Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Yadunath: Gurudev, when a normal person is asking us, “How are you, what’s up with you?” we usually answer in a normal way – a little skeptically: that we are kind of well and we add some success we have achieved. But when the spiritual master asks us, “How are you? What is the news about you?”, then what is the substantial achievement that is worth sharing with him? And what are the anxieties that are worth sharing with him without wasting his time? So what is a true success and what is a true failure before a spiritual master? 

Swami Tirtha: Well, when my spiritual master asked me, “How are you?” Usually I said, “Still in illusion”. “I know – he said, – but I want to know what you have accomplished?” So, you know, sometimes our masters have tricky questions. But in general, we can say that for being able to give a proper answer, we need to qualify ourselves. It is said, when God wants to build the temple of the souls, the humans start to run and bring bricks and sand. We are on a different level of consciousness, different depth of understanding. What I feel is a success for me, my master will start crying: “This is your failure, my dear!” And what I don’t dare to share, because I am ashamed of not achieving, he is very happy about it. Because we are exposed to a test, and by the failure we can move forward. Failure is the pillar of success. Here we have a nice pillar. Without that pillar, this hall wouldn’t exist. And in South India they have a temple with a very famous part – this is called ‘The thousand pillars hall’. But please, my dear brothers and sisters, don’t build your own thousand-pillared-halls, as failure is the pillar of success. 

So, to provide a proper answer, we need to enter the mood of the master. We need to come to a similar level of understanding. Material achievements don’t mean too much in the spiritual sense. And we don’t need to prove ourselves by numbers. There is a subtle quality that is important in spiritual matters, but those who see, they will perceive this fine quality. 

Once Shrila Shridhara Maharaj asked his students: “What is intelligence? How can you understand who is intelligent or not?” The students couldn’t come up with a proper answer. But then the master said, “If you are intelligent, immediately you will understand who is intelligent.” If you have this fine spiritual quality of real success, immediately you will understand who is successful or what is success. 

But also it is recommended that in front of our spiritual master we should feel like a fool number one, yet it is said, don’t act like a fool number one. Be reasonable. Because then your master might be disappointed with you, he might be angry at you. Although usually we expect from a sadhu to be very peaceful all the time, but in case he is angry, in the Vedas there is some advice of protection for the disciples – you should run out of the reach of sound. And stay far. 

You see, spiritual life is not a theory. It is something alive. And if you expect from your sadhus not to show any feedback, then better you associate with a piece of stone. Guru is a person who will dispel our darkness. With any means that he has got. Just like Krishna. Krishna has two instruments at hand. He is famous for his flute and the flute has a very charming sound. And our Krishna has many different flutes. One is made of bamboo; the other is made of gold; and a very special one is made of marble; one is bedecked with precious stones. So all these different flutes of Krishna have got different names and different shades and different sounds, but all charm you. This is the charming instrument of Krishna. He is tending the cows with its beautiful sound. And also the gayatri-mantra is the sound of Krishna’s flute. So whenever you chant your gayatris, you can remember that ‘Oh, this is an invitation from the Supreme’. And the cows are ready to run after Krishna’s flutes. 

But Krishna has another instrument as well, and it is a stick. Because I am sure most of you have visited India and you know the cow is a holy cow in India, but all the shopkeepers at the market have a stick as well. Because when the cows come to taste their fruits and vegetables, they will use the stick. In the same way, God, Krishna has a flute to charm you and a stick to chastise you. He will use both instruments to instruct us – but only for our spiritual benefit. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Jadunáth  kérdése: Gurudév, amikor egy hétköznapi ember megkérdez bennünket, „Hogy vagy, mi újság veled?”, akkor általában, bár kissé hezitálva, de azt szoktuk felelni, hogy meglehetősen jól, esetleg még hozzátesszük, hogy mostanában milyen jó dolgok történtek velünk. De amikor a lelki tanítómester kérdezi tőlünk „Hogy vagy? Mi újság veled?”, akkor melyek azok a lényeges dolgok, eredmények amiről beszámoljunk neki? S melyek azok az félelmeink, melyeket viszont érdemes megosztanunk vele, anélkül hogy az idejét pazarolnánk? Tehát mi számít igazán sikernek, vagy kudarcnak egy lelki tanítómester szemében? 

