Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Gita Govinda: My question is what exactly does bhakti mean? Recently there was a lecture of our spiritual god-brother and he mentioned that bhakti means ‘love’. But in the present day we humans have quite a perverted understanding of what love is. So if bhakti is love, then what is real love? 

Swami Tirtha: It’s a very complicated topic. I have a friend, he approached me and told me: “Swamiji, can you tell me what is love?” I chased him away. “Don’t disturb me with such questions. Try to practice and then you will understand.” Love is not something that we should create theories about. Love is something that we should perceive. Just like life is not something that you should think about, but rather live it. If you don’t do this, then you will miss your life. It’s a big mistake. Go through the experience. Although we agreed that this is not the topmost level of source of knowledge, nevertheless experience has got some part in our understanding. 

But the question is very proper. Because as we are conditioned by so many factors, our understanding about the spiritual truths is also limited. In most of the cases we have our human conditions and we try to apply them over spiritual truths. So, many times we think that love is like an emotional contact. But it’s not a sentimental feeling, because ‘sentimental’ means when the senses overcome the mentality. The senses are lower and the mind should be higher, but when they exchange their places, when the senses overcome the mentality, that’s a mistake. 

And love is definitely not a feeling. Because what is the nature of feelings? They come and go. Asato ma sat gamaya – “From the unreal lead me to the real”. If something disappears, it is unreal, right? So, we can conclude that love in the spiritual sense, like spiritual love or divine love, this is a paradigm, it’s a way to see the created world around you, your approach to the world. So this is a state of consciousness, this is not a feeling. 

We can say that bhakti is a path to the Supreme, it’s one approach to the Supreme. Therefore this is classified as one classical school of yoga, bhakti-yoga, right? This supremely refined emotional connection to the Supreme Absolute Truth definitely is not a transient feeling, coming and going. It’s something that you can develop, something that you can practice, something that you can offer. Because the root of the word bhakti comes from bhaj, and bhaj means ‘to adore’. So that’s an approach to the Supreme Reality. 

But at the same time, bhakti is a very secret thing. We need experts who can teach us bhakti. And you know, once I received a mail from a young man. He said, “Maharaj, I’m very intent on spiritual truth. But, can you teach me about love?” I said, “My dear son, please turn to somebody else. Maybe a young lady can help you.” At least our friend was honest. ‘First I want to learn this art. And then we can go on with something else.’ 

But you see, worldly love is unfortunately always limited. Most of the time it’s corrupted. Most of the time it’s a business: ‘I love you if you love me’. Or rather, ‘You love me and then I will love you’. It’s not really selfless. It’s not really an approach, it’s a transaction. It’s a cry for help. In most of the cases, it’s a cry for help. People live in utter deficit. ‘Please love me. Please, give me some attention. Please, put me in the center of your life’. It’s such an unfortunate situation when you lack emotions, when you lack attention, then you have to live from deficit. Horrible! 

You are spiritual practitioners. Your life should not be dominated by this deficit. You should have a surplus. Your heart should be so full of spiritual emotions that you need someone to share with. Try to work from this surplus. Collect your treasures, and then you can share. Yet divine love is a begging. Yes, we are beggars of love. But actually, it’s good to beg, because then you will be supplied. Many times in the material world we beg and we don’t receive. But if we beg in spiritual sense, we will be supplied. You have to be the ones who will distribute. You have to be the ones who will supply people. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Gíta-Góvinda: A kérdésem az lenne, hogy pontosan mi a bhakti jelentése? Nemrégiben egyik hittestvérünk tartott leckét, és az ő egyik meghatározása az volt, hogy a bhakti ‘istenszeretetet’ jelent. Viszont manapság nekünk igencsak torz képünk van arról, hogy mi is a szeretet. Tehát, ha a bhakti jelentése istenszeretet, akkor mi az anyagi értelemben vett szeretet? 

