Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

I would like to share with you some pearls from the advice of Gurudev, if you agree. So, from one lecture here about a verse of the “Bhagavatam”, First Canto. He says: “Yamuna is more sacred than the Ganges”. Everybody knows that the Ganges is a holy river. Of course, most of the people in the West don’t know why. But for us Yamuna is more sacred. Do you know why? Because the Ganges comes from the lotus feet of Lord Vishnu, it brings the foot-water of God. But in Yamuna, Radha-Govindaji are bathing and playing in the water. So, it will carry a different quality to all those who respect it properly. 

Then Gurudev says: “At the same time, spiritual things are absolute. Therefore, we have to be very careful in differentiating between them. Same is the situation with the different rasas. The attraction to a certain direction, or rasa, is subjective, but the superiority of madhurya-rasa is an objective fact. Therefore, a devotee should respect the quoted lower platforms, but at the same time, try to reach the highest”. 

Then Gurudev mentions that “In some experiments they try to decrease the bodily heat of insects in order to make their life longer. Why? Because people want to elongate their own life span. But this is only an attachment. You cannot get rid of bodily self-identification on the bodily platform or the mental platform. The goal is not to collect more and more information, but to get rid of the contamination. This is the way to regain the original consciousness. The point to get rid of this aham-mama conception ,“I” and “mine”. It’s better to put Krishna in the center instead of putting ourselves in the center. Even Shankaracharya said at the end of his life his siddhanta, conclusion: “Bhaja Govinda, worship Govinda”. Why? Because speculation will not help you, just worship. 

And an advice of Shrila Shridhara Maharaj: “Before, in the old times, following the varnashrama-dharma principles helped people to get purified. Today, the maha-mantra will bring this purification process.” 

These are some drops for consideration.

Another time, in 1985, in summer, Gurudev said that the karma for children starts when they are 8 years old. Why? Because it depends on the development of the individual consciousness. Before that, children act according to their instincts. Then he said: “On the higher planetary systems there are no atheists.” So, if you meet an atheist, that means it is not heaven yet. 

Other times he mentioned: “A devotee should never ever be morose, because this is a direct sign of illusion.” And we should avoid illusion. So you are forbidden to be sad. And you know, when you are 20 years… I wouldn’t say ‘old’, but 20 years young, and listening to such advice you say “Yes, correct!”. But hardly ever we understand the depth of such a simple sentence. Why? Because if we don’t perceive the natural happiness, then we are not close to our spiritual identity. The joy of self is an everlasting principle. So, if we are forbidden to be sad, that means: come closer to your spiritual identity. 

But don’t think that you had joined a jolly excursion in bhakti-yoga. It is rather a long and sometimes tiresome journey. Yet step by step we should come closer to this original sat-chit-ananda inner identity. And I think at the end our smile is much more profound than at the beginning. Usually in the first moments there is not so much meaning of our smile in spiritual life. Later on our smile should turn first of all into a wisdom smile, then into a spiritual or divine smile. 

But as we are very far from these standards, because we don’t know how to brush our teeth, sometimes we don’t read the signs properly. Just remember this beautiful story with Shrila Prabhupada, when one devotee wanted to paint a picture of him. Of course Prabhupada said “No, I cannot sit here with you for hours and days so that you can finish the picture, but I can give you a photograph and you paint the picture.” After one year Shrila Prabhupada returned to the same place and he asked “Have you accomplished your picture?” Then the disciple said, “No, no, I did not.” “Why?” “Because on that photograph you look so sad.” And then Prabhupada said, “Sad? That was a moment of ecstasy.” So, we need to read the signs properly. And for that we need a very delicate education. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai reggeli tanításából)

(előző hétfői tanítás folytatása)

Ez alkalommal, ha megengeditek, Gurudév jótanácsaiból szeretnék megosztani néhány gyöngyszemet. A legutóbbi tanítás, melyben a „Bhágavatam” első fejezetének egyik versét olvastuk, így hangzott: „A Jamuná, még a szent Gangesz folyamnál is szentebb”. Mindenki tudja, hogy a Gangesz az egy szent folyó, de természetesen a nyugati emberek többsége azt már nem tudja, hogy miért. Viszont számunkra a Jamuná, az még szentebb. Tudjátok miért? Mivel a Gangesz, az Úr Visnu lótuszlábától ered, tehát a Jóisten lábának a vizét szállítja, míg a Jamunában az Isteni Pár, Rádhá-Góvindadzsí fürdik és játssza kedvteléseit. Tehát mindazok számára, akik ezeket kellőképpen tisztelik, különböző minőségeket hordoznak. 

