Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: How can we practice, how can we develop bhakti in our daily life? 

Swami Tirtha: Beg. Well, there are different ways of practicing bhakti. Worship is an expression of love; so if we worship our superiors, if we worship our deities, this is one way to express our gratitude, our love, our service mood. Also if you chant your mantras, the mood that you can add, as you can improve your meditation, is this loving offering. Also to develop real shishya-abhiman. Abhiman is ‘mentality’, shishya is ‘disciple’. So, the real mentality of the disciple is a very high state of consciousness. What is this shishya–abhiman? Shishya-abhiman means that ‘I am a student‘. But it also means, ‘I am a student of my master. I am ready to receive instructions from my source’. First we have to focus on one source of information, and then, when we are trained, we can see the multiplicity of masters, gurus and proper sources of information. Therefore for the elevated practitioners, the mantra to offer their respects is vande gurun – so it’s plural, gurun, it’s not only one, but the many gurus, ‘My respect to the many masters’. 

But returning to the proper shishya-abhiman, this proper disciple mentality, it also means that we have to deeply understand that the welfare of humanity, the fate of this planet depends on our spiritual practice. Spiritual practice is so important that it can help others. If you are negligent or if you are lazy in a spiritual sense, then you are not bringing benefit to the world, to the other living beings, to the planet. Therefore the student mentality with this cosmic vision is very important. This is a welfare activity. If you perfect your life, then it will contribute to the welfare of the whole universe. And this is a very compassionate feeling, right? So, if we practice this compassion, then we also develop our loving serving mood. Because actually, to love somebody means to serve somebody. You don’t need to explain what love is to a mother. It’s obvious for them. They serve their children without a second thought. So we can make this equation very simple – love means service. 

Once in a very nice company, we made a kind of search for values. People had to contribute what are the most important things in their life, what they considered the best, most important. And I was writing this down on a desk. What do you think? What was the first? 

Answer: Love.

Swami Tirtha: Yes. Love. We started with love. And then we made a long, long list, coming up with other priorities and ideas, etc., so much so that we reached the bottom of this board. And there was one last contribution – this was service, service mood. But at the bottom of the list there was no space left, so I could put service at the top, next to love. And I can tell you, everybody was satisfied with that. So, if we want, we shall always find a chance to serve others. If your heart is there, you will always find a solution. If your heart is not there, you will always find an excuse. We can say that this is the way of the heart – to find solutions. 

And you know, the heart of a human being is a very delicate instrument. Sometimes there is a storm. Other times there is some darkness. Yet another time there are some tender feelings. Other times it is a place for the anahata sound. Oh, that’s very special. Do you remember in the Gheranda Samhita how it describes the anahata sound? How the sound is usually generated? You hit a surface and then the sound comes. But the anahata sound comes in a different way. It’s a resonance by itself. This is such a sound, which is generated not by hitting. Anahata means not by hitting, ‘a not-hit sound’. This is the inner sound in the heart. At first, it is just like a very gentle breeze. Then it is like the sound of the grasshoppers. Later on like gongs. And then bells. And finally like a thunder. Depending on our level of this fine ability to listen to this inner voice. So, this anahata sound is very important. 

Once I met a very knowledgeable sadhu, who described the purification of the chakras very nicely. And he said, even if your shakti crosses through all the chakras and reaches the topmost platform of enlightenment, after that it should return to the heart chakra level – that means that you are compassionate. And if this heart chakra is not pure enough, then you will have big troubles. Therefore, this purification of the heart is very important. And with chanting our mantras, and especially chanting the holy names of God, you can purify this heart chakra, this mirror of the heart. Then some beautiful anahata sound will be revealed. We need to develop this beautiful resonance inside. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Hogyan gyakorolhatjuk, illetve fejleszthetjük a bhaktit a mindennapi életünkben? 

