Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Once a young man asked his master, “How to find my duty in life?” Is it a good question? I think it’s a very appropriate question. Because if you don’t know what is the purpose of your life, how you will live? You will waste some more years from your life and then it will be more difficult to create the balance. So, he had this question, and then the sadhu gave a specific answer to this inquiry. He said – just like that fortune teller in the previous lecture: “I see two ways.” One way is what we have been practicing for innumerable lifetimes – we try, we try to find our place. We try this profession, we don’t like it and we try to change it. We try that occupation and then we change it. We try this role in life and then we fail. We try another part of life and we enjoy it. So, this is what we are doing all the time – trying to find our place. For some time you take shelter and sooner or later you will change it, because you feel that ‘this is not my ultimate engagement, this is not the proper place for me’. This we can call an experimental method – to find your proper place, your destiny, so to say. 

The other method is, you ask an authority, “Please tell me, what is good for me”. Because if I don’t know, I can try to find my place; or I can go to someone who will know and ask directly, “Tell me, what am I to do?” Usually we know who our mother is. So, if you want to understand who your father is, you can start a biological analysis or do genetic structure test to find out. Or you can simply go to your mother and ask, “My dear mother, please tell me who is my father.” And she will tell. 

So, authority means knowledge, full conviction. Knowledge beyond our limits – this we can call an authority. The authority is who knows. Therefore if you want to find our proper place in this lifetime, you can go on trying; or you can find an authority and ask him or her, “Please tell me, what is the proper place for me, what is the proper prospect for me?” So, which method do you prefer? 

Answer: The easy one – to ask.

Swami Tirtha: Theoretically we prefer the inquiry, but practically we follow the other path – trying and trying and trying. And I definitely agree: if we receive an instruction and if we try to follow it, that is not easy. Nevertheless, it is very glorious if we can follow the instruction. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egyszer egy fiatalember megkérdezte a mesterét: „Hogyan találjam meg az életfeladatomat?” Mit gondoltok, ez egy jó kérdés? Igen, szerintem is nagyon lényeges ez a kérdés! Hiszen ha nem tudjuk, hogy mi az életünk célja, akkor hogyan tudjuk azt megvalósítani? Ha még jó pár évet elpazarlunk az életünkből, akkor még nehezebb lesz megtalálni az egyensúlyt a korábbi, anyagi célokkal töltött, és a mostani lelki életünk között. Mint ahogy egyetértettünk abban, ha például 50–60 évesen kezdjük el a lelki életet, akkor nem biztos, hogy lesz még 50–60 évünk, hogy kompenzáljuk a korábbi életvitelünket. Tehát elhangzott ez a kérdés, és a szádhu pedig egy konkrét választ adott erre, éppúgy, mint az előző előadásban a jósnő. „Két utat látok.” Az egyik az, amivel már számtalan életen át kísérleteztünk: próbáltuk megtalálni a helyünket a világban. Kipróbáltunk egy szakmát, nem tetszett vagy kudarcot vallottunk, kipróbáltunk egy másikat, aztán megint váltottunk. Majd egy másik életszakaszhoz érve megpróbáltuk élvezni azt. Tehát állandóan ezt csináljuk – igyekszünk  megtalálni a helyünket. Egy kis időre megállapodunk valahol, de előbb-utóbb mégis változtatunk, mert azt érezzük, hogy: „Ez nem a végleges helyem, ez nem a nekem való hely!” Ezt nevezhetjük kísérleti módszernek, úgymond megtalálni a sorsunkat, a számunkra megfelelő helyet.

A másik módszer pedig az, hogy megkérdezünk egy felsőbb tekintélyt: „Kérlek, mondd meg, mi a jó nekem!” Mert ha nem tudjuk, akkor megpróbálhatjuk megtalálni a helyünket, vagy pedig elmehetünk valakihez, aki tudja, és tőle kérdezhetjük meg, hogy „Mondd meg, mit tegyek?” Általában tudjuk, hogy ki az anyánk, de ha azt is meg akarjuk érteni, ki akarjuk deríteni, hogy ki az apánk, akkor ehhez már biológiai, genetikai vizsgálatok kellenek. Vagy egyszerűen csak megkérdezzük az édesanyánkat, hogy: „Kedves Anyám, kérlek, mondd meg, ki az én Apám.” S ő meg fogja mondani nekünk.

