Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Asato ma sat gamaya! Tamaso ma jyotir gamaya! Mrityor ma amritam gamaya! This text comes from the Upanishads. Upanishad means ‘a secret teaching’, but also it means the method how to acquire knowledge. Upanishad also means ‘to sit close to the source, to sit close to the master’. We need to find the proper source of information in order to be properly informed. 

Because, as the first line says, asat – “From asat, from unreal, lead me to reality, to sat.” So, we know sat, sat-chit-ananda. Sat is ‘real’, sat is ‘existential’, sat is ‘positive’ – something that does not diminish, something that is real. And how to identify what is real? Sometimes the unreal helps us to realize what is real. Once I met a very strange master, а teacher. He was a very wise man – a sufi practitioner, very well informed in yoga and other traditions as well. He said, “If there is a fake darwish, be attentive – that means there is a real one as well”. And he added, “Have you ever seen a fake $75 bill?” I said “No, I didn’t see a fake $75 bill”. “Why, he asked, because there is no real $75 bill, right? But have you ever seen a fake $100 bill? You might, because there is an original one.” So in the same way, if we see the fake, if we see the asat, be attentive – that means there is a real version, there is sat as well. Therefore we pray, asato ma – from the unreal – sat gamaya – help me to reach sat, the reality. “From the unreal, lead me to reality.” Beautiful! 

The second line says, tamaso ma… tamas is ‘darkness’. “From darkness, lead me to light.” It’s very obvious. Darkness is usually a very practical symbol of ignorance. Because we are all searching for enlightenment, right? But with blind eyes how will you reach enlightenment? So from the darkness we need to go to the light. Which is stronger – the light or the darkness? It’s obvious, the light is stronger. Because actually the darkness has no positive reality. Darkness is asat. And we can understand darkness only in the absence of light. In the presence of light you cannot understand what darkness is. It’s impossible. But the absence of light can immediately invite darkness. So darkness depends on the light, but light doesn’t depend on the darkness. It doesn’t matter how much darkness you want to bring into this room, if there is even one little candle, you will never win. So “From the darkness, lead me to the light”. 

And finally, “From death, lead me to eternity”. I think that is, again, very obvious. As darkness doesn’t have any positive reality, we can say that death, or limitation by time, doesn’t have any positive reality. Death is asat – it doesn’t exist, it’s not real. While eternity is sat, it has got a positive reality. Again we can say that in the light of eternity, we can understand this limitation called death. 

And it is also said in the Upanishads that by knowledge you can overcome death and by wisdom you can achieve eternal life. Sounds like the same, isn’t it? Why it is repeated? Because it’s different. With knowledge you can overcome the limitation of time, you can overcome death; but this is only the negation of this limitation. While the positive meaning of eternity we can only achieve by wisdom, realized knowledge. Therefore, it is different; knowledge and wisdom bring different results. 

And then, the secret teachings analyze these verses and they say: when the text says, “From the unreal lead me to reality”, actually it means that “From death lead me to eternity”. And when the text says, “From the darkness lead me to the light”, actually it means, “From death lead me to eternity”. And when the text says, “From death lead me to eternity”, it means, “From death lead me to eternity”. Right? So, this is wisdom: not so much is expected from us, but to understand this small message. By liberating your consciousness, by freeing your mind, you can achieve your spiritual goals and ambitions. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Aszató má szad gamaja! Tamaszó má dzsjótir gamaja! Mrtjór má amrtam gamaja! Ez az upanisadok, a „titkos tanítások” egyik verse, illetve ez jelenti azt a módszert is, ahogy ezt a tudást megszerezhetjük, ‘odatelepedni (a tanító mellé)’. Meg kell találnunk a megfelelő információforrást ahhoz, hogy megfelelően tájékozottak legyünk a lelki tudásban. 

Az idézet első sorában olvasható az aszat – „Az aszatból, a valótlanból vezess a valósba, a szatba.” A szatot, már ismerjük a szat-csit-ánandából. A szat ‘valódit, létfontosságút, pozitívat’ jelent, – olasvalami, ami nem csökken, ami igazi. S hogyan lehet felismerni, hogy mi a valódi? Néha a nem igazi dolgok segítenek rájönni arra, hogy mi az igazi. Egyszer találkoztam egy igencsak furcsa mesterrel, tanítóval. Nagyon bölcs ember volt, egy szufi gyakorló, aki a jógában és más tradíciókban is igen jártas volt. Azt mondta, „Ha találkozunk egy ál dervissel, akkor figyeljünk nagyon, mert az azt jelenti, hogy létezik igazi is”. Majd megkérdezte, hogy „Láttál már hamis 75 dolláros bankjegyet?” Mire azt feleltem, hogy „Nem, még nem láttam olyat”. „Miért?” – kérdezte-, „Mert nincs igazi 75 dolláros bankjegy sem? S láttál már valaha hamis 100 dollárost? Azt lehet, hogy igen, mert abból van igazi is.” Tehát ugyanígy, ha találkozunk a hamissal,  az aszat-tal, akkor figyeljünk nagyon, mert az azt jelenti, hogy van igazi is, létezik abból a szat is. Ezért mondjuk ezt a fohászt, hogy, aszató má – valótlanból – szat gamaja – segíts eljutnom a szathoz, a valódiba. „A valótlanból vezess a valósba.” Gyönyörű! 