Szvámí Tírtha: Ez egy meglehetősen bonyolult téma. Van egy barátom, aki egyszer azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy, „Szvámídzsí, meg tudnád mondani, mi a szeretet?” Elhessegettem azzal, hogy „Ne zavarj engem ilyen kérdésekkel! Gyakorold a lelki dolgokat és majd megérted.” Az istenszeretet nem olyasvalami amiről elméleteket kellene gyártanunk, hanem olyan dolog, amit éreznünk kell. Hasonlóképpen az élet is nem olyasvalami, amiről gondolkoznunk kellene, hanem inkább megélni, megtapasztalni. Ha nem így teszünk, akkor elszalasszuk magát az életet, ami nagy hiba! Tapasztaljátok meg! Bár egyetértettünk abban, hogy a tudás forrásának a megtalálásának nem a tapasztalatszerzés a legfelsőbb szintje, mindenesetre hozzájárul a megértésünkhöz. 

A kérdés mégis nagyon helyénvaló, mivel olyan sok tényező befolyásol bennünket, így a lelki igazságokat is csak korlátozottan tudjuk megérteni. A legtöbb esetben az emberi működésünket akarjuk a lelki igazságokra is ráhúzni. Tehát sokszor azt gondoljuk, hogy a szeretet egyfajta érzelmi kapcsolat. De valójában ez nem egy szentimentális érzés, mert a „szenti-mentális” jelentése az, amikor az érzékek kerekednek felül az értelmen. Az érzékszervi megtapasztalás egy alacsonyabb szintű dolog, így az értelemnek kellene magasabb rendűnek lennie. Viszont, ha ezek felcserélődnek, ha az érzékek kerekednek felül az értelmen, az hiba! 

Az istenszeretet pedig semmiesetre sem egy érzés, mert mi jellemző az érzésekre? Az, hogy jönnek és mennek. Aszató má szad gamaja – „A valótlanból vezess a valósba.” Tehát, ha valami egyszercsak eltűnik, akkor az nem volt igazi. Szóval levonhatjuk azt a következtetést, hogy a lelki értelemben vett szeretet, vagy istenszeretet egyfajta látásmód, ahogy viszonyulunk, ahogy látjuk magunk körül a teremtett világot. Tehát ez egy tudatállapot, nem pedig egy érzés. 

Azt mondhatjuk, hogy a bhakti, a Legfelsőbbhöz vezető út, a Hozzá való viszonyulásunknak a legtisztább módja. Ezért tekintik a bhakti-jógát, a jóga egyik klasszikus irányzatának. Ez a rendkívül finom érzelmi kapcsolat a Legfőbb Abszolút Igazság iránt, biztos, hogy nem egy múló érzés, ami jön és megy. Ez olyasmi, amit fejleszthetünk, gyakorolhatunk, felajánlhatunk. Hiszen a bhakti szó gyökere a bhadzs szótőből származik, melynek jelentése „imádni”. Tehát ez a Legfelsőbb valóság megközelítésének a módja. 

Ugyanakkor a bhakti  az egy nagyon titkos dolog, melyhez szükségünk van egy tapasztalt szakértőre, aki tud erről bennünket tanítani. Egyszer kaptam levelet egy fiatalembertől, aki azt írta nekem, hogy „Kedves Mahárádzs, nagyon érdekel az abszolút igazság, illetve tudnál tanítani engem a szeretetről?” Mire azt mondtam neki, hogy, „Drága fiam, kérlek fordulj ez ügyben valaki máshoz. Talán egy ifjú hölgy tud ebben segíteni.” Legalább őszinte volt a barátunk. ‘Először egy kis könnyű művészetet akarok tanulni, aztán jöhetnek a komolyabb dolgok is.’ 