Szvámí Tírtha: Kérnünk kell. A bhakti gyakorlásának különböző módjai vannak. Az imádattal tudjuk kifejezni a szeretetünket. Tehát, ha dicsőítjük az elöljáróinkat, ha imádjuk a múrtiainkat, akkor például ez az egyik módja annak, hogy kifejezzük a hálánkat, a szeretetünket, a szolgálatkészségünket. Illetve az a hangulat, amit a mantrázásunkhoz hozzáadunk, miközben egyre gyakorlottabbak leszünk ebben a fajta meditációban, ez a valódi sisja-abhimán hozzáállás kialakítása. Az abhimán jelentése ‘mentalitás’, a sisja pedig ‘tanítványt’ jelent. Tehát ez a tanítvány igazi mentalitása, egy nagyon magas szintű tudatállapot. Mi is ez a sisja–abhimán? A sisja-abhimán azt jelenti, hogy ‘Tanítvány vagyok‘, de azt is jelenti, hogy ‘A mesterem tanítványa vagyok. Készen állok arra, hogy elfogadjam annak az utasításait, akihez tartozom, akitől származom.’ Először egyféle információforrásra, kell összpontosítanunk, majd amikor már elég képzetteké váltunk, akkor egyre inkább látni fogjuk másokban is a mester, guru és a helyes tanítások sokféleségét. Ezért az emelkedettebb gyakorlók hódolatajánló mantrája, a vandé gurún – mely a gurunak a többes száma. Hódolatunkat ajánljuk nem csak egy, hanem számtalan gurunak, ‘gurún’. ‘Hódolatom a mestereknek’. 

De térjünk vissza a helyes sisja-abhimánra, erre a helyes tanítványi hozzáállásra. Ez azt is jelenti, hogy mélyen meg kell értenünk, hogy az emberiség jóléte, a bolygó sorsa a mi lelki gyakorlatunktól függ. Ez annyira fontos, hogy másokon is ezzel tudunk segíteni. Ha lelki értelemben hanyagok, lusták vagyunk, akkor nem tudunk a világ, más élőlények, és a bolygó hasznára lenni. Ezért annyira fontos az a tanítványi mentalitás, amely az egész világmindenséget magába foglalja. Ezért ez, egy mindenki számára üdvözítő cselekedet. Ha tökéletességre visszük az életünket, akkor az, az egész világmindenség üdvének elnyerését szolgálja. Ehhez nagyon nagy együttérzés kell. Tehát, ha gyakoroljuk ezt az együttérzést, akkor a szeretetteljes szolgálatkészségünk is növekedni fog, mivel szeretni valakit, annyit jelent, hogy szolgálni szeretnénk azt az illetőt. Egy anyának nem kell elmagyarázni azt, hogy mit jelent a szeretet, hiszen neki az egyértelmű. Gondolkodás nélkül szolgálják gyermekeiket. Tehát a képlet egyszerű – a szeretet, egyenlő szolgálat. 

Egyszer egy nagyon kedves lelki társaságban felmérést készítettünk az emberi értékekről. Mindenki elmondta, hogy mi a legfontosabb, legjobb dolog az életében, én pedig mindet felírtam egy táblára. Mit gondoltok mi volt az első? 

Válasz: A szeretet.

Szvámí Tírtha: Igen, a szeretet. Ez volt az első, majd egy nagyon hosszú lista következett különböző prioritásokkal, eszményekkel. Olyan sok volt, hogy teljesen teleírtuk a táblát. Majd végül következett egy utolsó hozzászólás, s ez pedig a szolgálat, a szolgálatkészség volt. De a lista alján már nem maradt hely, így a szolgálatot csak a legelejére tudtam felírni, a szeretet mellé, és azt mondhatom, hogy ezzel mindenki nagyon elégedett volt. Tehát a lényeg, ha van akarat, akkor mindig megtaláljuk a módját is annak, hogyan szolgáljunk másokat. Ha ott van a szíved mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást. Azt mondhatjuk, hogy rátalálni a megoldásra, az a szív útja. 

S tudjátok, hogy az emberi szív az egy nagyon érzékeny műszer. Néha viharok dúlnak, máskor sötétség honol benne, megint máskor pedig gyengéd érzelmek lakhelye. Néha pedig az anáhata hang otthona. Ó, ez nagyon különleges! Emlékeztek, hogy a Ghéranda-szanhitá hogyan írja le az anáhata hangot? Hogyan keletkeznek általában a hangok? Megütünk egy hangképző felületet, és akkor megszólal a hang. Viszont az anáhata hang másként keletkezik. Ez egy olyan hang, mely nem az ütéstől, hanem önmagától kezd el rezonálni. Anáhata jelentése, nem ütéssel, ‘egy nem megütött hang’. Ez a szív belső hangja. Először olyan, mint egy nagyon finom szellő, majd pedig, mint a szöcske hangja, majd, mint egy gong, egy harang, végül pedig, mint a villámlás hangja. Attól függően, hogy milyen szinten állunk ennek a belső hangnak a finom meghallásának a képességében. Tehát ez az anáhata hang egy nagyon fontos dolog! 

