Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Something very important is mentioned here, “The eternal whorl of Gokula is Krishna’s six-angled residence”[1]. The six-angled star – usually people consider it the Star of David – the symbol of another major tradition. But actually, this is not the Star of David, this is the star of Gokula. Actually, it just very recently became associated with the Jewish tradition. And in the Orient, in many different sub-traditions you can find this very important symbol. In general we can say that if two triangles meet, then you can produce the six-angle. One represents the male principle and the other represents the female principle. Therefore, we understand that in the whorl of this lotus flower, the predominated and the predominant aspect of the Supreme is hidden.
But it sounds very dry, very theoretical and it is very difficult to understand. What are you talking about? Predominated? It’s too complicated for us! But if I say: in this beautiful lotus flower Radha and Govinda dance in the center – then you very easily understand. Right? Forget about this dry philosophy. Try to join the dance, the eternal dance of Radha-Govinda united.
But according to Bhaktisiddhanta Saraswati Thakur’s explanations, this predominating and predominated aspect of the Supreme is there. The dominating aspect is Krishna, Govinda and the dominated aspect is Radhika. All right, at first glance. Because this is just like a dance. Somebody needs to lead the dance. The leader is the predominant aspect and the person who joins the dance is the predominated aspect. And then the choreography is beautiful. Yet without the other partner, the dance will never happen. Then it is a solo, which is a little bit boring.
So, in this hexagon the predominated and the predominant aspect meet, the two triangles meet. Therefore, Bhaktisiddhanta Saraswati Thakur once exclaimed: Forget about this monotheism. We are dualists. We like the predominating and the predominated aspects of this one unit, because how can you separate Radha and Govinda? You cannot separate them. So, one and yet different, different and one at the same time – a very high concept.
Then the next verse says: “In this eternal realm of Gokula there is a whorl and this is the six-angle residence of Krishna. This transcendental lotus flower has petals and these petals are the residences of the cowherd boys, who are parts and parcels of Krishna. They have an exclusive affectionate attachment to Krishna. And considering their original nature, they are non-separate from Him. These petals raise like walls and beautifully emanate light. The external petals are the transcendental dham or forest shelters for the gopis led by Shrimati Radharani.”[2]
So, this is how we can see, we can understand this picture of Krishna’s environment and entourage. In the center of the creation as a lotus flower, Radha-Govinda dance. Around Them there are Their beautiful partners, the gopas and the gopis. A very similar description you find in the Bible, but it’s a little more majestic, right? God has a throne and some angels tremble at His lotus feet. Here we have no trembling; only beauty, connection and joyful association with the Supreme. And what is the nature of these partners? Their nature is also sat-chit-ananda-vigraha. But what is their purpose? Their purpose is to share the affection coming from Krishna and also to multiply it. This is very important, because originally we also share these qualities, sat-chit-ananda-vigraha, right? So, the next question is what is the purpose of my life? Well, to reflect this original affectionate invitation and to multiply the loving service. Isn’t that beautiful? We have a purpose of life – to reflect the divine light. We are not born from darkness. We are not born to die. No, we are born to shine. To let your original spiritual splendor reveal. What a perspective!

(to be continued)