Majd Gurudév hozzátette: „Ugyanakkor, a lelki dolgok abszolútak, ezért nagyon elővigyázatosnak kell lennünk a közöttük való különbségtételben. Ugyanez a helyzet a különböző raszákkal kapcsolatban is. Egy adott lelki vonalhoz, vagy raszához történő vonzódás egy személyes dolog, de a madhurja-rasza felsőbbrendűsége az objektív tény. Ezért egy bhakta tisztelje az említett alacsonyabb szinteket, de ugyanakkor próbáljon eljutni a legmagasabbra.” 

Ezután Gurudév még azt is elmondta, hogy „Végeztek olyan állatkísérleteket, melyben megpróbálták mesterségesen megemelni a rovarok testhőmérsékletét, hogy ezáltal meghosszabbítsák az életüket. Miért? Mert az emberek is ugyanazt akarják elérni, meghosszabbítani a saját életüket. De ezek csak ragaszkodások, mivel sem a test, sem az elme szintjén nem tudunk megszabadulni a testudattól, tehát hogy a testünkkel azonosítjuk magunkat. A cél nem az, hogy egyre több információt gyűjtsünk, hanem az, hogy megszabaduljunk az anyagi szennyeződéstől. Ily módon nyerhetjük vissza az eredeti tudatosságunkat. A lényeg, hogy megszabaduljunk ettől az  aham-mama, „Én, enyém“ koncepciótól. Sokkal jobb, ha Krisnát, s nem magunkat állítjuk a középpontba. Még Sankarácsárja is így foglalta össze élete végén a tanításait, hogy „Bhadzsa Góvinda, imádd Góvindát”. Miért? Mert nem a spekuláció fog rajtunk segíteni, hanem az imádat. 

Sríla Srídhar Mahárádzs pedig azt tanácsolja, hogy „Hajdanán, a régmúlt időkben  a varnásrama-dharma elveinek követése segített az embereknek a megtisztulásban. Napjainkban pedig a mahamantra nyújtja ezt a megtisztulási folyamatot.” 

Ez csupán néhány megszívlelendő gondolat.

Egy másik alkalommal, 1985 nyarán, Gurudév azt mondta, hogy a gyerekek karmája 8 éves korukban kezdődik. Miért? Mert ez a saját egyéni tudatuk fejlettségétől függ, 8 éves kor előtt pedig ösztönösen cselekszenek. Majd hozzátette: „A felsőbb bolygórendszereken nincsenek ateisták.” Tehát, ha netán találkoztok egy ateistával, akkor az azt jelenti, hogy még nem vagytok a mennyországban. 

Máskor pedig azt mondta, hogy „Egy bhakta soha, de soha ne legyen szomorú, mert ez egyértelmű jele az illúziónak.” S nekünk kerülnünk kell az illúziót, tehát tilos szomorkodnunk!  S tudjátok, ha 20 évesen egy ilyen tanácsot hallotok, akkor arra azt mondjátok, hogy „Igen, ez így van!” De annyi idősen még kevésbé tudjuk megérteni ennek az egyszerű mondatnak a mélységét. Miért? Mert ha nem érezzük ezt a természetes boldogságot, akkor még nem vagyunk közel az eredeti lelki lényünkhöz. Az önvaló boldogsága egy örökérvényű alapelv. Tehát az, hogy tilos szomorkodnunk, az azt jelenti, hogy közeledjünk a lelki személyiségünkhöz.

De ne gondoljátok azt, hogy a bhakti-jóga egy kéjutazás, sokkal inkább egy hosszú és fárasztó út. Mégis lépésről lépésre közelebb kell kerülnünk ehhez az eredeti, szat-csit-ánanda természetünkhöz. S úgy hiszem a végén sokkal erőteljesebb lesz ez a mosoly, mint eleinte. A lelki élet elején még nem igazán van jelentősége a mosolyunknak, viszont később először átfordulul bölcs mosollyá, majd pedig lelki vagy isteni mosollyá. 

De mivel nagyon távol vagyunk ezektől az említett sztenderdektől, hiszen még azt sem tudjuk, hogyan kell fogat mosni, illetve a jeleket sem tudjuk megfelelően értelmezni, ezért emlékezzünk Sríla Prabhupád egy nagyon kedves történetére. Történt egyszer, hogy egy bhakta szerette volna lefesteni Prabhupádot, mire ő természetesen azt felelte, hogy „Nem, nem ülhetek itt veled órákig, napokig, hogy befejezd a festményt, de adhatok egy fényképet, és az alapján meg tudod festeni a képet. Aztán egy év múlva Sríla Prabhupád visszatért ugyanarra a helyre, és megkérdezte „Sikerült elkészítened a festményt?” Mire a tanítvány így felelt, „Nem, nem, nem fejeztem be.” „Miért?” „Mert azon a fényképen olyan szomorúnak tűntél.” Erre Prabhupád azt mondta: „Szomorúnak? Akkor épp extázisban voltam.” Tehát, tudnunk kell helyesen értelmezni a jeleket, ehhez pedig egy nagyon kifinomult tanulási folyamaton kell keresztülmennünk.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Бих искал да споделя с вас няколко перлички от съветите на Гурудев, ако сте съгласни. Ето от една лекция по стих от „Бхагаватам”, Първа Песен. Той казва: „Ямуна е по-свещена от Ганг”. Всеки знае, че Ганг е свещена река. Разбира се, повечето хора на запад не знаят защо. Но за нас Ямуна е по-свещена. А вие знаете ли защо? Защото Ганг идва от лотосовите нозе на Бог Вишну, тя носи водата, умила нозете на Бога. Обаче във водите на Ямуна се къпят и си играят Радха и Говинда. Така че тя носи различно качество за всички онези, които я почитат подобаващо. 