Egyszer találkoztam egy nagytudású bölcs szádhuval, aki nagyon szépen elmagyarázta a csakrák megtisztulását. Ő azt mondta, hogy ha még a shakti segítségével sikerül is keresztüljutni valamennyi csakrán és feljutni a legmagasabb megvilágosodott tudatszintre, akkor is vissza kell térnünk a szívcsakrához, ami annyit jelent, hogy az együttérzés a legfontosabb. S, ha ez a szívcsakra nem elég tiszta, akkor nagy problémába kerülünk. Ezért annyira fontos a szív megtisztítása. S a mantráink zengésével, Isten Szent Neveinek zengésével, tudjuk megtisztítani ezt a szívcsakrát, szívünk tükrét. S akkor majd megszólal a csodálatos anáhata hang. Ki kell bontakoztatnunk a szív e gyönyörű rezonálását a bensőnkben. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Как можем да практикуваме, как можем да развиваме бхакти в ежедневния си живот? 

Свами Тиртха: Като просим. Има различни начини за практикуване на бхакти. Обожанието е израз на любов; така че ако почитаме нашите наставници, ако обожаваме нашите мурти, това е един начин да изразим благодарността си, любовта си, своето настроение на служене. Също като повтаряте мантрите си, настроението, което можете да вложите, докато напредвате в медитацията си – това е любящо приношение. Също ако развиете истински шишя-абхиман. Абхиман значи „манталитет“, а шишя значи „ученик“. Истинският начин на мислене на ученик – това е много високо ниво на съзнание. Какъв е този шишя-абхиман? Шишя-абхиман означава „аз съм ученик“. Но също така значи „Ученик съм на моя учител. Готов съм да получавам напътствия от моя източник“. Най-напред трябва да се съсредоточим върху един източник на информация, а по-сетне, когато се обучим, можем да разглеждаме многообразието от учители, гуру и верни източници. Затова мантрата, с която възвишените практикуващи поднасят почитанията си е ванде гурун – тоест в множествено число, гурун – не само към един, а към много гуру, „Моите почитания на множеството от учители“. 

Но връщайки се на правилния шишя-абхиман, правилния начин на мислене на ученика, това означава също и че трябва дълбоко да разбираме, че добруването на човечеството, съдбините на тази планета зависят от нашата практика. Духовната практика е толкова значима, че може да помогне на останалите. Ако сте небрежни или лениви в духовно отношение, тогава не носите добро на света, на другите живи същества, на планетата. Затова манталитетът на ученика с такава космическа визия е нещо много важно. Това е благотворителна дейност. Ако усъвършенствате своя живот, така ще допринесете за благото на цялата вселена. А това е много състрадателно чувство, нали? Ако практикуваме такова състрадание, тогава развиваме и своето настроение на служене. Защото всъщност да обичаш някого означава да му служиш. На една майка не е нужно да ѝ обяснявате какво е любов. За нея е очевидно. Тя без да се замисля служи на децата си. Така че съвсем простичко можем да изведем това уравнение: любов = служене. 

Веднъж в една много хубава компания правихме проучване за ценностите. Хората трябваше да изреждат кои са най-важните неща в живота им, кое считат за най-доброто, за най-ценното. Пък аз записвах на една дъска. Как мислите, кое беше първото? 

Отговор: Любов.

Свами Тиртха: Да, любов. Започнахме с любов. И след това направихме дълъг-предълъг списък, пълен с всякакви други приоритети, идеи и т.н. – толкова дълъг, че стигнахме до дъното на дъската. И накрая някой добави едно последно нещо – беше служенето, настроението на служене. Но най-долу на списъка нямаше място, затова аз го написах най-отгоре, точно до любовта. И мога да ви кажа, че всички бяха удовлетворени от това. Така че ако искаме, винаги ще намерим начин да служим на другите. Ако сърцето ви е вложено в нещо, винаги ще намерите решение. Ако сърцето ви не е вложено там, винаги ще намерите извинение. Можем да кажем, че това е пътят на сърцето – да намира решения. 

