Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

So, enough is enough! Enough of collecting material stuff – this is the version of a spiritual person. A materialist will try to collect and be satisfied. A spiritual person doesn’t want to collect and is satisfied. What about a bhakta? A bhakta is a third type. Not a materialistic person; but he is not satisfied with not collecting things. He is a kind of spiritual, but still dissatisfied. So, I told everyone, beware. This is a very dangerous process. You cannot accumulate all the possessions of the world, and you cannot be satisfied.
A devotee is a very special type. He wants to collect all the treasures possible. And is ready not to be satisfied. Enough is enough. My search for happiness – enough of that. My collecting material stuff – enough of that. My collecting spiritual achievements – enough of that. Then what do you want? We want a beautiful version of reality.
In the Gita it is said that a yogi is satisfied with what he has achieved. Are you satisfied with what you have achieved? That’s a tricky question. Because if you say: “Yes”, then I will say: “Ah very nice, then you just go and practice your yoga”. If you say: “No”, then again you will hear “All right, then practice your bhakti”.
But you have to be very careful about this ‘enough is enough’. It’s a spiritual attitude. We are not chasing after spiritual achievements. Enough, enough of that collection! But we are searching for something else. A more refined, a more delicate search. And from that it’s never enough. Why? Because it is not our satisfaction, but it is the satisfaction of the Divine Couple. And if you ask Govinda: “Did You have enough?” So-so. Or if you ask Shrimati Radharani: “And what about You? Did You have enough?” Well, sometimes when they are in an angry mood, the gopis will say: “We have had enough of this whole affair!” But basically, Beauty and Love want more, more and more of each other. So actually this is the original source of this totally impossible, unquenchable thirst of the human soul. Why do we want more? Because originally Beauty and Love want more and more from each other. Krishna wants to show more of His beauty and Radhika wants to embrace more of that beauty in a loving manner.
So, the ultimate version of ‘enough is enough’, is ‘enough is not enough’. We have heard from our masters that even one drop of divine mercy can inundate the whole universe. First you might think that this is a nice poetic expression. But actually we should understand this very deeply, very profoundly. Because one drop of spiritual essence is incomparably greater than the whole material universe – it’s just a different dimension. And it is very much true that one drop of that divine mercy can liberate, inundate and save the whole universe.
So, one drop is enough. But are you satisfied with one drop? Therefore I say we have to be very careful about this expression ‘enough is enough’. Because on the material plane it’s an unquenchable thirst; on the neutral platform, this is true; but on the plane of positive and progressive immortality, the next version is true – ‘enough is not enough’.
All right, but where am I in this great picture? How much percentage have I preserved from my original purity? The nature of my soul – how much is it revealed? Where is my spiritual identity? How much do I act according to body, according to matter, and how much do I act according to spirit? Where is the focus of my vision? If I examine myself – not theoretically, but truly myself – well, there are certain achievements and there are certain shortcomings. I have lost a lot in this lifetime. But I have also gained a lot. So, if we make the balance of our life and it is still positive, on the spiritual side, then we are fortunate.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott tartottunk, hogy ebből az anyagi világból ennyi is elég! Egy lelki ember úgy gondolkodik, hogy elég az anyagi dolgok gyűjtögetéséből! Egy materialista ember gyűjtögetni fog, és az teszi elégedetté, viszont egy lelki ember anélkül is elégedett. De mi a helyzet egy bhaktával? A bhakták egy harmadik típusba sorolhatók, ők ugyan nem materialisták, de nem is elégszenek meg azzal, hogy nem gyűjtenek bizonyos dolgokat. Ők valamennyire már lelkiek, de azért elégedetlenség is van bennük. Szóval azt szoktam mondani mindenkinek, hogy legyetek óvatosak, ez egy nagyon veszélyes folyamat! Nem gyűjthetjük össze a világ valamennyi birtoktárgyát, és ne is legyünk csak azzal elégedettek.

A bhakta az egy nagyon különleges típusú ember, aki ugyan szeretné összegyűjteni, megőrizni a világ valamennyi kincsét, de annak is tudatában van, hogy nem ezektől lesz elégedett, és boldog. Tud ezekre nemet mondani, tudja azt mondani, hogy ebből ennyi is elég! Elég a boldogságkeresésből, elég az anyagi javak, a lelki megvalósítások  gyűjtögetéséből! Nos, de akkor mit szeretnénk ezután? Az igazi gyönyörű valóságot akarjuk.