Szvámí Tírtha: Nos, amikor a lelki tanítómesterem megkérdezte tőlem „Hogy vagy?”, általában azt válaszoltam, hogy „Még mindig illúzióban vagyok.” Mire ő, „Tudom, de azt szeretném hallani, hogy mit sikerült véghez vinned?” Mint tudjátok, néha a mestereink igen csalafinta kérdéseket tesznek fel. De általánosságban azt mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy helyes választ tudjunk adni, ahhoz megfelelő képzettséggel kell rendelkeznünk. Azt mondják, hogy amikor Isten fel akarja építeni a lelkek templomát, akkor az emberek azonnal rohannak, hogy téglát és homokot hozzanak. Nekünk más a tudatszintünk, más mélységű a megértésünk. Amit mi sikernek érzünk, attól a mestereink elsírják magukat, és azt mondják, hogy „Kedvesen, ez inkább a kudarcod!” Az pedig, amit már meg sem merünk vele osztani, mert szégyelljük, hogy nem sikerült elérnünk, az teszi őt nagyon boldoggá. Mert próba alá kerültünk, és azáltal, hogy elbuktunk léptünk előrébb. A bukás a siker oszlopa! S itt a teremben van egy szép nagy oszlop, ami nélkül nem létezhetne ez a helyiség. Dél-Indiában van egy különleges templom, melynek egyik részét úgy hívják, hogy ‘Az ezeroszlopos csarnok’. De kedveseim, kérlek ne építsétek meg a magatok ezeroszlopos csarnokát, annak nevében, hogy a bukás a siker oszlopa. 

Tehát, hogy illően tudjunk válaszolni a Guru érdeklődésére ránk vonatkozólag, bele kell helyezkednünk az ő hangulatába, hasonló megértési szintre kell, hogy jussunk. Lelki szempontból az anyagi eredményeknek, számszerű bizonygatásnak nincs túl sok értelme. Ami lelki szempontból fontos az egy nagyon finom minőség, de ezt csak azok érzékelik, akik valóban látnak. 

Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs megkérdezte a tanítványaitól, hogy „Mi az intelligencia? Hogyan tudjuk észrevenni, hogy valaki intelligens vagy sem?” A tanítványok nem igazán tudtak megfelelő magyarázatot adni erre. Majd végül saját maga adott választ, „Ha ti intelligensek vagytok, akkor azonnal érzékelni fogjátok, hogy ki az.” Ha bennetek megvan ez a valódi sikerhez vezető nagyon finom lelki minőség, akkor azonnal tudni fogjátok, hogy ki sikeres, illetve mi valójában a siker. 

Egyrészt azt javasolják, hogy lelki tanítómesterünk társaságában érezzük magunkat a legnagyobb tökfilkónak, másrészt azt is hozzáteszik, hogy azért ne legyünk teljesen idióták sem. Legyetek ésszerűek! Hiszen, ha túlzásba visszük ezt, akkor esetleg csalódik bennünk és mérges lesz ránk. Bár általában azt várjuk egy szádhutól, hogy mindig legyen nagyon békés, de ha mégis megharagszik, akkor a védák azt tanácsolják a mi érdekünkben, hogy – a tanítvány kerüljön hallótávolságon kívül, és maradjon is ott! 