Пък знаете, човешкото сърце е много деликатен инструмент. Понякога там бушува буря. Друг път цари мрак. Друг път има някакви нежни чувства. А друг път то е вместилище на звука анахата. О, това е нещо много специално. Спомняте ли си как в „Гхеранда Самхита“ е описан звукът анахата? Обикновено как се генерира звук? Удряте дадена повърхност и следва звук. Но звукът анахата се произвежда по различен начин. Той резонира от само себе си. Това е такъв звук, който се образува не от удар. Анахата означава „неударен звук“. Това е вътрешният звук на сърцето. В началото той е като много лек ветрец. След това наподобява звука от скакалци. По-нататък еква като гонг. Сетне камбани. И накрая е като гръм – в зависимост от нивото на тази ни фина способност да долавяме този вътрешен звук. Така че звукът анахата е нещо много важно. 

Веднъж срещнах един много начетен садху, който много добре описваше пречистването на чакрите. И той каза, че дори вашата шакти да премине през всички чакри и да достигне до най-високото ниво на просветление, след това тя трябва да се върне до нивото на сърдечната ви чакра – това означава да сте състрадателни. И ако тази сърдечна чакра не е достатъчно чиста, ще имате големи проблеми. Затова пречистването на сърцето е толкова важно. А чрез повтаряне на нашите мантри, и особено чрез възпяване на светите имена на Бога, можете да пречистите сърдечната си чакра, огледалото на сърцето. Тогава ще се дочуе красивият звук анахата. Трябва да разкрием този прекрасен вътрешен звън. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage: Wie können wir Bhakti in unserem Alltag praktizieren und entwickeln?
Swami Tirtha: Nun, es gibt verschiedene Wege, Bhakti zu praktizieren. Verehrung ist ein Ausdruck der Liebe. Wenn wir also unsere Höhergestellten oder unsere Murtis verehren, ist dies ein Weg, unsere Dankbarkeit, unsere Liebe und unsere dienende Haltung auszudrücken. Auch wenn man Mantras chantet, kann man durch das Chanten von Mantras die Meditation vertiefen und so die liebevolle Hingabe stärken. Außerdem geht es darum, wahres Shishya-Abhiman zu entwickeln. Abhiman bedeutet „Mentalität“, Shishya bedeutet „Schüler“. Die wahre Mentalität des Schülers ist also ein sehr hoher Bewusstseinszustand. Was ist dieses Shishya-Abhiman? Shishya-abhiman bedeutet „Ich bin ein Schüler“. Es bedeutet aber auch „Ich bin ein Schüler meines Meisters. Ich bin bereit Unterweisungen von meiner Quelle zu empfangen“. Zuerst müssen wir uns auf eine Informationsquelle konzentrieren, und dann, wenn wir geschult sind, können wir die Vielfalt der Meister, Gurus und geeigneten Informationsquellen erkennen. Für fortgeschrittene Praktizierende lautet das Mantra, um ihren Respekt zu erweisen, Vande Gurun – also im Plural Gurun, nicht nur einer, sondern die vielen Gurus: „Mein Respekt gilt den vielen Meistern“.
Doch zurück zum eigentlichen Shishya-abhiman, dieser wahren Schülermentalität: Sie bedeutet auch, dass wir zutiefst verstehen müssen, dass das Wohl der Menschheit, das Schicksal dieses Planeten, von unserer spirituellen Praxis abhängt. Spirituelle Praxis ist so wichtig, dass sie anderen helfen kann. Wenn du nachlässig oder im spirituellen Sinne faul bist, dann tust du der Welt, den anderen Lebewesen, dem Planeten keinen Nutzen. Deshalb ist die Lernmentalität mit dieser kosmischen Vision so wichtig. Es ist eine wohltätige