A Gítában az áll, hogy a jógi elégedett mindazzal, amit elért. Ti vajon elégedettek vagytok azzal, amit elértetek? Ez egy becsapós kérdés! Mert ha azt mondjátok, hogy, „Igen”, akkor én azt fogom mondani, hogy: „Ó, remek, akkor csak folytassátok tovább a jógátokat”. De, ha azt mondjátok, hogy: „Nem”, akkor ugyancsak azt fogjátok hallani tőlem, hogy: „Rendben, akkor gyakoroljátok a bhakti-t”. Tehát, ha elégedettek vagytok illetve, ha nem, akkor is folytassátok tovább a lelki gyakorlataitokat!

De nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel az „Ebből ennyi is elég!” hozzáállással, mivel ez egy lelki attitűd. Mi nem a lelki megvalósításokat hajszoljuk, fel kell hagynunk azoknak a gyűjtögetésével is! Valami más után kutatunk, amihez egy sokkal kifinomultabb, gyöngédebb keresésre van szükség. S ennek sohasem lehet a végére érni. Miért? Mert ennek a tárgya nem a mi elégedettségünk, hanem az Isteni Pár elégedettsége. Például, ha megkérdezzük Góvindát: „Édes Urunk, most már elég volt Neked?”, akkor azt fogja felelni, hogy: „Úgy-ahogy, közepesen.” S, ha pedig Srímatí Rádháránít kérdezzük, hogy: „Kedves Rádhika, és veled mi a helyzet? Neked elég volt?” Nos, néha, amikor dühösebb hangulatban vannak, akkor a gópík fogják azt mondani, hogy: „Na, most már elég ebből! Drága Úrnőnk, nem akarjuk, hogy ennyi fájdalmat okozzon neked ez az egész viszony!” De alapvetően az isteni Szépség és Szeretet egyre többet, és többet akarnak egymásból. Tehát valójában innen származik a léleknek ez a teljesen lehetetlen, olthatatlan szomjúsága. Miért akarunk folytonosan egyre többet? Mert eredendően az isteni Szépség és Szeretet is egyre többet akarnak Egymásból. Krisna egyre többet szeretne megmutatni az Ő isteni szépségéből, és Rádhika pedig egyre odaadóbban szeretné magához ölelni ezt a Szépséget.

Tehát ennek az „Ebből ennyi is elég!” kifejezésnek a legvégső, legfelsőbb változata az, hogy „Ebből ennyi nem elég!”. Mestereinktől azt hallottuk, hogy az isteni kegy egyetlen cseppje is transzcendentális boldogsággal árasztja el az egész világmindenséget. Elsőre talán azt gondolhatjuk, hogy ez csak egy gyönyörű költői kép. De valójában ezt mélységesen meg kell értenünk, hogy a lelki valóság egyetlen cseppje összehasonlíthatatlanul hatalmasabb, mint az egész anyagi világmindenség – egyszerűen az egy másik dimenzió. S mérhetetlenül igaz, hogy az isteni kegy egyetlen cseppje képes felszabadítani, elárasztani és megmenteni az egész világmindenséget!

Tehát ebből egyetlen csepp is elég. De ti megelégszetek egyetlen cseppel? Ezért azt mondom, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel a kifejezéssel, hogy „Ebből ennyi is elég!” Mert igaz, hogy a materiális és a semleges szinten olthatatlan anyagi vágy él bennünk, amire egyszer csak azt kell, hogy mondjuk, „Ebből ennyi is elég!” de a pozitív, fejlettebb, halhatatlan szinten a következő változat az igaz – „Ebből ennyi nem elég!”

Rendben, de joggal kérdezhetjük, hogy mi hol állunk ebben a hatalmas isteni dimenzióban? Hány százaléknyit sikerült megőriznünk ebből az eredeti tisztaságunkból? Mennyire tudott feltárulkozni a lelkem valódi természete? Hol található az eredeti lelki személyiségünk? Mennyire cselekszünk a test, az anyag szerint, és mennyire a lélek szintjén? Mi áll a látásmódunk középpontjában? Ha megvizsgáljuk magunkat, nem csupán elméletileg, hanem nagyon mélyen, akkor azt láthatjuk, hogy vannak bizonyos megvalósításaink, és vannak még hiányosságaink is. Sok mindent elvesztettünk, de sok mindent nyertünk is ebben az életben. Tehát, ha mérlegeljük az életünket, és lelki szempontból még mindig pozitívnak látjuk, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat!