Látjátok, a lelkiség nem csupán elméletből áll, hanem nagyon is életszerű. S ha azt várjuk egy szádhutól, hogy ne nagyon adjon semmilyen visszajelzést, akkor jobb, ha inkább egy darab kővel társulunk. A guru az a személy, aki eloszlatja a sötétségünket, bármilyen eszközzel, ami csak a rendelkezésére áll. Például Krisnának is két ilyen kellék van a kezében. Az egyik ezek közül a híres fuvolája, aminek nagyon elbűvölő hangja van. Számos különböző fuvolája van. Az egyik bambuszból, a másik aranyból, a harmadik márványból készült, s van még egy különleges, amit drágakövek borítanak. Krisna mindegyik fuvolájának van saját neve, hangzása, de az összes elbűvöl bennünket. Ez Krisna varázslatos hangszere, aminek csodálatos hangjával a teheneket terelgeti. A gájatrí-mantra is Krisna fuvolájának egyik hangja. Tehát bármikor is zengitek a gájatrít, emlékezzetek arra, hogy ‘Ó, ez a Legfelsőbb invitálása’. S a tehenek készek nyomban Krisna fuvolájának hangja után szaladni. 

Viszont Krisnának van egy másik kelléke is, mégpedig a pásztorbotja. Biztos többetek járt már Indiában, s mint tudjátok ott a tehén szent állat, mégis a piacon minden boltosnak van egy botja is. Ugyanis, ha jönnek a tehenek, hogy megkóstolgassák a gyümölcsöket és zöldségeket, akkor ezzel tartják távol őket. Tehát Krisnának van egy fuvolája, amellyel elbűvöl bennünket, és egy botja, amellyel pedig megbüntet. Mindkettőt használja annak érdekében, hogy tanítson minket, persze csak a mi jól felfogott lelki érdekünkben. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Ядунатх: Гурудев, когато нормален човек ни попита: „Как си, какво става с теб?” ние обикновено отговаряме нормално, леко скептично – че сме добре и добавяме някакви успехи, които сме постигнали. Но когато духовният учител ни попита: „Как си? Какво ново при теб?” – какви са действителните постижения, които си струва да споделим с него? И кои са тревогите, които си струва да споделим с него, без да му изгубим времето? Тоест, кое е истински успех и кое е истински провал пред лицето на духовния учител? 

Свами Тиртха: Когато моят духовен учител ме питаше „Как си?“, обикновено  отвръщах: „Още съм в илюзия”. „Знам, – казваше той, – но искам да знам какво си постигнал?” Така понякога нашите учители задават коварни въпроси. Най-общо можем да кажем, че за да можем да дадем правилен отговор, трябва да се квалифицираме. Казват, че когато Бог поискал да построи храма на душите, хората се втурнали да носят тухли и пясък. Ние сме на различно ниво на съзнание, с различна дълбочина на разбирането. За онова, което аз си мисля, че е успех за мен, учителят ми ще заплаче: „Това е провалът ти, скъпи мой!” А за онова, което не се осмелявам да споделя, понеже се срамувам, че нищо не съм постигнал, той е много радостен. Защото сме подложени на изпитания и чрез провалите си можем да вървим напред. Провалът е колоната на успеха. Ето тук има красива колона. Без тази колона, тази зала нямаше да съществува. А в Южна Индия има храм с много известна част – нарича се „Залата с хиляда колони“. Но моля ви, мои скъпи братя и сестри, недейте да си строите своя лична „зала с хиляда колони“ – понеже провалът е колоната на успеха. 

За да дадем верния отговор, трябва да влезем в настроението на учителя. Трябва да стигнем до подобно ниво на разбиране. Материалните постижения не значат кой знае колко много в духовен смисъл. И не е нужно да се самодоказваме чрез цифри. Има едно фино качество, което е важно в духовните въпроси, ала тези които виждат, ще доловят това фино качество. 

Веднъж Шрила Шридхара Махарадж запитал учениците си: „Какво е интелигентност? Как можете да разберете дали някой е интелигентен или не?” Учениците не могли да измислят правилен отговор. Но тогава учителят казал: „Ако самите вие сте интелигентни, незабавно ще разберете кой е интелигентен и кой не.” Ако вие имате това фино духовно качество на истинския успех, незабавно ще разбирате кой е успешен и какво е успех. 