1. Brahma Samhita, 5.3
2. Brahma Samhita, 5.4

(Szvámí Tírtha, 2019.01.01-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egy nagyon lényeges dolgot említ a Brahma-szanhitának a következő verse, „Gókula örök birodalmának kelyhe Krisna hatszögletű lakhelye.”[1] A hatszögű csillagot – az emberek általában Dávid-csillagként ismerik, a meghatározó zsidó hagyomány szimbólumaként. Azonban ez nem a Dávid-csillag, hanem Gókula-csillaga. Valójában ezt nem túl régen hozták kapcsolatba a zsidósággal, mivel eredetileg Keleten, a hinduizmuson belül más alhagyományokban (például a gaudija vaisnavizmusban) már korábban megtalálható volt ez a nagyon fontos szimbólum. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy két háromszög találkozásával jön létre egy hatszög, melyek közül az egyik a férfi, a másik pedig a női elvet képviseli. Ebből megérthetjük, hogy ennek a lótuszvirágnak a kelyhében rejlik a Legfelsőbb Abszolút benső lényéből fakadó uralt s uralkodó arculata.
De ez így igencsak száraznak, elméletinek tűnik, és nagyon nehéz megértenünk. Miről is beszélsz, ez mi a csuda? Uralkodó és uralt fél? Ez nekünk túl bonyolult! De ha azt mondom, hogy ennek a gyönyörű lótuszvirágnak a közepén Rádhá és Góvinda táncol, akkor azt már könnyen megértjük. Igaz? Felejtsük el ezt a száraz filozófiát, egyszerűen csak próbáljunk bekapcsolódni a táncukba, Rádhá és Góvinda örök szeretetteljes táncába.
Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur magyarázata szerint ebben a virágkehelyben a Legfelsőbbnek mind az uralkodó, mind az uralt része megtalálható. Tehát a domináns, az uralkodó fél Krisna, Góvinda, az uralt fél pedig Rádhika. Első pillantásra ez ilyennek tűnik a számunkra, mivel ez pont olyan, mint egy tánc. Valakinek vezetnie kell a másik felet a táncban. A vezető, a domináns fél, aki pedig bekapcsolódik a táncba, ő az alárendelt. S ettől lesz gyönyörű a koreográfia. Viszont, ha hiányzik a partner, akkor tánc sem lesz, azt úgy hívják, hogy szóló tánc, ami valljuk be egy kicsit azért unalmas.
Így tehát ebben a hatszögletű kehelyben, a két háromszög közepén találkozik az uralkodó és az uralt fél. Ezért kiáltotta fel így egyszer Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur, hogy „Felejtsétek el ezt az egyistenhitet! Mi dualisták vagyunk. Mi nagyon szeretjük az uralkodó és uralt fél szeretetteljes találkozását, mert hogyan is lehetne elválasztani Rádhát és Góvindát egymástól? Őket lehetetlen elválasztani!” Tehát egyrészt Ők egyek, és ugyanakkor mégis különbözőek, egyidejű azonosság és különbözőség, ami egy nagyon magas koncepció.
A Brahma-szanhitá következő verse pedig így hangzik: „Gókula örök birodalmának kelyhe Krsna hatszögletű lakhelye. E transzcendentális lótuszvirág szirmai a pásztorfiúk otthonai, akik Krsna parányi szerves részei. Páratlan szeretettel vonzódnak Krsnához, akitől lényüket tekintve nem is különböznek. A szirmok mint falak emelkednek, s gyönyörű szépen ragyognak. E lótuszvirág kihajló levelei pedig a Rádhiká vezette gópíknak nyújtanak transzcendentális ligetszerű hajlékot (dháma).” [2]
Tehát ez az a kép, ahogy Krisna transzcendentális környezetét, társait és kíséretét láthatjuk. A teremtés lótuszvirágának közepén, Rádhá-Góvinda táncol, és Körülöttük gyönyörűséges társaik, a gópák és a gópík foglalnak helyet. A Bibliában is találunk egy nagyon hasonló leírást, ami egy kicsit még fenségesebb. Ott Isten a trónján ül, és lótuszlábai előtt  néhány remegő angyal foglal helyet. Itt senki sem remeg, csak szépség, szeretetteljes kapcsolat és örömteli együttlét van a Legfelsőbbel. S mit lehet tudni Isten ezen társainak a természetéről? Ők szat-csit-ánanda-vigraha aspektussal rendelkeznek. S mi a céljuk? Az, hogy megosszák, megsokszorozzák mindenkivel a Krisnából áradó szeretetet. Ez nagyon fontos, mert ez a mi eredeti természetünk: szat-csit-ánanda-vigraha. Ezután felmerül a következő kérdés, hogy mi a célja az életünknek? Nos, az, hogy viszonzó részesei legyünk ennek a szeretetteljes meghívásnak, és hogy megsokszorozzuk az istenszerető szolgálatot. Hát nem csodálatos? Az életünknek van célja, mégpedig az, hogy visszatükrözzük az isteni világosságot. Nem a sötétségből születtünk, és nem azért, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy ragyogjunk! Hogy megnyilvánulhasson az eredeti lelki ragyogásunk. Milyen gyönyörű távlat!

