Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 evening, Sofia)

It’s a great honour to be here with you. By coming here I feel like visiting my second home. Today I would like to discuss a little bit about time. Time which is a very important factor. We think that time is passing, while time laughs and says: people are passing. Who is more powerful – you or time? Usually time is stronger than humans. There is a chance to overcome the limitations of time – if we know the secret. And you know, we all like secrets. Once we organized a lecture series and the title was “Secret Teachings”. Twice as many people came as usual. Because everybody is searching for the secrets.
So, what is the secret of time? How to manage our life periods? It’s not an easy question. But if we refer to the ancient divine knowledge, revelation, then we receive a lot of profound and great important information about this.
Let’s start with some theory about time. In the Bhagavad Gita it is mentioned that time is a divine energy. In one sense we can say that it is God Himself in a very special form, a very special energy. Krishna says that “I am time, destroyer of the worlds”[1]. It’s quite a frightening aspect of time that will finish everything. Therefore we can see that time is a limitation. Usually this is how we perceive time – that we try to keep up with the passing of time and usually we are so busy that we don’t have any time for anything. They say that time is speeding up. I don’t know what is your experience, but once a devotee told to a spiritual master: “Oh, we are fully aware that you are working for our benefit 28 hours per day”. And then the master said “Now I understand why I am so tired. If I have to work 28 hours per day for you, it’s a heavy job”. So, time as a limitation is there. This is one feature of time energy, which is a divine energy. And usually this is the fearful side of time.
On the other hand, there is another mention in the Gita about time, that “I exist as eternal time, unlimited, unfathomable time”[2]. Such a different approach. Then time doesn’t grab, doesn’t take away, doesn’t rob you of your life, but provides a dimension where you can express yourself and experience your life. And I feel that for spiritual practitioners like us, we need to develop this kind of attitude to time – to accept time as a chance, not something that we shall lose.
So, for materially minded people, time exists as a limitation. But for spiritually minded people, time exists as eternal. Of course, usually we perceive life as full of suffering. And you might think: ‘This limited life is so bitter, that I don’t need eternal life. If it is the same bitter, I don’t need that.” So, beware! Don’t project your today into eternity.
But time is a divine energy. We should treat it nicely, we should use it nicely. They say, in this age generally a hundred years are provided for a human being as a lifetime. Usually we don’t live that long, but this is like a period that you can achieve – a hundred years. Nevertheless, this is not a question of how many years you can accumulate, but the quality of your life. You can live a long life without any meaning. Or maybe your life is short, but if it is very intense and very meaningful, then it is a success. So a sign of a spiritual practitioner is that he or she uses the time properly. Because unfortunately, generally we cannot change the current of time. They say you might achieve such a power that you can stop time. I think we perceive this even without any mystic powers, when we are, for example, waiting in a hospital for an operation – the time stands still, it doesn’t move. This perception of time is something very subjective. Other time when we are sitting here in the yoga studio, a full evening feels like two minutes. So, this perception of time is very important, but nevertheless we shouldn’t lose our time.
You know, once I had to give a lecture on time. And usually I try to be punctual, especially if you are the lecturer, you have to be there. But on this occasion I realized I will be late half an hour. But the audience was very polite and they were waiting patiently. So, I took the opportunity to glorify them and said: “You see, today I demonstrated you time.”
But I don’t want to rob your time, because you came for a spiritual experience. These are just a few thoughts to start with the discussion of time, with the perception of time. As I told you, there is a secret, how to overcome the limitation of time. And if we join the divine current, the divine vibration of chanting the sacred mantras and hymns, then this will provide us a different perception of time – it’s a glimpse into eternity. So, instead of talking too much about time, let’s experience a quantum leap into eternity through chanting.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 11.32
2.  Bhagavad Gita 10.33

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai esti tanításából)

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek veletek, mert amikor hozzátok látogatok olyan, mintha a második otthonomba jönnék. Ma az időről szeretnék egy kicsit beszélni, ami egy nagyon fontos dolog. Míg mi azt gondoljuk, hogy az idő múlik, addig  az idő nevetve pedig azt,  hogy ‘múlnak az emberek’. Melyikünk az erőteljesebb, mi vagy az idő? Általában az idő erősebb az embernél, de van esélyünk legyőzni az idő korlátait – ha ismerjük a titkot. S mint tudjuk, mindannyian szeretjük a titkokat. Egyszer szerveztünk egy előadássorozatot, amelynek  a címe az volt, hogy „Titkos tanítások”. Kétszer annyian jöttek el, mint általában, mert mindenki a titkokat keresi.
Tehát mi is az idő titka, hogyan álljunk hozzá az életszakaszainkhoz? Ez nem egy könnyű kérdés. Viszont, ha az ősi kinyilatkoztatott szentírásokhoz folyamodunk, akkor nagyon fontos és elmélyült információkat kapunk erről.