Също така се препоръчва пред духовния си учител да се чувствате като пръв глупак, обаче се казва, че не трябва да се държите като пръв глупак. Бъдете разумни. Защото инак духовният ви учител може да се разочарова от вас, може да ви се ядоса. Макар обикновено да очакваме от един садху да е омиротворен през цялото време, но в случай, че се разгневи, във Ведите има съвет в защита на ученика – той трябва да избяга извън обсега на звука. И да стои далеч. 

Виждате ли, духовният живот не е теория. Той е нещо живо. И ако очаквате от вашия садху да не дава никаква обратна връзка, тогава по-добре общувайте с къс камък. Гуру е онзи, който разпръсва мрака. С каквито средства разполага. Точно като Кришна. Кришна има два инструмента подръка. Той е известен с флейтата си, а флейтата издава много пленителен звук. Пък нашият Кришна има множество различни флейти. Една е бамбукова, друга е златна; една много специална е направена от мрамор; друга е обсипана със скъпоценни камъни. Всички тези различни флейти на Кришна имат различни имена, различни нюанси и различни мелодии, но всичките ви очароват. Това е очароващият инструмент на Кришна. Той пасе кравите с тези прекрасни мелодии. Също и гаятри-мантрата е звукът от флейтата на Кришна. Така че всеки път, когато повтаряте своите гаятри, можете да си спомните: „О, това е покана от Бога“. И кравите са готови да тичат след флейтата на Кришна. 

Но Кришна има и друг инструмент – това е тоягата. Сигурен съм, че повечето от вас са ходили в Индия и знаете, че в Индия кравата е свещена, но всички продавачи на пазара си имат тояги. Защото когато кравите дойдат да ядат плодовете и зеленчуците им, те ще използват тоягата. По същия начин и Богът, Кришна, има и флейта да ви очарова, и тояга – да ви пропъжда. Той използва и двата инструмента да ни обучава – и то единствено за духовното ни добруване. 

(следва продължение)

 (Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage von Yadunath: Gurudev, wenn uns ein normaler Mensch fragt: „Wie geht es dir? Was gibt es Neues?“, antworten wir meist ganz normal – etwas skeptisch: dass es uns einigermaßen gut geht und erzählen von unseren Erfolgen. Aber wenn uns der spirituelle Meister fragt: „Wie geht es dir? Was gibt es Neues?“, was ist dann die bedeutende Errungenschaft, die es wert ist, mit ihm geteilt zu werden? Und welche Sorgen sind es wert, mit ihm geteilt zu werden, ohne seine Zeit zu verschwenden? Was ist also ein wahrer Erfolg und was ein wahres Versagen vor einem spirituellen Meister?

Swami Tirtha: Nun, wenn mein spiritueller Meister mich fragte: „Wie geht es dir?“, sagte ich gewöhnlich: „Immer noch in der Illusion.“ „Ich weiß“, sagte er, „aber ich möchte wissen, was du erreicht hast.“ Auf diese Art und Weise, stellen uns manchmal unsere Meister knifflige Fragen. Aber im Allgemeinen kann man sagen, dass wir uns qualifizieren müssen, um eine angemessene Antwort geben zu können. Es heißt, wenn Gott den Tempel der Seelen bauen will , rennen die Menschen los und bringen Ziegel und Sand. Wir befinden uns auf einer anderen Bewusstseinsebene, mit einem anderen Verständnis. Was ich als Erfolg empfinde, lässt meinen Meister weinen: „Das ist dein Versagen, mein Lieber!“ Und was ich nicht zu teilen wage, weil ich mich schäme, es nicht erreicht zu haben, freut ihn sehr. Denn wir werden einer Prüfung unterzogen, und durch das Scheitern können wir vorankommen. Scheitern ist die Säule des Erfolgs. Hier haben wir eine schöne Säule. Ohne diese Säule gäbe es diese Halle nicht. Und in Südindien gibt es einen Tempel mit einem sehr berühmten Teil – der „Halle der tausend Säulen“ genannt wird. Aber bitte, meine lieben Brüder und Schwestern, baut euch keine eigenen Hallen mit tausend Säulen, denn Scheitern ist die Säule des Erfolgs.