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

И така, достатъчно! Достатъчно сме събирали материални джунджурии – това е версията на духовния човек. Материалистът ще се опитва да насъбира и да е удовлетворен. Духовният човек не иска да насъбира; и е удовлетворен. А какво да кажем за бхактата? Той е трети вид. Не е материалист, обаче не е удовлетворен да не насъбира неща. Един вид духовен е, но пак не е удовлетворен. Предупредих всички – внимавайте! Това е много опасен процес. Нито можете да натрупате всички притежания на света, нито можете да сте удовлетворени. 

Преданият е много особен тип. Той иска да събере всички възможни съкровища. И е готов да не бъде удовлетворен. Достатъчно! Стига с това мое търсене на щастие! Стига с това събиране на материални неща! И със събирането на духовни постижения стига! Е, какво искаш тогава? Ние искаме една красива версия на реалността. 

В „Гита“ се казва, че един йоги е удовлетворен с това, което е постигнал. А вие доволни ли сте от постигнатото? Коварен въпрос. Защото ако кажете: „Да!“ тогава ще ви река: „Ами много хубаво, тогава продължавайте да си практикувате йога”. Ако кажете: „Не!“, Тогава отново ще чуете: „Добре, тогава практикувайте бхакти”. 

Обаче трябва да сте много внимателни с това „достатъчно е“. То е духовно отношение. Ние не преследваме духовни постижения. Достатъчно, стига с това трупане! Но ние търсим нещо друго. Едно по-пречистено, по-фино търсене. А при него никога не е достатъчно. Защо? Защото не става въпрос за собственото ни удовлетворение, а за удовлетворението на Божествената Двойка. И ако попитате Говинда: „Достатъчно ли ти е?” Горе-долу. Или ако попитате Шримати Радхарани: „Ами Ти? На Теб достатъчно ли ти е?” Е, понякога, когато са гневни, гопите ще рекат: „Писна ни от цялата тази история!” Но като цяло Красотата и Любовта искат още, искат все повече и повече един от друг. Така че всъщност това е изначалният източник на тази напълно невъзможна за утоляване жажда на човешката душа. Защо ние все искаме още и още? Защото изначално Красотата и Любовта искат все повече и повече един от друг. Кришна иска да разкрие все повече от Своята красота, а Радхика иска да прегърне все повече от тази красота с любовта си.

Така че най-висшата версия на „достатъчно е“ е „не е достатъчно“. Чували сме от нашите учители, че дори една капка божествена милост може да потопи цялата вселена. Отначало може да си помислите, че това са някакви красиви поетични думи. Ала всъщност трябва да ги разбираме много дълбоко, много проникновено. Защото една капчица духовна същина е несравнимо по-голяма от цялата материална вселена – тя просто е в различно измерение. И е съвсем вярно, че една капка от тази божествена милост може да освободи, потопи и спаси цялата вселена. 

Така че и една капка стига. Но на вас стига ли ви една капка? Затова казвам, че трябва да сме много внимателни с тези думи: „достатъчно е“. Защото в материален смисъл жаждата е неутолима; в неутрален смисъл тези думи са верни; обаче в равнината на позитивното и прогресивно безсмъртие, вярна е следващата версия – „не е достатъчно“. 

Добре, но къде съм самият аз в тази грандиозна картина? Аз колко процента съм съхранил от изначалната си чистота? Доколко се е разкрила природата на душата ми? Къде е моята духовна идентичност? До каква степен действам според тялото и материята, и до каква степен действам според духа? Накъде е насочен фокусът на виждането ми? Ако изследвам себе си – не теоретично, а наистина самия себе си – има известни постижения, има и недостатъци. Изгубил съм много в този живот. Но съм и спечелил много. Така че ако теглим чертата и балансът все пак е позитивен, откъм духовната страна, тогава сме щастливци.

(следва продължение)