Tehát ez a felsőbb tekintély egyenlő a tudással, a teljes meggyőződéssel. A korlátainkat meghaladó tudást nevezhetjük tekintélynek. A tekintély az, aki tud. Tehát, ha meg akarjuk találni a helyünket ebben az életben, akkor egyrészt kísérletezhetünk sok mindennel, másrészt megkereshetjük azt, akitől megkérdezhetjük, hogy: „Kérlek, mondd meg, hol van az én helyem a világban, és milyen távlatok állnak előttem?” Nektek melyik módszer tetszik inkább?

Válasz: A könnyebb az, ha megkérdezzük.

Szvámí Tírtha: Elméletileg tudjuk, hogy jobb módszer az, ha megkérdezzük a feljebbvalónkat, de a gyakorlatban mégis a másik utat járjuk, mégpedig azt, hogy próbálkozunk, próbálkozunk és próbálkozunk. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ha kapunk egy útmutatást a jóakarónktól, és megpróbáljuk azt követni, az nem mindig könnyű! Mégis nagyon áldásos, ha sikerül követnünk az ő utasítását.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Веднъж един млад мъж запитал своя учител: „Как да открия своя дълг в живота?” Това добър въпрос ли е? Мисля, че е много подобаващ въпрос. Защото ако не знаете каква е целта на живота ви, как ще живеете? Ще пропилеете още години от живота си и тогава ще ви е още по-трудно да постигнете баланса. И така, той поставил този въпрос, а садху му дал много специфичен отговор. Той казал – досущ като предсказателят от миналата лекция: „Виждам два пътя.” Единият път е онова, което сме правили животи наред – опитвали сме и сме опитвали да намерим своето място. Пробваме една професия, не ни харесва, сменяме я. Пробваме друга професия, сменяме я. Опитваме дадена роля в живота, проваляме се. Опитваме друга роля и ни харесва. Това е, което вършим през цялото време – стремим се да намерим мястото си. За известно време се прислонявате някъде, но рано или късно сменяте подслона си, защото чувствате: „Това не е върховното ми призвание, не е правилното място за мен“. Можем да наречем това експериментален метод – да откриеш истинското си място, съдбата си, така да се каже. 

Другият метод е да попитате авторитет: „Моля те, кажи ми, кое е добро за мен”. Понеже ако не знам, може да се старая да намеря мястото си; а може да отида при някой, който знае и директно да го запитам „Кажи ми какво трябва да правя?” Обикновено ние познаваме майка си. Така че ако искате да разберете кой е баща ви, можете да подхванете биологичен анализ или да направите тест на генетичната структура, за да разберете. А можете просто да идете при майка си и да я попитате: „Скъпа майко, моля те, кажи ми кой е баща ми.” И тя ще ви каже. 

Така че авторитет означава знание, пълна убеденост. Знание отвъд нашите ограничения – това можем да наречем авторитет. Авторитет е този, който знае. Затова ако искате да откриете правилното си място в този живот, можете да продължавате да пробвате; а можете да намерите авторитет и да го запитате: „Моля те, кажи ми кое е моето истинско място, каква е вярната перспектива за мен?” Кой метод предпочитате? 

Отговор: По-лесния – да питаме.

Свами Тиртха: Теоретично предпочитаме запитването, обаче на практика следваме другия път – пробваме, и пробваме, и пробваме. И определено съм съгласен: да получим насока и да се опитаме да я последваме, това не е лесно. При все това е много славно, ако успеем да последваме инструкцията. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Einst fragte ein junger Mann seinen Meister: „Wie finde ich meine Bestimmung im Leben?“ Ist das eine gute Frage? Ich denke, es ist eine sehr berechtigte Frage. Denn wenn man den Sinn seines Lebens nicht kennt, wie soll man dann leben? Man verschwendet weitere Jahre seines Lebens, und dann wird es schwieriger, die Balance zu finden. Er hatte also diese Frage, und der Sadhu gab ihm eine konkrete Antwort. Er sagte – genau wie der Wahrsager im vorherigen Vortrag: „Ich sehe zwei Wege.“ Der eine Weg ist der, den wir seit unzähligen Leben praktizieren: Wir versuchen, unseren Platz zu finden. Wir probieren diesen Beruf aus, er gefällt uns nicht, und wir versuchen, ihn zu wechseln. Wir probieren jenen Beruf aus und wechseln ihn dann wieder. Wir versuchen eine bestimmte Rolle in unseren Leben und scheitern dann. Wir versuchen uns in einem anderen Lebensbereich und genießen es. Genau das tun wir also ständig – wir versuchen, unseren Platz zu finden. Eine Zeit lang suchen wir Zuflucht, aber früher oder später werden wir sie wieder verlassen, weil wir spüren: „Das ist nicht meine wahre Bestimmung, das ist nicht der richtige Platz für mich.“ Das können wir als experimentelle Methode bezeichnen – um sozusagen seinen richtigen Platz, seine Bestimmung zu finden.