De látjátok a világi szerelem sajnos többnyire esendő, legtöbbször tisztességtelen, és valójában egy üzlet, ‘Szeretlek, ha te is szeretsz engem’. Vagy inkább úgy hangzik, hogy ‘Ha te szeretsz engem, akkor én is szeretni foglak’. Nem igazán önzetlen, és valójában nem a másikhoz való közeledésmód, hanem egy egyezség. Egy segélykiáltás. A legtöbb esetben ez egy segélykiáltás. Az emberek teljes hiányban élnek. „Kérlek, szeress engem, kérlek, szentelj nekem figyelmet, kérlek, tegyél az életed középpontjává.” Ez egy nagyon szerencsétlen helyzet, amikor hiányoznak az érzelmek, a figyelem, tehát úgy kell élnünk, hogy hiányunk van. Ez borzalmas! 

Ti lelki gyakorlók vagytok, és nem szabad, hogy az életeteket ez a hiány uralja. Nektek többletetek kell, hogy legyen! A szívünknek olyannyira csordultig tele kell lennie lelki érzelmekkel, hogy azért legyen szükségünk valakire, hogy megoszthassuk azt. Próbáljunk meg ebből a többletből dolgozni. Gyűjtsük össze a kincseinket, hogy aztán megoszthassuk másokkal is. Bár az istenszeretet elérése az egy koldulás, igen mi a szeretet koldusai vagyunk. S jó dolog kérni, mert akkor meg is kapjuk azt. Az anyagi világban sokszor kérünk dolgokat, amiket nem nagyon kapunk meg. Viszont, ha lelki dolgokat kérünk, akkor azt meg fogják adni nekünk. Nektek azoknak kell lennetek, akik adni tudnak. Nektek kell a szükségben szenvedőket ellátnotok.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Гита Говинда: Моят въпрос е какво точно означава бхакти? Наскоро имаше лекция на един наш духовен брат и той спомена, че бхакти значи „любов“. Но в наше време ние хората имаме доста изкривено разбиране какво е любов. И ако бхакти е любов, тогава какво е истинска любов? 

Свами Тиртха: Това е много сложна тема. Имам един приятел, който дойде и ме попита: „Свамиджи, можеш ли да ми кажеш какво е любов?” Аз го изпъдих: „Не ме занимавай с такива въпроси. Опитай се да практикуваш и тогава ще разбереш.” Любовта не е нещо, за което трябва да изграждаме теории. Любовта се усеща. Точно както и животът не е нещо, за което да се говори – той по-скоро трябва да се живее. Не го ли правите, просто пропускате живота си. Това е голяма грешка. Усетете преживяването. Макар да говорихме, че опитът не е най-висшият източник на познание, той все пак заема известна част от нашето разбиране. 

Но въпросът е много правилен. Понеже сме обусловени от толкова много фактори, нашето разбиране за духовните истини също е ограничено. В повечето случаи ние се опитваме да прилагаме човешката си обусловеност върху духовните истини. Затова много често си мислим, че любовта е някаква емоционална връзка. Но тя не е сантиментално чувство, защото „сантиментално“ означава сетивата да надделяват над менталността. Сетивата са по-ниско, а умът би трябвало да стои по-високо; обаче ако си разменят местата, ако сетивата надделяват над ума, това е грешка. 

И любовта определено не е чувство. Защото каква е природата на чувствата? Идват и си отиват. Асато ма сат гамая – „От нереалното води ме към истинското”. Щом нещо изчезва, то е нереално, нали? Така можем да заключим, че любовта в духовен смисъл – духовната любов, или божествената любов – е парадигма, начин да се гледа на света наоколо, мироглед. Така че тя е състояние на съзнанието, не е чувство. 

Можем да кажем, че бхакти е път към Бога, тя е подход към Бога. Затова я класифицират като една от класическите школи в йога – бхакти-йога. Тази изключително пречистена емоционална свързаност с Върховната Абсолютна Истина определено не е някакво преходно чувство, което идва и си отива. Тя е нещо, което можеш да развиваш, което можеш да практикуваш, което можеш да поднесеш. Защото коренът на думата бхакти идва от бхадж, а бхадж означава „да обожаваш“. Така че това е отношение към Върховната Реалност. 

