Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

Ma egy fontos témáról szeretnék beszélni veletek, mégpedig a szív lótuszáról. Sok esetben, amikor a szívről hallunk, azonnal nagyon érzelmesek, szentimentálisak leszünk, de nagyon tisztán kell látnunk a létezésünknek ezt a rétegét. Ugyanis ez egy kapu a magasabb isteni  valóság felé, ezért ezt nagyon pontosan kell tudnunk meghatározni és megérteni. 

Ha jól mennek a dolgaink, akkor eljövünk a templomba. De ez a jobbik eset, mert előfordul az is,  hogy nagyon jól alakul az életünk, s éppen ezért egyáltalán nem megyünk el a templomba, ugyanis élvezzük az életet. Viszont, amikor nehézségekbe ütközünk, akkor azonnal eszünkbe jut, hogy hová kell fordulnunk segítségért, s elmegyünk a templomba. Onnan várjuk a segítséget, a támogatást, az iránymutatást. Egyfelől ez teljesen rendben van, nincs ezzel semmi probléma. Viszont, ha jó helyzetben vagytok és nem támogatjátok a lelki központot, akkor hogy várjátok el azt, hogy valaki majd segíteni fog nektek, amikor szükségetek van rá? Mindannyian várjuk a segítséget, ezért kérlek arra is álljatok készen, hogy ti is nyújtsatok támogatást, amikor módotokban áll. Azt hiszem a józan ész is ezt diktálja. Ez egyfajta közös tárháza, gyűjtőmedencéje a segítségnek, isteni áldásnak, melynek nektári vizéből mindenki meríthet egy pohárral. De kérlek ti is adjatok, mert amikor ínségben vagytok, akkor eljöhettek ide. Amikor nem tudtok adni, akkor vennetek kell valahonnan. Viszont, amikor megtehetitek, hogy adjatok, osztozzatok, akkor tegyétek is meg! Eljön az idő, amikor ti, vagy mások szorulnak segítségre. Most azért kell gyűjtenünk, hogy később legyen miből adnunk. 

Próbáljunk erre a közös megértésre jutni, ami olyan, mint egy önsegítő közösség. Ha egyedül vagyunk, akkor önmagunknak kell megoldani az élet valamennyi problémáját. Viszont, ha megtanulunk egy összetartó közösség tagjaként élni, akkor meghatványozódnak az erőink. Ugye jó érzés az, amikor vannak barátaink, akik támogatnak, ha szükségünk van rá? Ez egy jó érzés, tehát legyetek ott úgy is, mint akik segítenek, ne csak úgy, mint akik elvárnak valamit. Ezt az elvet tartsátok észben! 

Például, ha egy nagy összejövetelt, esti tanítást szerveztek, melyre mondjuk 200 ember várható és csupán egy embernek kell állnia az étel, a praszádam költségeit, az nem könnyű! Viszont, ha 100 ember beszáll ennek a finanszírozásába, az már nem lesz olyan megerőltető. Mivel, ha egyesítjük az erőinket, akkor az megsokszorozódik. Viszont, ha megosztódik a közösség, akkor még az erős alapok, gazdag lehetőségek is eltörpülnek. Tehát kérlek tartsatok össze! S ne csak anyagilag, hanem lelkileg is! 

Nos, ezek után beszéljünk arról, hogy mi történik az emberi életben a szív szintjén? Sjáma Tulaszí, mondanál nekünk valamit a szívcsakráról? 

Sjáma Tulaszí: Mivel az alsó és a felső csakrák között helyezkedik el, ezért ez az a hely, ahol a lélek és az anyag találkozik. S amennyire képesek vagyunk meghallani ezt a szívcsakrát, annyira leszünk képesek az élet táncát is lejteni.

Szvámí Tírtha: Ó, azt hittem, hogy annyira leszünk képesek Maháprabhu missziójában táncolni. Rendben, köszönöm. Nagyon fontos dolgot említettél nekünk, ami valójában az ember alaptermészetét is mutatja. Míg az alsó régió, az ösztönszint, addig  a felső rész pedig egy kissé túl intelligens. Nos, akkor mit mondjunk az emberről, hogy ösztönös intellektuális lény, vagy inkább intellektuális ösztönlény? Vagy mondhatjuk esetleg azt is, hogy mi emberek kissé állatiasak és egyben angyaliak is vagyunk? Valahol a kettő között? S ez a találkozási hely, ez a metszéspont fogja eldönteni, hogy inkább ez, vagy az a rész fog dominálni bennünk. Tehát úgy hiszem, hogy egy nagyon mély magyarázatot adtál nekünk. Ez azt jelenti, hogy egy ember érzelmi énje fogja eldönteni, hogy inkább állatias, vagy angyali személyiségünk lesz. Ezért kell gyakorolnunk ezt az érzelmi szintet, hogy egyre inkább megtisztuljunk. Máskülönben az ösztöneink fognak árnyékot vetíteni az érzelmi énünkre.

(folytatása következik)