Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Gita Govinda: In the Fifth Canto of Bhagavatam there is this verse that “One who cannot deliver his dependents from the path of repeated birth and death should never become a spiritual master, a father, a husband, a mother or a worshipable demigod.”[1] One can ask your spiritual master for guidance sometimes in your life situations, but how to get this confidence to even ask?
Swami Tirtha: Just ask.
Gita Govinda: Okay, but I’m not confident that I can manage to care for myself even. How can I care for somebody else?
Swami Tirtha: Therefore don’t take that position. Don’t become a guru.
Gita Govinda: “Father, mother, teacher or demigod”.
Swami Tirtha: Alright, don’t become a demigod. I see now you have the confidence to ask. But I don’t agree in one sense. Because until we think that ‘I will deliver this person. I am doing, I achieve…’ All right, I don’t question the authority of the Bhagavatam, but you know, we can misunderstand some things. As we said, the false concepts are with us for a very long time. Gurudev for example was very sensitive to the wording. If somebody started to tell him that “Well, since I became a devotee…”, immediately he interrupted: “What? You think you have become a devotee?” So, he was very sharp on that topic. Don’t think! Or another way of wording: “I made two devotees in this preaching campaign.” He was cutting that. Why? Because you cannot make a devotee. A devotee is there, waiting for the chance, but you cannot make them. So, in the same manner, we cannot liberate another person, not even ourselves. But fortunately we have saviours. Fortunately we have superiors, who will help us achieve liberation.
In the same manner, if we have really dedicated our life… If you have said: “My dear Lord, from today on I’m Yours!” and then He starts to put you in certain conditions and positions, would you say: “No, no, no, according to the shastra I cannot do that”? And you start to quote philosophy to Krishna, trying to convince Him that He is wrong. “No, no, it will not happen.”
For example, if you have to become a king, although you feel totally unqualified, then you have to become a king. If this is expected from you as a divine service, you have to do it. If you escape, that is false ego. Then you say “I am the most insignificant.” If you simply say “Yes, I will take this job; You want me to be a king, I will take it” – that is surrender. ‘Whatever You like, I will do. Make me dance, make me dance, make me dance as You like.’ In the beginning stage we want to dance as we like. We want mercy according to our understanding.
Baladev: And according to our needs.
Swami Tirtha: So, what is the key of success? The key of success is a surrendered devotee and an omnipotent God. Then total success is guaranteed.

1.  Shrimad Bhagavatam 5.5.18

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Gíta-góvinda kérdése: A Bhágavatam ötödik énekében található az a vers, hogy „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”[1] Időnként, bizonyos élethelyzetekben, fordulhatunk a lelki tanítómesterünkhöz útmutatásért, de miként vegyük a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán megkérdezzük?
Szvámí Tírtha: Csak kérdezzetek!
Gíta-góvinda: Rendben, de még abban sem vagyok biztos, hogy magamról tudok gondoskodni. Hogyan gondoskodhatnék másokról?
Szvámí Tírtha: Akkor ne vállaj olyan szerepet! Ne legyél guru!
Gíta-góvinda: „Apa, anya, tanító vagy félisten”.
Szvámí Tírtha: Rendben, ne legyél félisten. Na látom, most már belejöttél a kérdezésbe. Viszont egyfelől mégsem értek ezzel egyet, mivel amíg azt gondoljuk, hogy ‘Én szülök, én csinálom ezt, én érem el azt… ’ Rendben, nem kérdőjelezem meg a Bhágavatamot, de tudjátok, képesek vagyunk félreérteni dolgokat. Már említettük, hogy a téves berögződéseink sokáig velünk maradnak. Például Gurudév nagyon érzékeny volt a helyes szóhasználatra. Mint amikor valaki úgy kezdte a mondandóját, hogy „Nos, amióta bhakta lettem…”, ilyenkor azonnal közbevágott: „Micsoda? Te azt hiszed, hogy már bhakta lettél?” Tehát, nagyon kihegyezet volt arra, ha így beszéltünk. Ne gondoljátok, hogy nem! Egy másik ilyen példa: „Két embert sikerült bhaktává tennem a legutóbbi prédikációs utamon.” Azonnal lecsapott az ilyenekre. Miért? Mert nem mi teszünk valakit bhaktává. A bhakta már ott van, várva a lehetőséget, de nem mi teszünk valakit bhaktává. Tehát hasonlóan, mi nem vagyunk képesek felszabadítani másokat, még magunkat sem. Azonban szerencsére vannak megmentőink, elöljáróink, akik segíteni fognak nekünk a felszabadulás elérésében.
Ugyanígy, ha valóban odaszenteltük az életünket… Ha kimondtuk már azt, hogy: „Drága Uram, mától a Tiéd vagyok!” és Ő ezután elkezd bizonyos élethelyzetekbe, szerepekbe rakni bennünket, akkor mondhatjuk ilyet? „Nem, nem, nem, a shásztrák szerint én ezt nem tehetem meg!” Majd különböző filozófiai idézetekkel próbáljuk meggyőzni Krisnát, hogy tévedett.
Például, ha fel kell vennünk a király szerepét, annak ellenére, hogy teljesen alkalmatlannak érezzük magunkat, akkor is, muszáj hogy azok legyünk. Ha ezt a szolgálatot várja el tőlünk az isteni gondviselés, akkor meg kell tennünk. Ha elmenekülünk ez elől, akkor az hamis ego, aki azt mondatja velünk, hogy „Én vagyok a legjelentéktelenebb.” Viszont, ha egyszerűen csak annyit mondunk „Igen, vállalom ezt a feladatot. Azt akarod, hogy király legyek, vállalom.” – ez a meghódolás. ‘Bármit akarsz, megteszem. Táncoltass, táncoltass, táncoltass, ahogy akarod.’ Kezdő szinten, úgy szeretnénk táncolni, ahogy mi akarjuk, olyan kegyre vágyunk, amilyen a megértésünk.
Baladév: Illetve amilyenek a szükségleteink.
Szvámí Tírtha: Tehát mi a siker kulcsa? Egy meghódolt bhakta és egy mindenható Isten, és akkor a siker garantált.