Ала същевременно бхакти е много тайно нещо. Нуждаем се от експерти, които да ни научат на бхакти. Знаете ли, веднъж получих писмо от един младеж. Той казваше: „Махарадж, много съм решен да вървя по духовния път. Но можеш ли да ме научиш на любов?” Отвърнах: „Мой скъпи синко, моля те, обърни се към някой друг. Може би някоя млада дама може да ти помогне.” Човекът поне беше честен. „Най-напред искам да науча това изкуство. Пък после можем да продължим нататък.“ 

Но виждате ли, светската любов, уви, винаги е ограничена. В повечето случаи тя е покварена. В повечето случаи е бизнес: „Обичам те, ако ме обичаш“. Или по-скоро: „Първо ти ме обичай, пък сетне и аз ще те обичам“. Това всъщност не е безкористно. То не е отношение, а сделка. То е вик за помощ. В повечето случаи е вик за помощ. Хората живеят в недостиг. „Моля те, обичай ме. Моля те, отдели ми малко внимание. Моля те, сложи ме в центъра на живота си.“ Това е такова нещастие – да ти липсват емоции, да не ти достига внимание, да се налага да живееш в недоимък. Ужасно! 

Вие сте духовни практикуващи. Вашият живот не бива да е доминиран от такъв дефицит. Вие трябва да имате излишък. Сърцето ви би трябвало да е толкова препълнено с духовни чувства, че да ви е нужен някой, с когото да ги споделите. Стремете се да действате откъм този излишък. Събирайте съкровища, които сетне да можете да раздавате. И все пак, божествената любов е просия. Да, ние сме просяци на любовта. Но всъщност е добре да просиш, защото тогава ще ти се даде. Много пъти в материалния живот ние просим, но не получаваме. Но ако просим в духовен смисъл, ще ни бъде дадено. И вие трябва да сте тези, които ще раздавате. Трябва да сте тези, които ще давате на хората. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage von Gita Govinda: Meine Frage ist: Was genau bedeutet Bhakti? Kürzlich hielt unser spiritueller Gottbruder einen Vortrag, und er erwähnte, dass Bhakti „Liebe“ bedeutet. Aber wir Menschen haben heutzutage ein ziemlich verzerrtes Verständnis von Liebe. Wenn Bhakti also Liebe ist, was ist dann wahre Liebe?

 Swami Tirtha: Das ist ein sehr komplexes Thema. Ein Freund von mir kam auf mich zu und fragte: „Swamiji, kannst du mir sagen, was Liebe ist?“ Ich wies ihn ab. „Belästige mich nicht mit solchen Fragen. Übe es einfach, dann wirst du es verstehen.“ Liebe ist nichts, worüber wir Theorien aufstellen sollten. Liebe ist etwas, das wir empfinden. Genauso wie das Leben nicht etwas ist, worüber man nachdenken, sondern was man leben sollte. Wenn man das nicht tut, verpasst man sein Leben. Das ist ein großer Fehler. Mach deine Erfahrungen. Obwohl wir uns einig sind, dass dies nicht die höchste Wissensquelle ist, trägt die Erfahrung dennoch zu unserem Verständnis bei.

Die Frage ist aber sehr berechtigt. Denn da wir von so vielen Faktoren geprägt sind, ist auch unser Verständnis spiritueller Wahrheiten begrenzt. Meistens haben wir unsere menschlichen Gegebenheiten und versuchen, sie auf spirituelle Wahrheiten anzuwenden. So denken wir oft, Liebe sei wie ein emotionaler Kontakt. Aber sie ist kein sentimentales Gefühl, denn „sentimental“ bedeutet, dass die Sinne die Vernunft beherrschen. Die Sinne sind niedriger und der Verstand sollte höher sein, aber wenn sie die Plätze tauschen, wenn die Sinne die Vernunft beherrschen, ist das ein Irrtum.