(folytatása következik)

1. Brahma-szanhitá, 5.3.
2. Brahma-szanhitá, 5.4.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Нещо много важно се споменава тук: “Вечната тичинка на Гокула е шестоъгълната обител на Кришна”[1]. Шестоъгълната звезда – обикновено хората я считат за Звездата на Давид – символ на една друга голяма религия. Ала всъщност това не е Звездата на Давид, а Звездата на Гокула. Всъщност тя съвсем наскоро започва да се свързва с юдейската традиция. А на изток в множество различни суб-традиции можете да откриете този толкова значим символ. Най-общо можем да кажем, че когато два триъгълника се застъпват, това образува шестоъгълник. Единият триъгълник представя мъжкия принцип, а другият – женския принцип. Затова разбираме, че в тичинката на този лотосов цвят са скрити доминираният и доминиращият аспекти на Върховния.
Но това звучи много сухо, съвсем теоретично и е трудно да бъде разбрано. За какво въобще става дума? Какъв доминиран аспект? Това е твърде сложно за нас! Обаче ако кажа: в средата на това красиво лотосово цвете танцуват Радха и Говинда – тогава с лекота разбирате, нали? Забравете тази суха философия. Стремете се да включите в танца, във вечния танц на прегърнатите Радха-Говинда.
Но според обяснението на Бхактисиддханта Сарасвати Тхакур, съществуват доминиращ и доминиран аспекти на Бога. Доминиращият аспект е Кришна, Говинда, а доминираният аспект е Радхика. Поне на пръв поглед. Защото това е танц. Някой трябва да води танца. Водещият е доминиращият аспект, а този, който се присъединява към танца, е доминираният аспект. Тогава хореографията е красива. Обаче без другия партньор не би имало танц. Тогава е соло, което е малко скучно.
И така, в шестоъгълника се срещат доминираният и доминиращият аспекти, двата триъгълника. Затова Бхактисиддханта Сарасвати Тхакур веднъж възкликнал: Забравете за този монотеизъм. Ние сме дуалисти. Ние харесваме доминиращия и доминирания аспекти на единството, защото нима можете да отделите Радха и Говинда? Не можете да ги отделите. Така че те едновременно са едно и различни, различни са и са едно – това е много висше разбиране.
После следващият стих гласи: „Тичинката на това вечно царство Гокула е шестоъгълната обител на Кришна. Нейните венчелистчета са жилищата на пастирите или гопалите, които са най-скъпи приятели на Кришна, на когото са нежно отдадени и са частици от собствената Му същност. Венчелистчетата сияят прекрасно като множество стени. Изобилният листак на този лотос е наподобяващата гори и градини дхама, която е духовната обител на гопите, любящите девойки на Кришна, предвождани от Шри Радхика.” [2]
Ето как можем да видим, да разберем картината на обкръжението на Кришна и на Неговите придружители. В центъра на битието, което е като лотосово цвете, танцуват Радха и Говинда. Около Тях са Техните прекрасни придружители, гопите и гопалите. Много подобно описание ще откриете и в Библията, но малко по-величествено, нали? Бог седи на трон и в нозете Му треперят ангелите. Тук няма страхопочитание; само красота, свързаност и радостно общуване с Бога. И каква е природата на тези придружители? Тяхната природа също е сат-чит-ананда-виграха. Но каква е целта им? Целта им е да споделят любовта, идваща от Кришна, и да я преумножават. Това е много важно, защото по начало ние също споделяме тези качества, сат-чит-ананда-виграха. И тогава следващият въпрос е: а каква е целта на собствения ми живот? Ами, да отразя тази изначална любяща покана и да разпространя любящото служене. Не е ли красиво това? Имаме цел в живота – да отразяваме божествената светлина. Не сме родени от тъмнината. Не сме родени, за да умрем. Не, родени сме, за да сияем. Да позволим на изначалното си духовно великолепие да се разкрие. Каква перспектива!

