Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 13.05.2019 morning, Sofia)

Recently I noticed something happening to the devotees in general. Because many times we discuss progress and levels and achievements in spiritual life – how to measure the progress, which levels to achieve, what kind of powers you can have, what qualities to develop. And recently, in the last one or two years, I noticed that, I cannot say it in other words, but a kind of harmony and a kind of resonance has emerged. 

I think we discussed siddhis many times. And during the excursion Mohan had some questions to me. The first was: “Can you teleport things or not?” What can you say to a kid? I said: “Yes, sometimes I can. But, you know, I don’t want to disturb people, therefore I don’t use this power.” And then he was smart enough to have an explanation for himself. “Yeah, because otherwise people would be afraid, therefore Maharaj is not doing it.” He was satisfied with that. 

But he had another question. “Can you enter the body of others and influence or control them?” I said: “Yeah, I’m trying, but the control works very weakly.” But then I added “You know, if you love somebody, you always carry him in your heart. That means he is always with you.” And I think again he was happy with this. Then I asked Prema: “Hey, Prema, what kind of movies is this kid watching?” Because I’m sure he’s not reading the shastras to come up with these mystic powers.

But actually, his questions considered the siddhis, the mystic powers. Teleportation is of secondary importance, but to enter the system of another person and to control them – I think this is our life. Because this is what we expect – that Krishna will enter our system and He will control our life. This is what we are waiting for. In this way, somehow I understood that this need for mystic powers or the interest for mystic powers is in the air. 

And now back to my observation: I had seen that in the last few years some kind of mystic resonance is manifested. Sometimes devotees start to better understand my thoughts. I cannot say that I start to understand you better, because I’m very weak in these mystic powers, but I see some development here in you. And sometimes this is so practical, that the type of prasadam I was thinking of comes on the table. Sometimes this is really like a direct feedback; other times it’s much more subtle – same topics appear, we start to discuss the thing that is on my mind. Or the old friend or a devotee that we discuss about will appear. Also I think there is a very mystical experience in the Pech ashram now, there is a big development. Because all of a sudden all the energies and all the support and all the needed help is just rushing to the ashram. Outsiders are offering their help.

And actually, I had this bhajan on my mind, “Krishna Prema Mayi Radha; “Yes, maybe at the end we can sing this.” But I didn’t have the chance to integrate it into the program this time. Maybe you remember when we discussed that in the body there is too much tamas and very little sattva, but in the intellect, there is more sattva and less tamas. And there I wanted to mention: all right, let’s jump to a very divine topic – how much Radha-bhava is there in Krishna and how much Krishna-bhava is there in Radha? But I did not. Because I can only talk about birth, diseases, old age and death. Still you came up with the essential topic. And I am sure that this was another magic experience, mystic experience – to invite Jiva Goswami from 500 years and Goloka Vrindavan to join us here.

So, many times I’ve told you that you’ve got a secret here. It’s not necessary to do something else, just do what you do, cultivate what you have. Those who have the feeling, they will have the resonance. And the greatest treasure for this lifetime, jivane-nidhane, is to somehow achieve Radha-Govindaji’s shelter. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.13-i szófiai reggel tanításából)

Észrevettem, hogy az utóbbi időben valami különleges dolog történik a bhaktákkal, úgy általában mindenkivel. Sokszor beszéltünk már a lelki életben elérhető fejlődésről, szintekről és különböző eredményekről, például, hogy hogyan mérjük ezt a fejlődést, milyen szinteket érjünk el, miféle energiákra tudunk szert tenni, illetve hogy milyen tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban. S az utóbbi egy-két évben feltűnt, hogy – másképp nem tudom kifejezni – egyfajta harmónia és isteni rezonancia kezd kialakulni bennetek. 

Úgy hiszem már sokszor beszéltünk a sziddhikről, és a tegnapi kirándulásunk során pedig Mohan feltett nekem néhány kérdést erre vonatkozólag. Az első az volt, hogy: „Te tudsz tárgyakat teleportálni, vagy nem?” Mit mondhat az ember egy gyereknek, úgyhogy azt feleltem: „Igen, néha tudok. De tudod, nem akarok megzavarni senkit sem, ezért nem nagyon használom ezt az erőt.” Majd, mivel elég okos volt, ezért úgy magyarázta tovább magának, hogy „Igen, mert különben az emberek megijednének ettől, és ezért nem csinálod.” S azt hiszem ezzel a válasszal nagyon elégedett volt. 