После Гурудев казва: „В същото време, духовните неща са абсолютни. Затова трябва да сме много внимателни, когато виждаме разлики помежду им. Същата е ситуацията и с различните раси. Привличането в определена посока, или раса, е субективно, ала превъзходството на мадхуря-раса е обективен факт. Затова един предан трябва да зачита тъй наречените по-ниски нива, ала същевременно да се стреми да постигне най-високото”. 

След това Гурудев споменава, че „В някои експерименти учените се опитват да понижат телесната температура на насекоми, за да удължат живота им. Защо? Защото хората искат да удължат собствения си живот. Но това е просто привързаност. Не можете да се избавите от телесното си самоотъждествяване на нивото на тялото или ума. Целта не е да събираме повече и повече информация, а да се освободим от замърсяването. Това е начинът да си възвърнем изначалното съзнание. Въпросът е да се избавим от разбирането ахам-мама, „аз“ и „моето“. По-добре да поставим Кришна в центъра, вместо да поставяме там себе си. Дори Шанкарачария е изразил в края на живота си своята сиддханта, заключение: „Бхаджа Говинда, обожавайте Говинда”. Защо? Защото умозренията няма да ви помогнат; просто обожавайте.“ 

И един съвет от Шрила Шридхара Махарадж: „Навремето, в стари времена, следването на принципите на варнашрама-дхарма е помагало на хората да се пречистват. В днешно време маха-мантрата донася този процес на пречистване.” 

Това са няколко капки за размисъл.

Друг път, през лятото на 1985 г., Гурудев каза, че за децата кармата започва когато са на осемгодишна възраст. Защо? Защото тя зависи от развиването на индивидуалното съзнание. Преди това децата действат по инстинкт. След това той каза: „На по-висшите планетарни системи няма атеисти.” Значи, ако срещнете атеист, още не сме в рая. 

Друг път той спомена: „Един предан никога не бива да е омърлушен, защото това е директен признак за илюзия.” А ние трябва да избягваме илюзията. Така че ви е забранено да сте тъжни. И знаете, когато сте на 20 години… не възрастни, а млади, и чуете такъв съвет, ще речете: „Да, правилно!”. Обаче едва ли разбираме дълбочината на такова простичко изречение. Защо? Защото ако не усещаме естествено щастие, значи не сме близо до духовната си същност. Радостта на душата е вечен принцип. Така че, когато ни се забранява да бъдем тъжни, това означава: елате по-близо до духовната си самоличност. 

Ала не си мислете, че сте се присъединили към някаква весела екскурзия в бхакти-йога. Това е по-скоро дълго и понякога уморително пътуване. При все това, стъпка по стъпка би трябвало да се доближаваме все повече до тази своя изначална сат-чит-ананда съкровена идентичност. И си мисля, че накрая усмивката ни ще е много по-проникновена, отколкото е в началото. Обикновено в първите моменти усмивката ни в духовния живот не е кой знае колко изпълнена със смисъл. По-нататък тя би следвало да се превръща най-напред в мъдра усмивка, а сетне в духовна, божествена усмивка. 

Но тъй като сме много далече от тези стандарти, понеже не знаем как да си мием зъбите, понякога не разчитаме сигналите правилно. Спомнете си тази красива история с Шрила Прабхупада, когато един бхакта искал да му нарисува портрет. Разбира се, Прабхупада му казал: „Не мога да седя тук с теб часове и дни наред, докато завършиш картината; ще ти дам една снимка и по нея нарисувай портрета.” След година Шрила Прабхупада се върнал на същото място и попитал: „Нарисува ли картината?” А ученикът казал: „Не, не съм.” „Защо?” „Защото на тази снимка изглеждаш много тъжен.” Тогава Прабхупада казал: „Тъжен ли? Това беше момент на екстаз.” Така че трябва правилно да разчитаме знаците. А за това ни е необходимо много фино обучение. 

(следва продължение)