1.  Bhágavata-purána, 5.5.18.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Гита Говинда: В Пета Песен на „Бхагаватам“ има един стих, че „Онзи, който не може да избави подопечните си от пътя на повтарящото се раждане и смърт, никога не бива да става духовен учител, баща, съпруг, майка или почитаем полубог.”[1] Човек може да пита духовния си учител за напътствие в някоя житейска ситуация, но откъде да добиеш увереност дори да питаш.
Свами Тиртха: Просто питай.
Гита Говинда: Добре, но аз не съм сигурна, че мога да се погрижа даже за себе си. Как бих могла да се грижа за някой друг?
Свами Тиртха: Затова недей да заемаш тази позиция, недей да ставаш гуру.
Гита Говинда: „Баща, майка, учител или полубог”.
Свами Тиртха: Добре, недей да ставаш полубог. Виждам, че сега имаш увереността да питаш. Но не съм съгласен за едно. Докато си мислим, че „Аз ще спася този човек. Аз действам, аз постигам…“ Не поставям под въпрос авторитета на „Бхагаватам“, но виждате ли, можем да разберем погрешно нещата. Както е казано, фалшивите концепции остават с нас много дълго време. Гурудев например беше много чувствителен относно изказа. Ако някой започнеше да му казва: „Откак станах бхакта…”, той веднага го прекъсваше: „Моля? И ти си мислиш, че си станал бхакта?” Така че той беше много остър в това отношение. Не смей да си и помисляш! Или пък друг начин на изразяване: „Направил съм двама бхакти в тази проповедническа кампания.” Веднага прерязваше това. Защо? Защото ти не можеш да направиш някого предан. Преданият си е там, просто чака възможността, не ти го „правиш“. По същия начин, не можем да освободим някой друг, дори не и самите себе си. Но за щастие имаме спасители. За щастие имаме наставници, които ще ни помогнат да достигнем освобождението.
По същия начин, ако сме посветили живота си… Ако си казал: „Мой скъпи Господи, от днес аз съм Твой!” и след това Той започне да те поставя в различни условия и позиции, нима можеш да речеш: „Не, не, не, според шастрите аз не мога да правя това”? И започваш да цитираш на Кришна философията, стараейки се да Го убедиш, че греши. „Не, не, не, това няма как да стане.”
Например, въпреки че се чувстваш напълно неквалифициран, се налага да станеш цар – тогава трябва да станеш цар. Ако това се очаква от теб като божествено служене, трябва да го направиш. Ако избягаш, това е фалшиво его. Това е, когато казваш: „Аз съм най-незначителният“. А ако просто кажеш: „Да, ще поема тази задача; Ти искаш от мен да бъда цар – ще приема” – тогава това е отдаденост. „Каквото поискаш, ще го направя. Нека танцувам, нека танцувам, нека танцувам така, както Ти искаш.“ В началната фаза искаме да танцуваме така, както ние пожелаем. Искаме милост според нашето разбиране.
Баладев: И според нашите нужди.
Свами Тиртха: Така че какъв е ключът към успеха? Ключът към успеха е отдаден поклонник и всемогъщ Бог. Това е гаранцията за пълен успех.

1.  „Шримад Бхагаватам“ 5.5.18