Viszont volt még egy kérdése: „S még azt szeretném kérdezni, hogy be tudsz lépni mások testébe, és befolyásolni, irányítani őket?” Erre azt feleltem, hogy: „Igen, próbálkozom, de irányítani már kevésbé sikerül.” Majd még hozzátettem azt is, hogy: „Tudod, ha szeretsz valakit, akkor mindig a szívedben hordozod, ami azt jelenti, hogy mindig veled van.” S azt hiszem, ezzel a válasszal is nagyon elégedett volt. Aztán megkérdeztem Prémát, az Édesanyját: „Préma-latá, milyen filmeket néz ez a kölyök otthon?” Mert abban biztos vagyok, hogy nem a sásztrákat olvasgatja, hogy ilyen misztikus erőkre tegyen szert.

Szóval valójában a kérdései a sziddhikre, a misztikus erőkre vonatkoztak, a teleportálás csak másodlagos kérdés volt. Viszont az, hogy úgymond belépjünk egy másik ember testébe, illetve irányítsuk őt – úgy hiszem, hogy erről szól a mi életünk is. Mivel pont ezt akarjuk, erre várunk mi is, hogy Krisna beköltözzön a szívünkbe, és irányítson bennünket. Ily módon megértettem azt, hogy ez a misztikus erők iránti vágy és kíváncsiság valahogy benne van a levegőben. 

Most pedig térjünk vissza a bhaktákkal kapcsolatos észrevételekhez, ahhoz hogy az elmúlt néhány évben egyfajta misztikus rezonancia megnyilvánulását láthatjuk. Például azt, hogy néha a bhakták sokkal mélyebben értik a gondolataimat. Sajnos azt nem mondhatom, hogy én is jobban megértelek benneteket, mivel ezek a misztikus képességek nem annyira az erősségeim, de részetekről mindenképpen látok fejlődést ebben. S néha ez annyira kézzelfogható, hogy mondjuk pont olyan praszádamot készítetek az Uraknak, mint amire én is gondoltam. Néha ez olyan, mint egy azonnali visszajelzés, máskor viszont sokkal finomabb módon, például arról a témáról kezdünk el beszélgetni, ami nekem is épp a fejemben járt. Vagy megjelenik egy régi barát vagy bhakta, akiről épp beszélgettünk. S úgy érzem most a pécsi ásramban is nagyon misztikus dolgok történnek, komoly fejlődések tapasztalhatók, mivel hirtelen minden energia, támogatás és szükséges segítség egyszerűen árad az ásramba, teljesen kívülállók is felajánlják a segítségüket.

Valójában a „Krisna-préma-mají-Rádhá” bhadzsan járt a fejemben, de valahogy úgy alakult, hogy mostanában nem volt alkalmam beépíteni a programba, de azért jó lenne, ha a tanítás végén el tudnánk énekelni. Talán emlékeztek arra, amikor arról beszélgettünk, hogy túl sok a tamasz és nagyon kevés a szattva a testben, viszont az elmében pedig több a szattva és kevesebb a tamasz. S amikor erről beszélgettünk, akkor szerettem volna javasolni, hogy ha ez így van, akkor ugorjunk át egy nagyon lelki témára, mégpedig arra, hogy nézzük meg mennyi Rádhá-bháva van Krisnában, és mennyi Krisna-bháva van Radhában? Akkor ezt nem említettem, mert én csak a születésről, a betegségekről, az öregségről és a halálról tudok beszélni. Mégis valahogy általatok jött ez a nagyon esszenciális téma. S biztos vagyok benne, hogy ez egy újabb csodának a megtapasztalása, melyben meginvitáltuk Gólóka Vrndávanból az 500 évvel ezelőtt élt Dzsíva gószvámít, aki ennek a Krisna-préma-mají-Rádhá dalnak a szerzője, hogy csatlakozzon hozzánk, hiszen ez is arról szól, hogy Rádhá teljes valójában Krsna szeretetéből, és Krisna pedig teljes egészében Rádhá szeretetéből áll. 