Kezdjük néhány elméleti gondolattal az időre vonatkozólag. A Bhagavad-gítában az áll, hogy az idő egy isteni energia. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy az maga Isten egy nagyon különleges formában, energiában. Krisna azt mondja a Gítában, „Idő vagyok, világok pusztítója.”[1] Ez egy meglehetősen ijesztő oldala az időnek, hogy mindennek véget vet, de ezért láthatjuk azt, hogy az idő az korlátozott. Általában mi így érzékeljük az időt. Igyekszünk lépést tartani a múlásával, de általában annyira elfoglaltak vagyunk, hogy semmire sincs időnk. S azt mondják, hogy az idő egyre gyorsabban telik. Nem tudom ti ezt hogy tapasztaljátok, de egyszer egy tanítvány azt mondta a mesterének, „Ó, tudjuk nagyon jól, hogy napi 28 órát miértünk dolgozol!” Mire a mester így felelt „Most már értem miért vagyok annyira fáradt, napi 28 órát a 24-ből értetek vagyok, ez nagyon kimerítő!” Tehát az idő, mint korlát, létezik. Ez az időnek, mint isteni energiának az egyik jellemzője. S általában ez egy igencsak rémisztő oldala.
A Gítában található egy másik utalás is az időre vonatkozólag, „Én a kimeríthetetlen időként is létezem.”[2]. Mennyire másféle megközelítés. Amikor az idő nem elrabol, elvesz az életünkből, hanem az egy olyan dimenzió, ami teret ad az életünknek, ahol kifejezhetjük önmagunkat, és megtapasztalhatjuk az életet. S úgy érzem, nekünk, mint lelki gyakorlóknak, így kell hozzáállnunk az időhöz, mint egy lehetőséghez, nem pedig úgy, mint olyasvalamihez, amit elveszíthetünk.
Tehát annak, aki testi tudatban él, annak fenyegető elmúlás, egy korlát, viszont, aki a lelki mivolta örökkévalóságában él, annak egy végtelen pályát nyit meg. Természetesen, általában úgy érzékeljük az életet, hogy tele van szenvedéssel, s azt gondolhatnánk, hogy „Már, ez a véges élet is annyira fájdalmas, hogy nincs szükségem az örök életre. Ha az is ugyanilyen, akkor nem kell nekem.” Szóval vigyázzunk, hogy ne a mát vetítsük ki az örökkévalóságra.
Tehát az idő az egy isteni energia, mellyel gondosan kell bánnunk, jól kell tudnunk felhasználni. Azt mondják, hogy ebben a világkorszakban körülbelül száz esztendő adatott egy életre. Általában nem élünk ennyi ideig, de ez egy olyan időtartam, amelyet azért elérhetünk – száz év. Mindenesetre, nem az a kérdés, hogy mennyi ideig élünk, hanem az, hogy milyen minőségű az az élet. Élhetünk egy hosszú és értelmetlen életet, vagy pedig egy rövid, intenzív és értelmes életet, amit lelkileg sikerre vittünk. Tehát egy lelki gyakorló ismertetőjele az, hogy megfelelően gazdálkodik az idejével. Általában sajnos nem tudjuk megváltoztatni az idő folyását, bár azt mondják, hogy szert tehetünk olyan képességre, mellyel meg lehet állítani azt. Úgy hiszem, hogy ezt különösebb misztikus erő nélkül is megtapasztalhatjuk, például amikor egy kórházban műtétre várunk, s úgy érezzük, hogy szinte megállt az idő. Tehát ez az időérzékelés egy nagyon szubjektív dolog. Máskor pedig, mint például ilyen alkalmakkor, mint az ilyen, az egész este csupán két percnek tűnik. Tehát ez az időérzékelés egy nagyon fontos dolog, de semmiesetre sem szabad elpazarolnunk azt.
Egyszer előadást kellett tartanom az időről, és általában igyekszem pontosan érkezni, főleg ha én vagyok az előadó, de ez alkalommal rájöttem, hogy fél órát késni fogok. A résztvevők nagyon udvariasak voltak, és türelmesen vártak. Majd odaérve, megragadtam az alkalmat, hogy megdicsérjem őket, és azt mondtam: „Látják, ma demonstráltam, mi is az idő.”
Viszont nem szeretném rabolni az időtöket, mert ti egy lelki élményért jöttetek ide. Ez csupán néhány bevezető gondolat volt, mellyel elindíthatjuk az időről, az idő érzékeléséről szóló beszélgetésünket. Mint ahogy említettem, van egy titok, mellyel legyőzhető az idő korlátja. Ha csatlakozunk az isteni áramlathoz, a szent mantrák és himnuszok zengésével, akkor ez egy másfajta időérzékelést fog adni a számunkra, bepillanthatunk az örökkévalóságba. Tehát ahelyett, hogy túl sokat beszélnénk az időről, inkább ugorjunk egy nagyot és a mantrazengésen keresztül tapasztaljuk meg az örökkévalóság teljességét.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá, 11.32.