Um eine angemessene Antwort zu geben, müssen wir uns in die Stimmung des Meisters hineinversetzen. Wir müssen ein ähnliches Verständnisniveau erreichen. Materielle Errungenschaften bedeuten im spirituellen Sinne nicht allzu viel. Und wir müssen uns nicht durch Zahlen beweisen. Es gibt eine subtile Qualität, die in spirituellen Angelegenheiten wichtig ist, aber diejenigen die ein Feingefühl entwickelt haben, werden diese feine Qualität erkennen.

Einst fragte Shrila Shridhara Maharaj seine Schüler: „Was ist Intelligenz? Wie könnt ihr erkennen, wer intelligent ist und wer nicht?“ Die Schüler konnten keine passende Antwort geben. Doch dann sagte der Meister: „Wenn ihr intelligent seid, werdet ihr sofort erkennen, wer intelligent ist.“ Wenn ihr diese feine spirituelle Qualität des wahren Erfolgs besitzt, werdet ihr sofort verstehen, wer erfolgreich ist oder was Erfolg ist.

Es wird uns zwar empfohlen, uns vor unserem spirituellen Meister wie ein Narr zu fühlen, doch es heißt: Verhalte dich nicht wie ein Narr. Sei vernünftig. Denn sonst könnte dein Meister enttäuscht oder wütend auf dich sein. Obwohl wir normalerweise von einem Sadhu erwarten, dass er stets friedvoll ist, gibt es in den Veden für den Fall seines Zorns einen Schutzratschlag für die Schüler: Entferne dich aus der Reichweite von Geräuschen und halte Abstand.

Seht ihr, spirituelles Leben ist keine Theorie. Es ist lebendig. Und wenn ihr von euren Sadhus erwartet, dass sie euch keine Rückmeldung geben, dann solltet ihr besser mit einem Stein Umtausch haben. Ein Guru ist jemand, der unsere Dunkelheit vertreiben wird – mit allen Mitteln, die ihm zur Verfügung stehen. Genau wie Krishna. Krishna hat zwei Instrumente. Er ist berühmt für seine Flöte, die einen sehr bezaubernden Klang hat. Und unser Krishna besitzt viele verschiedene Flöten. Eine ist aus Bambus, die andere aus Gold. Und eine ganz besondere ist aus Marmor; eine andere ist mit Edelsteinen verziert. So haben all diese verschiedenen Flöten Krishnas unterschiedliche Namen, Klangfarben und Töne, aber alle bezaubern. Dies ist Krishnas bezauberndes Instrument. Er hütet die Kühe mit seinem wunderschönen Klang. Und auch das Gayatri-Mantra ist der Klang von Krishnas Flöte. Wann immer du also deine Gayatri rezitierst, kannst du dich daran erinnern: „Oh, dies ist eine Einladung vom Höchsten.“ Und die Kühe sind bereit, Krishnas Flöten zu folgen.

Aber Krishna hat noch ein anderes Instrument, und zwar einen Stock. Denn ich bin sicher, die meisten von euch waren schon einmal in Indien und wissen, dass die Kuh dort heilig ist, aber alle Händler auf dem Markt haben auch einen Stock. Denn wenn die Kühe kommen, um ihr Obst und Gemüse zu probieren, benutzen sie den Stock. Genauso hat Gott, Krishna, eine Flöte, um euch zu bezaubern, und einen Stock, um euch zu vertreiben. Er wird beide Instrumente benutzen, um uns zu unterweisen – aber nur zu unserem spirituellen Wohl.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Ядунатха: Гурудев, когда обычный человек спрашивает нас: «Как дела, как ты поживаешь?», мы обычно отвечаем обычным образом – немного скептически: что у нас всё вроде бы хорошо, и добавляем к этому какие-то достижения. Но когда духовный учитель спрашивает нас: «Как дела? Что нового у тебя?», то какое существенное достижение стоит ему рассказать? И какие тревоги стоит ему рассказать, не тратя его время? Так что же является истинным успехом, а что – истинным провалом перед духовным учителем?