Nos, már nagyon sokszor mondtam, hogy ti itt valami nagy titok birtokában vagytok. Nem is nagyon kell különös dolgokat tennetek, csak a megszokottakat, tehát csak folytassátok tovább mindazt amit eddig csináltatok. Akiknek a szívében ott van az érzés, az istenszeretet, azok rezonálni fognak rá. S a leghatalmasabb kincs ebben az életben (dzsívané nidhané), hogy mi lelkek valahogy elnyerjük Rádhá-Góvindadzsí oltalmát.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 13.05.2019 сутрин, София)

Напоследък забелязах, че нещо се случва с бхактите като цяло. Много пъти говорим за напредък, за нива и постижения в духовния живот – как да измерим напредъка, какви нива да се постигнат, какви видове сили може да добие човек, какви качества да развива. И напоследък, в последните една-две години, забелязах, че – не мога да го изразя с други думи – се е появил един вид хармония и резонанс. 

Мисля, че много пъти сме говорили за сиддхите. И на екскурзията Мохан имаше няколко въпроса към мен. Първият беше: „Можеш ли да телепортираш разни неща или не?” Какво да отговориш на дете? Казах: „Да, понякога мога. Обаче нали разбираш, не искам да смущавам хората, затова не го правя.” Тогава той беше достатъчно умен да си обясни: „Ами да, защото иначе хората ще се уплашат, затова Махарадж не го прави.” Това го удовлетвори. 

Обаче имаше и друг въпрос. „Можеш ли да влизаш в телата на другите и да им влияеш или да ги контролираш?” Отвърнах: „Ами опитвам се, но контролът действа много слабо.” Обаче след това добавих: „Нали знаеш, като обичаш някого, винаги го носиш в сърцето си. Това значи, че той винаги е с теб.” И мисля, че отново той беше доволен от това. После питах Према: „Хей, Према, какви филми гледа това дете?” Защото съм сигурен, че не е чел шастрите, та да му хрумне за тези мистични сили.

Защото всъщност въпросите му касаеха сиддхите, мистичните сили. Телепортацията е с второстепенно значение, но да влезеш в ума на друг човек и да го контролираш – мисля, че това е животът ни. Понеже ние именно това очакваме – Кришна да влезе в ума ни и да контролира живота ни. Нали това чакаме. Така разбрах, че по някакъв начин тази нужда от мистични сили, интересът към мистичните сили е във въздуха. 

А сега да се върнем на моето наблюдение: виждал съм, че в последните няколко години се проявява един вид мистичен резонанс. Понякога бхактите започват по-добре да разбират мислите ми. Не мога да кажа, че аз започвам да ви разбирам по-добре, понеже съм много слаб в мистичните сили, обаче виждам някакво развитие в това отношение у вас. И понякога то е нещо толкова практично, че получавам точно такъв прасад, за какъвто съм си мислел. Понякога наистина е като директен отклик; друг път е много по-фино – явяват се някакви теми, започваме да говорим точно за това, за което съм мислил. Или пък идва някой стар приятел на преданите, за когото тъкмо говорим. Също мисля, че сега преживяваме много мистична опитност и в ашрама в Печ, там има голямо развитие. Защото изведнъж цялата енергия и подкрепа, цялата нужна помощ просто се втурва към ашрама. Външни хора предлагат помощта си.

И всъщност, точно този бхаджан ми беше дошъл на ум, „Кришна према майи радха“: „Може би накрая можем да го изпеем.” Но този път не успях да го интегрирам в програмата. Може би си спомняте, когато говорихме как в тялото има твърде много тамас и твърде малко саттва, пък в интелигентността има повече саттва и по-малко тамас. Именно там исках да спомена: добре, нека прескочим на една божествена тема – колко Радха-бхава има в Кришна и колко Кришна-бхава има в Радха? Само че не го казах. Понеже аз умея да говоря само за раждане, болести, старост и смърт. Обаче вие повдигнахте тази есенциална тема. И мисля, че това беше едно друго магично, мистично преживяване – да поканите тук при нас Джива Госвами отпреди 500 години и Голока Вриндавана.

Затова много пъти съм ви казвал, че тук имате някаква тайна. Не е нужно да правите нещо друго, просто правете това, което правите, култивирайте това, което имате. Тези, които имат чувството, ще усетят резонанса. А най-голямото съкровище в този живот, дживане-маране, е по някакъв начин да се постигне подслона на Радха-Говиндаджи. 

(следва продължение)