2.  Bhagavad-gítá, 10.33.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2019 вечер, София)

Голяма чест е да бъда тук с вас. Идвайки насам се чувствам като че идвам във втория си дом. Днес бих искал да поговорим малко за времето. Времето, което е много значим фактор. Ние си мислим, че времето отминава, а времето се смее и казва: хората отминават. Кой е по-силен – вие или времето? Обикновено времето е по-силно от човека. Има възможност да надмогнем ограниченията на времето – стига да знаем тайната. А знаете, ние всички обичаме тайни. Веднъж организирахме серия лекции под заглавие „Тайните учения“. Дойдоха два пъти повече хора от обичайно. Защото всеки търси тайните.
И така, каква е тайната на времето? Как да управляваме периодите в живота си? Това не е лесен въпрос. Но ако се обърнем към древното божествено познание и откровение, оттам получаваме много задълбочена и значима информация по темата.
Нека започнем с малко теория относно времето. В „Бхагавад Гита“ се казва, че времето е божествена енергия. В един смисъл можем да кажем, че то е самият Господ в един много специален облик, много специална енергия. Кришна казва: „Аз съм времето, унищожителят на световете”[1]. Това е един доста плашещ аспект на времето, което слага край на всичко. Именно затова долавяме, че времето е ограничение. Обикновено това е начинът, по който възприемаме времето – опитваме се да догонваме отминаващото време и обичайно сме толкова заети, че времето не ни стига за нищо. Казват, че времето се забързва. Не знам какъв е вашият опит, но веднъж един предан каза на един духовен учител: „О, ние напълно осъзнаваме, че ти работиш за нашето добро по 28 часа на ден”. И тогава учителят отвърна: „Сега разбирам защо съм толкова уморен. Щом трябва да работя по 28 часа на ден за вас, това си е тежка работа”. Така че времето като ограничение съществува. Това е една от характеристиките на тази енергия, която е божествена енергия. И обикновено това е плашещата страна на времето.
От друга страна, времето се споменава и на друго място в „Гита“: „Аз съществувам като вечното време, безкрайно и неизмеримо”[2]. Какво различно отношение! Тогава времето не ви отнема, не ви ограбва живота ви, а предоставя измерение, в което можете да изразявате себе си и да преживявате своя живот. И чувствам, че духовни практикуващи като нас, трябва да развием такъв тип отношение към времето – да приемаме времето като възможност, а не като нещо, което ще изгубим.
И така, за материално мислещите хора времето съществува като ограничение. Но за мислещите по духовен начин хора, времето съществува като вечност. Разбира се, обичайно ние виждаме живота като пълен със страдания. И човек може да си рече: „Този ограничен живот е толкова горчив, че не ми е нужен вечен живот. Ако и той ще е същата горчилка, не ми е нужен.” Затова внимавайте! Недейте да проектирате своя днешен ден във вечността.
Но времето е божествена енергия. Трябва да се отнасяме добре с него, да го оползотворяваме добре. Казват, че в настоящата епоха, на човека е дадено да живее по сто години. Ние обикновено не живеем толкова дълго, ала това е периодът, който може да бъде доживян – сто години. При все това, въпросът не е колко години можеш да натрупаш, а какво е качеството на живота ти. Можеш да изживееш един дълъг живот лишен от смисъл. А може животът ти да е кратък, но ако е наситен и смислен, тогава е успешен. Така че признак на духовния практикуващ е, че използва времето си правилно. Понеже, уви, обичайно не можем да променим хода на времето. Казват, че човек може да постигне такава сила, че да спре времето. Аз мисля, че долавяме това дори без никакви мистични сили, когато, да речем, чакаме в болницата за операция – времето застива, то спира да се движи. Възприятието на времето е нещо съвсем субективно. Друг път, когато седим тук в йога студиото, цяла една вечер отлита като две минути. Така че възприятието на времето е нещо много важно, но въпреки това не бива да си губим времето.
Знаете ли, веднъж трябваше да изнеса беседа за времето. Обичайно се стремя да съм точен; особено когато човек ще е лектор, налага се да е там навреме. Обаче този път осъзнах, че ще закъснея с половин час. Но публиката беше много любезна, всички чакаха търпеливо. Затова се възползвах от възможността да ги възхваля и им казах: „Виждате ли, днес ви демонстрирах какво е времето.”
Но не искам да ви отнемам времето, тъй като сте дошли за духовно преживяване. Това са просто някои мисли, с които да започнем разговора за времето, за възприемането на времето. Както ви казах, има тайна как да се преодолеят ограниченията на времето. И ако се влеем в божествения поток, в божествената вибрация на възпяването на свещени мантри и химни, това ще ни донесе едно друго възприятие за времето – надникване във вечността. Затова вместо твърде много да говорим за времето, нека преживеем квантов скок във вечността чрез възпяването.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 11.32
2.  „Бхагавад Гита“ 10.33