Und Liebe ist definitiv kein Gefühl. Denn was ist das Wesen von Gefühlen? Sie kommen und gehen. Asato ma sat gamaya – „Führe mich vom Unwirklichen zum Wirklichen“. Wenn etwas verschwindet, ist es unwirklich, nicht wahr? Wir können also schlussfolgern, dass Liebe im spirituellen Sinne, wie spirituelle oder göttliche Liebe, ein Paradigma ist, eine Art, die geschaffene Welt um uns herum zu sehen, unsere Herangehensweise an die Welt. Es ist also ein Bewusstseinszustand, kein Gefühl. 

Wir können sagen, dass Bhakti ein Weg zum Höchsten ist, ein Zugang zum Höchsten. Daher wird es als eine klassische Yoga-Schule, Bhakti-Yoga, klassifiziert, richtig? Diese höchst verfeinerte emotionale Verbindung zur Höchsten Absoluten Wahrheit ist definitiv kein flüchtiges Gefühl, das kommt und geht. Es ist etwas, das man entwickeln, üben und weitergeben kann. Denn die Wurzel des Wortes Bhakti kommt von bhaj, und bhaj bedeutet „anbeten“. Das ist also ein Weg zur höchsten Wirklichkeit.

Doch gleichzeitig ist Bhakti etwas sehr Geheimnisvolles. Wir brauchen Experten, die uns Bhakti lehren können. Wisst ihr, einmal erhielt ich eine E-Mail von einem jungen Mann. Er schrieb: „Maharaj, ich bin sehr an spiritueller Wahrheit interessiert. Kannst du mir etwas über Liebe beibringen?“ Ich antwortete: „Mein lieber Sohn, bitte wende dich an jemand anderen. Vielleicht kann dir eine junge Frau helfen.“ Er war sehr ehrlich. „Zuerst möchte ich diese Kunst erlernen. Und dann können wir uns anderen Dingen widmen.“

Aber seht ihr, weltliche Liebe ist leider immer begrenzt. Meistens ist sie verdorben. Meistens ist sie ein Geschäft: „Ich liebe dich, wenn du mich liebst.“ Oder besser: „Du liebst mich, und dann werde ich dich lieben.“ Sie ist nicht wirklich selbstlos. Es ist nicht wirklich ein Ansatz, es ist eine Transaktion. Es ist ein Hilferuf. In den meisten Fällen ist es ein Hilferuf. Die Menschen leben in einem tiefen Mangel. „Bitte liebe mich. Bitte, schenk mir Aufmerksamkeit. Bitte, stell mich in den Mittelpunkt deines Lebens.“ Es ist eine so unglückliche Situation, wenn es einem an Gefühlen und Aufmerksamkeit mangelt, dann muss man aus Mangel leben. Schrecklich!

Ihr seid spirituelle Praktizierende. Euer Leben sollte nicht von diesem Mangel beherrscht werden. Ihr solltet einen Überschuss haben. Euer Herz sollte so voller spiritueller Gefühle sein, dass ihr jemanden braucht, mit dem ihr sie teilen könnt. Versucht, aus diesem Überschuss zu schöpfen. Sammelt eure Schätze, und dann könnt ihr teilen. Doch göttliche Liebe ist ein Betteln. Ja, wir betteln um Liebe. Aber eigentlich ist es gut zu betteln, denn dann wird euch gegeben. Oftmals betteln wir in der materiellen Welt und erhalten nichts. Doch wenn wir im spirituellen Sinne betteln, wird uns gegeben. Ihr müsst diejenigen sein, die verteilen. Ihr müsst diejenigen sein, die andere versorgen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Гита Говинды: Мой вопрос: что именно означает бхакти? Недавно наш духовный брат читал лекцию, и он упомянул, что бхакти означает «любовь». Но в наше время, у людей, довольно извращенное понимание того, что такое любовь. Так если бхакти — это любовь, то что же такое настоящая любовь?