Свами Тиртха: Ну, когда мой духовный учитель спрашивал меня: «Как дела?», я обычно отвечал: «Всё ещё в иллюзии». «Я знаю, — говорил он, — но я хочу знать, чего ты достиг?» Так что, знаете, иногда у наших учителей бывают каверзные вопросы. Но в целом можно сказать, что для того, чтобы дать правильный ответ, нам нужно соответствовать определенным требованиям. Говорят, когда Бог хотел построить храм душ, люди кинулись бежать и приносить кирпичи и песок. Мы находимся на другом уровне сознания, на другой глубине понимания. То, что я считаю своим успехом, мой учитель начинает плакать: «Это твоя неудача, дорогой!» А то, чем я не смею поделиться, потому что мне стыдно за то, что я не достиг, он очень радуется. Потому что мы проходим испытание, и благодаря неудачам мы можем двигаться вперед. Неудача — это колонна успеха. Здесь у нас есть прекрасная колонна. Без этой колонны этого зала не существовало бы. А в Южной Индии есть храм с очень известной частью — он называется «Зал тысячи колонн». Но, пожалуйста, мои дорогие братья и сестры, не стройте свои собственные залы с тысячей колонн, ибо неудача — это столп успеха.

Итак, чтобы дать правильный ответ, нам нужно проникнуться настроением учителя. Нам нужно достичь подобного уровня понимания. Материальные достижения не имеют большого значения в духовном смысле. И нам не нужно доказывать себя цифрами. В духовных вопросах важна тонкая составляющая, но те, кто видит, успеют ощутить эту тонкую составляющую.

Однажды Шрила Шридхара Махарадж спросил своих учеников: «Что такое интеллект? Как понять, кто умён, а кто нет?» Ученики не смогли дать вразумительного ответа. Но тогда учитель сказал: «Если вы умны, вы сразу поймете, кто умён». Если у вас есть это прекрасное духовное качество, дарующее истинный успех, вы сразу поймете, кто успешен или что такое успех.

Но также рекомендуется, чтобы перед нашим духовным учителем мы чувствовали себя полным дураком, хотя и говорится: не ведите себя как дурак. Будьте благоразумны. Потому что иначе ваш учитель может разочароваться в вас, он может рассердиться на вас. Хотя обычно мы ожидаем от садху постоянного спокойствия, но на случай, если он рассердится, в Ведах есть совет для защиты учеников: следует бежать подальше охвата звука и держаться на расстоянии.

Видите ли, духовная жизнь — это не теория. Это нечто живое. И если вы ожидаете от своих садху никакой обратной связи, то лучше вам общаться с камнем. Гуру — это человек, который рассеет нашу тьму. Любыми доступными ему средствами. Как и Кришна. У Кришны два инструмента. Он славится своей флейтой, и у этой флейты очень очаровательный звук. А у нашего Кришны много разных флейт. Одна сделана из бамбука; другая — из золота; а одна, особенная, — из мрамора; третья украшена драгоценными камнями. Все эти разные флейты Кришны имеют разные названия, разные оттенки и разные звуки, но все они очаровывают. Это очаровательный инструмент Кришны. Он пасет коров под его прекрасный звук. А также гаятри-мантра — это звук флейты Кришны. Поэтому всякий раз, когда вы читаете гаятри, помните: «О, это приглашение от Всевышнего». И коровы готовы бежать за флейтой Кришны.

Но у Кришны есть и другой инструмент — палка. Я уверен, что большинство из вас бывали в Индии и знают, что корова там священна, но у всех торговцев на рынке тоже есть палка. Потому что, когда коровы приходят попробовать фрукты и овощи, они используют палку. Точно так же у Бога Кришны есть флейта, чтобы очаровать вас, и палка, чтобы наказать. Он использует оба инструмента, чтобы наставлять нас — но только для нашей духовной пользы.

(продолжение следует)