Die andere Methode ist, eine Autoritätsperson zu fragen: „Bitte sag mir, was gut für mich ist.“ Denn wenn ich es nicht weiß, kann ich versuchen, meinen Platz zu finden, oder ich kann zu jemandem gehen, der es weiß, und direkt fragen: „Sag mir, was soll ich tun?“ Normalerweise wissen wir, wer unsere Mutter ist. Wenn man also wissen möchte, wer der Vater ist, kann man eine biologische Analyse oder einen Gentest machen lassen. Oder man kann einfach zur Mutter gehen und fragen: „Meine liebe Mutter, bitte sag mir, wer mein Vater ist.“ Und sie wird es uns erzählen.

Autorität bedeutet also Wissen, absolute Überzeugung. Wissen über unsere Grenzen hinaus – das können wir als Autorität bezeichnen. Die Autorität ist derjenige, der es weiß. Wenn ihr also euren richtigen Platz in diesem Leben finden wollt, könnt ihr weiter suchen, oder ihr könnt eine Autorität finden und sie fragen: „Bitte sag mir, welcher ist der richtige Platz für mich, welche ist die richtige Perspektive für mich?“ Welche Methode bevorzugt ihr also?

Antwort: Die einfache – zu fragen.

Swami Tirtha: Theoretisch bevorzugen wir die Befragung, aber praktisch gehen wir den anderen Weg – immer wieder versuchen. Und ich stimme dem vollkommen zu: Wenn wir eine Anweisung erhalten und versuchen, ihr zu folgen, ist das nicht einfach. Dennoch ist es sehr ehrenvoll, wenn wir der Anweisung folgen können.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Однажды молодой человек спросил своего учителя: «Как найти свой долг в жизни?» Хороший ли это вопрос? Я думаю, очень уместный. Потому что, если вы не знаете, в чем смысл вашей жизни, как вы будете жить? Вы потратите еще несколько лет своей жизни впустую, и тогда будет сложнее найти баланс. У него возник этот вопрос, и садху дал на него конкретный ответ. Он сказал – как и гадалка в предыдущей лекции: «Я вижу два пути». Один путь – это то, что мы практикуем на протяжении бесчисленных жизней – мы пытаемся, мы пытаемся найти свое место. Мы пробуем эту профессию, она нам не нравится, и мы пытаемся ее изменить. Мы пробуем эту работу, а потом меняем ее. Мы пробуем эту роль в жизни, а потом терпим неудачу. Мы пробуем другую сторону жизни, и она нам нравится. Вот что мы делаем все время – пытаемся найти свое место. Какое-то время вы ищете убежище, но рано или поздно вы его меняете, потому что чувствуете, что «это не мое призвание, это не то место, которое мне нужно». Это можно назвать экспериментальным методом – найти свое истинное место, свою судьбу, так сказать.

Другой способ — обратиться к авторитету: «Пожалуйста, скажите мне, что для меня лучше». Потому что, если я не знаю, я могу попытаться найти своё место; или я могу обратиться к тому, кто знает, и спросить напрямую: «Скажите мне, что мне делать?» Обычно мы знаем, кто наша мать. Поэтому, если вы хотите узнать, кто ваш отец, вы можете начать биологический анализ или сделать генетический тест. Или вы можете просто пойти к своей матери и спроси: «Моя дорогая мама, пожалуйста, скажи мне, кто мой отец». И она скажет.

Итак, авторитет означает знание, полную убежденность. Знание, выходящее за пределы наших возможностей, – вот что мы можем назвать авторитетом. Авторитет – это тот, кто знает. Поэтому, если вы хотите найти свое истинное место в этой жизни, вы можете продолжать попытки; или вы можете найти авторитета и спросить его или ее: «Пожалуйста, скажите мне, какое место для меня правильное, каковы мои истинные перспективы?» Итак, какой метод вы предпочитаете?

Ответ: Самый простой способ – спросить. 

Свами Тиртха: Теоретически мы предпочитаем поиск, но на практике идем другим путем – пробуем, пробуем и пробуем. И я определенно согласен: если мы получаем указание и пытаемся ему следовать, это непросто. Тем не менее, это очень здорово, если нам удается следовать указанию.

(продолжение следует)