Свами Тиртха: Это очень сложная тема. У меня есть друг, он подошел ко мне и сказал: «Свамиджи, не могли бы вы рассказать мне, что такое любовь?» Я прогнал его. «Не беспокойте меня такими вопросами. Попробуйте практиковаться, и тогда вы поймете». Любовь — это не то, о чем следует строить теории. Любовь — это то, что нужно ощущать. Точно так же, как жизнь — это не то, о чем нужно думать, а то, чтобы жить ее. Если вы этого не сделаете, то упустите свою жизнь. Это большая ошибка. Пройдите через опыт. Хотя мы согласны, что это не высший уровень знания, тем не менее, опыт играет определенную роль в нашем понимании.

Но вопрос очень уместный. Потому что, поскольку на нас влияет множество факторов, наше понимание духовных истин также ограничено. В большинстве случаев мы руководствуемся своими человеческими обусловленостями и пытаемся применять их к духовным истинам. Поэтому часто мы думаем, что любовь — это просто эмоциональный контакт. Но это не сентиментальное чувство, потому что «сентиментальность» означает, когда чувства преобладают над разумом. Чувства должны быть ниже, а разум — выше, но когда они меняются местами, когда чувства преобладают над разумом, это ошибка.

А любовь определенно не чувство. Потому что какова природа чувств? Они приходят и уходят. Asato ma sat gamaya – «Из нереального веди меня к реальному». Если что-то исчезает, оно нереально, верно? Таким образом, мы можем заключить, что любовь в духовном смысле, как духовная любовь или божественная любовь, это парадигма, это способ видеть сотворенный мир вокруг вас, ваш подход к миру. Поэтому это состояние сознания, а не чувство.

Можно сказать, что бхакти — это путь к Богу, это один из подходов к Богу. Поэтому это классифицируется как одна из классических школ йоги, бхакти-йога. Эта предельно утонченная эмоциональная связь с Высшей Абсолютной Истиной определенно не является преходящим чувством, которое приходит и уходит. Это то, что можно развить, что можно практиковать, что можно предложить. Потому что корень слова бхакти происходит от слова «бхадж», а «бхадж» означает «обожать». Так что это отношение к Высшей Реальности.

Но в то же время бхакти — это очень сокровенное дело. Нам нужны эксперты, которые могли бы научить нас бхакти. И знаете, однажды я получил письмо от молодого человека. Он написал: «Махарадж, я очень заинтересован в духовной истине. Но можете ли вы научить меня любви?» Я ответил: «Дорогой сын, пожалуйста, обратись к кому-нибудь другому. Может быть, молодая девушка сможет тебе помочь». По крайней мере, наш друг был честен. «Сначала я хочу изучить это искусство. А потом мы сможем продолжить чем-то другим».

Но, видите ли, мирская любовь, к сожалению, всегда ограничена. В большинстве случаев она искажена. В большинстве случаев это бизнес: «Я люблю тебя, если ты любишь меня». Или, скорее, «Ты полюби меня, и тогда я полюблю тебя». Это не бескорыстие. Это не подход, это сделка. Это крик о помощи. В большинстве случаев это крик о помощи. Люди живут в полном дефиците. «Пожалуйста, люби меня. Пожалуйста, удели мне внимание. Пожалуйста, поставь меня в центр своей жизни». Это такая печальная ситуация, когда тебе не хватает эмоций, когда тебе не хватает внимания, тогда тебе приходится жить в дефиците. Ужасно!

Вы — духовные практикующие. Ваша жизнь не должна быть подчинена этому дефициту. У вас должен быть избыток. Ваше сердце должно быть настолько переполнено духовными эмоциями, что вам нужен кто-то, с кем можно поделиться. Постарайтесь использовать этот избыток. Собирайте свои сокровища, и тогда вы сможете поделиться ими. Однако божественная любовь — это нищенство. Да, мы — просители любви. Но на самом деле просить — это хорошо, потому что тогда вы получите то, что вам нужно. Часто в материальном мире мы просим и ничего не получаем. Но если мы просим в духовном смысле, мы получим то, что нам нужно. Вы должны быть теми, кто будет раздавать. Вы должны быть теми, кто будет давать людям.

(продолжение следует)