(следва продължение)

1. „Брахма Самхита“, 5.3
2. „Брахма Самхита“, 5.4

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Hier wird etwas sehr Wichtiges erwähnt: „Der ewige Wirbel von Gokula ist Krishnas sechseckige Residenz“[1]. Der sechseckige Stern – als Davidstern bezeichnet – ist das Symbol einer anderen bedeutenden Tradition. Doch tatsächlich handelt es sich nicht um den Davidstern, sondern um den Stern von Gokula. Erst vor Kurzem wurde er mit der jüdischen Tradition in Verbindung gebracht. Im Orient findet sich dieses wichtige Symbol in vielen verschiedenen Тraditionen. Allgemein lässt sich sagen, dass zwei sich treffende Dreiecke einen Sechseck bilden. Das eine repräsentiert das männliche Prinzip, das andere das weibliche. Daher verstehen wir, dass im Wirbel dieser Lotusblume der vorherrschende Aspekt des Höchsten verborgen ist.
Aber es klingt sehr trocken, sehr theoretisch und ist schwer verständlich. Um was geht es eigentlich? Dominiert? Das ist zu kompliziert für uns! Aber wenn ich sage: In dieser wunderschönen Lotusblume tanzen Radha und Govinda in der Mitte – dann versteht ihr es ganz leicht. Nicht wahr? Vergisst diese trockene Philosophie. Versucht, euch dem Tanz anzuschließen, dem ewigen Tanz von Radha und Govinda in Einheit.
Doch laut den Erklärungen von Bhaktisiddhanta Saraswati Thakur gibt es diesen dominierenden und beherrschten Aspekt des Höchsten. Der dominierende Aspekt ist Krishna, Govinda, und der beherrschte Aspekt ist Radhika. Auf den ersten Blick ist alles klar. Denn es ist wie ein Tanz. Jemand muss den Tanz anführen. Der Führende ist der dominierende Aspekt, und die Person, die sich dem Tanz anschließt, ist der beherrschte Aspekt. Und dann ist die Choreografie wunderschön. Doch ohne den anderen Partner kann der Tanz niemals stattfinden. Dann ist es ein Solo, was etwas langweilig ist.
In diesem Sechseck treffen also der vorherrschende und der beherrschende Aspekt aufeinander, die beiden Dreiecke treffen sich. Daher rief Bhaktisiddhanta Saraswati Thakur einst aus: Vergesst diesen Monotheismus. Wir sind Dualisten. Wir mögen die vorherrschenden und die berherrschenden Aspekte dieser einen Einheit, denn wie kann man Radha und Govinda trennen? Man kann sie nicht trennen. Also eins und doch verschieden, verschieden und eins zugleich – ein sehr hohes Konzept.
Dann heißt es im nächsten Vers: „In diesem ewigen Reich Gokulas befindet sich ein Wirbel, und dies ist die sechseckige Residenz Krishnas. Diese transzendentale Lotusblume hat Blütenblätter, und diese Blütenblätter sind die Wohnstätten der Kuhhirtenjungen, die ein Teil Krishnas sind. Sie hegen eine ausschließliche, liebevolle Verbundenheit zu Krishna. Und ihrer ursprünglichen Natur entsprechend sind sie untrennbar mit Ihm verbunden. Diese Blütenblätter erheben sich wie Mauern und strahlen wunderschönes Licht aus. Die äußeren Blütenblätter sind die transzendentalen Dhams oder Waldunterkünfte für die Gopis unter der Führung von Shrimati Radharani.“[2]
So können wir Krishnas Umgebung und sein Gefolge sehen und verstehen. Im Zentrum der Schöpfung, als Lotusblume, tanzen Radha und Govinda. Um sie herum sind ihre wunderschönen Gefährtinnen, die Gopas und die Gopis. Eine sehr ähnliche Beschreibung findet sich in der Bibel, aber sie ist etwas majestätischer, nicht wahr? Gott hat einen Thron, und einige Engel zittern vor seinen Füßen. Hier gibt es kein Zittern; nur Schönheit, Verbundenheit und freudige Gemeinschaft mit dem Höchsten. Und was ist das Wesen dieser Gefährtinnen? Ihr Wesen ist ebenfalls Sat-Chit-Ananda-Vigraha. Aber was ist ihr Zweck? Ihr Zweck ist es, die Zuneigung von Krishna zu teilen und sie zu vermehren. Das ist sehr wichtig, denn ursprünglich teilen auch wir diese Eigenschaften, Sat-Chit-Ananda-Vigraha, nicht wahr? Die nächste Frage ist also: Was ist der Sinn meines Lebens? Nun, diese ursprüngliche, liebevolle Einladung widerzuspiegeln und den liebevollen Dienst zu vermehren. Ist das nicht wunderschön? Wir haben einen Lebenssinn – das göttliche Licht widerzuspiegeln. Wir sind nicht aus der Dunkelheit geboren. Wir sind nicht geboren, um zu sterben. Nein, wir sind geboren, um zu leuchten. Um unsere ursprüngliche spirituelle Pracht zu offenbaren. Welch eine Perspektive!