Tätigkeit. Wenn du dein Leben vervollkommst, trägst du zum Wohl des gesamten Universums bei. Und das ist ein sehr mitfühlendes Gefühl, nicht wahr? Wenn wir also dieses Mitgefühl praktizieren, entwickeln wir auch unsere liebende Hilfsbereitschaft. Denn jemanden zu lieben bedeutet, jemandem zu dienen. Man muss einer Mutter nicht erklären, was Liebe ist. Für sie ist es selbstverständlich. Sie dienen ihren Kindern ohne zu zögern. Wir können diese Gleichung also ganz einfach formulieren: Liebe bedeutet Dienen.
Einmal haben wir in einer sehr netten Gesellschaft eine Art Wertesuche durchgeführt. Die Teilnehmer sollten aufzählen, was ihnen im Leben am wichtigsten ist, was sie für das Beste, am wichtigsten halten. Und ich habe das auf einem Schreibtisch notiert. Was meint ihr? Was stand an erster Stelle?
Antwort: Liebe.
Swami Tirtha: Ja. Liebe. Wir begannen mit der Liebe. Und dann erstellten wir eine sehr lange Liste, auf der wir weitere Prioritäten und Ideen entwickelten usw., bis wir schließlich am Ende dieser Liste angelangt waren. Und es gab noch einen letzten Punkt – den Dienst, die Bereitschaft zum Dienen. Aber unten auf der Liste war kein Platz mehr, also konnte ich den Dienst ganz oben platzieren, neben der Liebe. Und ich kann euch sagen, alle waren damit zufrieden. Wenn wir also wollen, werden wir immer eine Gelegenheit finden, anderen zu dienen. Wenn Ihr Herz dabei ist, werdet ihr immer eine Lösung finden. Wenn euer Herz nicht dabei ist, werdet ihr  immer eine Ausrede finden. Man könnte sagen, das ist die Art des Herzens – Lösungen zu finden.
Und ihr wisst, das Herz eines Menschen ist ein sehr sensibles Instrument. Manchmal tobt ein Sturm. Manchmal herrscht Dunkelheit. Und dann wieder zärtliche Gefühle. Manchmal ist es ein Ort für den Anahata-Klang. Oh, das ist etwas ganz Besonderes. Erinnert ihr euch an die Beschreibung des Anahata-Klangs in der Gheranda Samhita? Wie er normalerweise entsteht? Man schlägt auf eine Oberfläche, und dann entsteht der Klang. Der Anahata-Klang entsteht jedoch anders. Er ist eine Resonanz von selbst. Es ist ein Klang, der nicht durch Schlagen erzeugt wird. Anahata bedeutet „nicht durch Schlagen“, ein Klang, der nicht durch Schlagen entsteht. Es ist der innere Klang im Herzen. Zuerst ist er wie eine sanfte Brise. Dann wie das Zirpen der Grillen. Später wie Gongs. Und dann wie Glocken Und schließlich wie Donner. Je nachdem, wie gut wir diese feine Fähigkeit besitzen, auf unsere innere Stimme zu hören. Dieser Anahata-Klang ist also sehr wichtig.
Ich habe einmal einen sehr weisen Sadhu getroffen, der die Reinigung der Chakren sehr schön beschrieb. Und er sagte, selbst wenn deine Shakti alle Chakren durchdringt und die höchste Stufe der Erleuchtung erreicht, sollte sie danach zum Herzchakra zurückkehren – das bedeutet, dass ihr mitfühlend seid. Und wenn dieses Herzchakra nicht rein genug ist, werdet ihr große Probleme haben. Deshalb ist diese Reinigung des Herzens sehr wichtig. Und durch das Chanten unserer Mantras, insbesondere der heiligen Namen Gottes, könnt ihr dieses Herzchakra, diesen Spiegel des Herzens, reinigen. Dann wird ein wunderschöner Anahata-Klang erklingen. Wir müssen diese wunderschöne Resonanz in uns entwickeln.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Как мы можем практиковать, как мы можем развивать бхакти в нашей повседневной жизни?

