találni, vissza a Jóistenhez. Krisna, Aki önmagában is elégedett, ekkor még elégedettebb lesz, ha Önnön energiája visszatér Hozzá. Ez a mi alázatos felajánlásunk és szolgálatunk, hogy segítsünk ezeknek az elkülönült energiáknak visszatérni az eredeti forrásukhoz, ahová tartoznak.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Животът е прогресивен. Което е живо неминуемо расте, защото растежът и движението са признак на живота. И аз наистина виждам тук наоколо тези признаци на живот. Как подобрявате с внимание към детайлите стандартите в ашрама. Как се стремите да обогатявате настроението на мисията. С времето постигаме някакво ниво на осъществяване в това отношение. След това трябва да усъвършенстваме тази готовност и грижовност – трябва да ги практикуваме на по-висше, по-фино ниво. Както е казал Шрила Прабхупад: „Вече имаме достатъчно мляко; сега нека го кондензираме”. Понякога можем да достигнем такъв стадий в живота си, когато имаме вече достатъчно мляко; тогава трябва да сгъстим това мляко.
В живота си вие сте постигнали толкова много. Очевиден успех, някои провали, но довели до добри осъзнавания. Вече имате достатъчно. Духовно сте много богати. Стремете се да кондензирате богатството си. Млякото не е нещо лошо, но е някак твърде леко. Ако започнете да го кондензирате, то се сгъстява. Ако продължите да го кондензирате, става сладко от само себе си. А когато се сгъсти дотолкова, че вече не е течно, то се превръща в бърфи[1].
Така че мисля, достатъчно е. Стига вече! Каквото имате, достатъчно е. Опитайте се да го сгъстите.
Защото всички вие имате възможността да практикувате. Разполагаме с ашрам! Това е такова невероятно постижение. Знаете, казва се: „Не се изненадвайте, ако откриете малко мая в храма. Много по-голямо чудо е да намерите храм в мая.” Защото това е свят на илюзията и да намерите място, посветено в служба на Всевишния, само по себе си е чудо.
Имате броениците си… Веднъж имаше един кандидат да стане бхакта. Беше присъствал на една лекция, а след лекцията някой от посветените ученици си беше увесил джапата на закачалката за дрехи. И този нов човек каза: „О, ако аз имах джапа, никога не бих я окачвал така!” Тогава учителят му отвърна: „Ще дойде време, когато и ти ще си окачваш така джапата.”
Но достатъчно! Стига с това настроение на премахнати илюзии! Стига с тая духовна леност! Стигнете до едно по-добро ниво в духовните си практики. Имате всички шансове да усъвършенствате живота си. Щом с нас е светата троица на нашата вяра – хари-гуру-ваишнава, щом Бог е с нас – тогава кой е против нас? Ако Той е с вас, кой е против вас?
Наскоро прочетох мъдрост от един свещеник. Той казва: „Ако аз се опитвам, дори и с Бога, не мога да успея. Обаче Той, дори и с мен, винаги успява.” Толкова е просто. Щом Той е с нас, какво липсва? Какво още ни е нужно? Гуру – ако някой не е доволен с Бога, той ще получи гуру – за да се научи да е доволен с Бога. Имаме и чудесна санга. Сангата кара всичко да оживее. Каквото сме научили теоретично, можем да го приложим на практика в една добра санга.
Така че всичко, което ни е необходимо за духовните ни практики, ние го имаме. Обаче не е достатъчно! Моля ви, продължавайте! Стремете се да откривате още съкровища. Споделяйте, давайте на останалите, и тогава ще ви бъде дадено. Помагайте на другите да осъзнаят духовния си произход – това е служене към човечеството. А също и служене към източника на всички живи същества. Защото по този начин енергията, която някак, под въздействието на илюзията, се е отделила от своя източник, се завръща у дома, при Бога. Кришна се радва, ако все по-голяма част от енергията Му се връща към Него. Това е нашето смирено приношение и служене – да помагаме на тези отчуждени енергии да се завърнат към извора, на който принадлежат.

(следва продължение)

1.  Индийски сладкиш от кондензирано мляко