(Fortsetzung folgt)

1. Brahma Samhita, 5.3
2. Brahma Samhita, 5.4

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Здесь упоминается очень важный момент: «Вечный круг Гокулы — это шестиугольная обитель Кришны»[1]. Шестиугольная звезда — обычно её считают звездой Давида — символом другой важной традиции. Но на самом деле это не звезда Давида, это звезда Гокулы. На самом деле, она совсем недавно стала ассоциироваться с иудейской традицией. А на Востоке, во многих различных субтрадициях, можно найти этот очень важный символ. В целом можно сказать, что если два треугольника встречаются, то образуется шестиугольник. Один представляет мужское начало, а другой — женское. Следовательно, мы понимаем, что в круге этого лотоса скрыт доминированый и доминирующий аспект Всевышнего.
Но это звучит очень сухо, очень теоретически и очень трудно понять. О чём вы говорите? О доминировании? Это слишком сложно для нас! Но если я скажу: в этом прекрасном цветке лотоса Радха и Говинда танцуют в центре – тогда вы очень легко поймете. Верно? Забудьте об этой сухой философии. Попробуйте присоединиться к танцу, вечному танцу Радхи и Говинды, объединенных вместе.
Но, согласно объяснениям Бхактисиддханты Сарасвати Тхакура, этот доминирующий и подчиненный аспект Высшего существует. Доминирующий аспект — это Кришна Говинда, а подчиненный аспект — Радхика. Хорошо, на первый взгляд. Потому что это как танец. Кто-то должен вести танец. Ведущий — это доминирующий аспект, а тот, кто присоединяется к танцу, — это подчиненный аспект. И тогда хореография прекрасна. Но без партнера танец никогда не состоится. Тогда это сольное выступление, которое немного скучно.
Итак, в этом шестиугольнике встречаются подчиненный и доминирующий аспекты, сходятся два треугольника. Поэтому Бхактисиддханта Сарасвати Тхакур однажды воскликнул: «Забудьте об этом монотеизме. Мы дуалисты. Нам нравятся подчиненный и доминирующий аспекты этого единого целого, потому что как можно разделить Радху и Говинду? Их нельзя разделить». Таким образом, они одно и в то же время различное, различное и единое одновременно – очень высокая концепция.
Затем в следующем стихе говорится: «В этом вечном царстве Гокула есть центр, и это шестиугольная обитель Кришны. Этот трансцендентный лотос имеет лепестки, и эти лепестки — обители пастухов, которые являются неотъемлемой частью Кришны. Они питают к Кришне исключительную привязанность. И, учитывая их изначальную природу, они неотделимы от Него. Эти лепестки поднимаются подобно стенам и излучают прекрасный свет. Внешние лепестки — это трансцендентные дхамы, или лесные убежища для гопи, возглавляемых Шримати Радхарани» [2].
Итак, вот как мы можем увидеть, понять эту картину окружения и свиты Кришны. В центре творения, подобно цветку лотоса, танцуют Радха и Говинда. Вокруг Него находятся Их прекрасные спутники, гопалы и гопи. Очень похожее описание вы найдете в Библии, но оно немного величественнее, не так ли? У Бога есть трон, и некоторые ангелы дрожат у Его лотосных стоп. Здесь же нет дрожания; только красота, связь и радостное общение с Всевышним. А какова природа этих спутников? Их природа также сат-чит-ананда-виграха. Но какова их цель? Их цель — делиться любовью, исходящей от Кришны, и приумножать её. Это очень важно, потому что изначально мы тоже разделяем эти качества, сат-чит-ананда-виграха, верно? Итак, следующий вопрос: какова цель моей жизни? Ну, отражать это изначальное любовное приглашение и приумножать любящее служение. Разве это не прекрасно? У нас есть цель в жизни – отражать божественный свет. Мы не рождены из тьмы. Мы не рождены, чтобы умереть. Нет, мы рождены, чтобы сиять. Чтобы позволить проявиться нашему первоначальному духовному великолепию. Какая удивительная перспектива!

(продолжение следует)

1. „Брахма Самхита“, 5.3
2. „Брахма Самхита“, 5.4