Свами Тиртха: Просить. Итак, существуют разные способы практики бхакти. Обожание — это выражение любви; поэтому, если мы поклоняемся своим наставникам, своим божествам, это один из способов выразить нашу благодарность, нашу любовь, наше стремление к служению. Также, если вы читаете мантры, вы можете добавить это чувство любви и подношения, которое улучшит вашу медитацию. Это также способствует развитию истинного шишья-абхимана. Абхиман — это «менталитет», шишья — это «ученик». Таким образом, истинный менталитет ученика — это очень высокое состояние сознания. Что же такое шишья-абхиман? Шишья-абхиман означает «я ученик». Но это также означает: «Я ученик своего учителя. Я готов получать наставления из своего источника». Сначала мы должны сосредоточиться на одном источнике информации, а затем, когда мы будем обучены, мы сможем увидеть множество учителей, гуру и надлежащих источников информации. Поэтому для духовно развитых практиков мантра, выражающая их почтение, звучит так: ванде гурун – то есть во множественном числе, гурун, это не один, а множество гуру, «Мое почтение многим учителям».

Но, возвращаясь к истинному принципу «шишья-абхиман», к этому истинному менталитету ученика, мы также должны глубоко понимать, что благополучие человечества, судьба этой планеты зависят от нашей духовной практики. Духовная практика настолько важна, что она может помочь другим. Если вы небрежны или ленивы в духовном смысле, то вы не приносите пользы миру, другим живым существам, планете. Поэтому менталитет ученика с этим космическим видением очень важен. Это благотворительная деятельность. Если вы совершенствуете свою жизнь, то это будет способствовать благополучию всей вселенной. И это очень сострадательное чувство, не так ли? Поэтому, если мы практикуем это сострадание, то мы также развиваем в себе любящее стремление к служению. Потому что на самом деле любить кого-то означает служить кому-то. Вам не нужно объяснять, что такое любовь матери. Для них это очевидно. Они служат своим детям, не задумываясь. Поэтому мы можем упростить это уравнение – любовь означает служение.

Однажды в очень хорошей компании мы провели своего рода исследование ценностей. Люди должны были указать, что для них наиболее важно в жизни, что они считают лучшим, самым важным. И я записывал это на доске. Что вы думаете? Что было первым?

Ответ: Любовь.

Свами Тиртха: Да, любовь. Мы начали с любви. А потом составили длинный-длинный список, придумывая другие приоритеты и идеи, и так далее, до такой степени, что дошли до самого низа этой доски. И был ещё один последний пункт – это было служение, настроение служения. Но внизу списка не осталось места, поэтому я мог бы поставить служение на первое место, рядом с любовью. И могу сказать вам, все остались довольны. Так что, если мы захотим, мы всегда найдём возможность служить другим. Если ваше сердце к этому готово, вы всегда найдёте решение. Если вашего сердца там нет, вы всегда найдёте оправдание. Можно сказать, что это путь сердца – находить решения.

Знаете, сердце человека — очень тонкий инструмент. Иногда в нём бушует буря. Иногда царит тьма. Иногда возникают нежные чувства. А иногда это место для звука анахата. О, это что-то особенное. Помните, как в «Гхеранда Самхите» описывается звук анахата? Как обычно генерируется звук? Вы ударяете по поверхности, и тогда появляется звук. Но звук анахата возникает по-другому. Это самостоятельный резонанс. Это звук, который генерируется не ударом. Анахата означает «не ударяющий», «звук, не сопровождающийся ударом». Это внутренний звук в сердце. Сначала это похоже на лёгкий ветерок. Затем — на стрекотание кузнечиков. Потом — на звон гонгов. Затем — на звон колоколов. И наконец — на гром. В зависимости от нашего уровня этой тонкой способности слышать этот внутренний голос. Поэтому звук анахата очень важен.

Однажды я встретил очень знающего садху, который очень хорошо описывал очищение чакр. Он сказал, что даже если ваша шакти проходит через все чакры и достигает высшей ступени просветления, после этого она должна вернуться на уровень сердечной чакры – это значит, что вы сострадательны. И если эта сердечная чакра недостаточно чиста, то у вас будут большие проблемы. Поэтому это очищение сердца очень важно. И с помощью повторения мантр, и особенно повторения святых имен Бога, вы можете очистить эту сердечную чакру, это зеркало сердца. Тогда откроется прекрасный звук анахата. Нам нужно развить этот прекрасный внутренний резонанс.

(продолжение следует)