A második sor így hangzik, tamaszó má… A tamasz ‘sötétséget jelent’. “a sötétségből vezess a világosságba.” Ez teljesen  nyilvánvaló. A sötétség általában nagyon egyértelműen jelképezi a tudatlanságot, hiszen mindannyian a megvilágosodást keressük. Viszont, ha vakok vagyunk hogyan érhetnénk el a megvilágosodást? A sötétségből a fény felé kell haladnunk. Melyik az erőteljesebb, a világosság vagy a sötétség? Kétségtelen, hogy a világosság az erősebb, hiszen a sötétségnek nincs pozitív megfelelője. A sötétség az aszat, ami nem valóságos. S azt is könnyű megértenünk, hogy a sötétség a fény hiánya. Ha világosság van, nem igazán tudjuk megérteni, hogy mi is a sötétség, az lehetetlen. De a fény hiánya, azonnal sötétséget von maga után. Tehát a sötétség a fénytől függ, de a fény nem függ a sötétségtől. Nem számít, hogy mennyi sötétséget akartok behozni ebbe a szobába, ha akár csak egy apró gyertya is világít bent, akkor soha nem fog sikerülni. Tehát, „A sötétségből vezess a világosságba”. 

Végül pedig a harmadik sor, „A halálból vezess a halhatatlanságba!” Úgy hiszem ez is igen egyértelmű. Ahogy a sötétségnek, úgy a halálnak, vagyis az idő által szabott korlátnak sincs pozitív megfelelője. A halál az aszat, ami nem létezik, nem valós. Míg az örökkévalóságnak a szat-nak, van pozitív, valóságtartalma. Ismét azt mondhatjuk, hogy az örökkévalóság fényében tudjuk megérteni ezt a halálnak nevezett korlátozottságot. 

S az upanisadok azt is mondják, hogy tudás által még a halál is legyőzhető, és a bölcsesség révén pedig elnyerhetjük az örök életet. Ez ugyanannak tűnik, de akkor miért szükséges megismételni ezt a tételt? Mert mégis különböznek. A tudás segítségével legyőzhetjük az idő korlátait, a halált; de ez csupán e korlátok megsemmisítése, csak egy negatív dolog megszüntetése, még nem változott pozitívvá. Míg azt, hogy mi az örökkévalóság, ennek a pozitív pólusnak az elérése, csupán bölcsesség, megvalósított tudás által lehetséges. Ez a különbség közöttük, hogy a tudás és a bölcsesség által különböző eredményekre juthatunk. 

Majd végül, a titkos tanítások is részletesen elemzik ezeket a verseket, és azt mondják, hogy amikor a szöveg úgy szól, hogy „A valótlanból vezess a valósba”, valójában azt jelenti, hogy „A halálból vezess az örökkévalóságba”. S amikor a szöveg azt mondja, hogy „A sötétségből vezess a világosságba”, valójában azt jelenti, hogy „A halálból vezess az örökkévalóságba”. S amikor a szöveg azt mondja, hogy, „A halálból vezess az öröklétbe”, az azt jelenti, hogy „A halálból vezess az öröklétbe”. Ugye így van? Tehát ez a bölcsesség: nem is várnak tőlünk olyan sokat, csupán azt, hogy megértsük ezt a rövid üzenetet. A tudatunk, az elménk felszabadításával, elnyerhetjük a lelki céljainkat, törekvéseinket. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Асато ма сат гамая! Тамасо ма джйотир гамая! Мритьор ма амритам гамая! Този текст идва от Упанишадите. Упанишад означава „тайно учение“, но също така означава и метода, по който се добива знание. Упанишад значи „да седиш близо до извора, да седиш близо до учителя“. Трябва да намерим верния източник на информация, за да бъдем правилно научени. 

Защото, както гласи първият ред, асат – „От асат, от нереалното, отведи ме към реалността, към сат.” Знаем сат, сат-чит-ананда. Сат е „реално“, сат е „съществуващо“, сат е „позитивно“ – нещо, което не намалява; нещо, което е истинско. А как да разберем кое е истинско? Понякога неистинското ни помага да осъзнаем кое е истинско. Веднъж срещнах един много особен учител. Беше много мъдър човек, практикуващ суфи, същевременно много добре запознат с йога и с други традиции. Той каза: „Щом има фалшив дервиш, бъди нащрек – значи има и истински”. И добави: „Някога да си виждал фалшива 75 доларова банкнота?” Отвърнах: „Не, не съм виждал фалшива 75 доларова банкнота”. „Защо? – запита той – Защото не съществува и истинска 75 доларова банкнота. Обаче виждал ли си фалшива 100 доларова банкнота? Възможно е да видиш, понеже има и истинска такава.” По същия начин, ако виждаме лъжовното, ако виждаме асат, нека сме внимателни – това означава, че има истинска версия, че има и сат. Затова се молим: асато ма – от нереалното – сат гамая – помогни ми да достигна сат, реалността. „От нереалното води ме към реалността.” Прекрасно! 

Вторият ред гласи: тамасо ма… тамас е „тъмнина“. „От тъмнината отведи ме в светлината.” Това е съвсем очевидно. Тъмнината обикновено е съвсем практичен символ на невежеството. Защото ние всички търсим просветление, нали? Но със заслепени очи как можем да постигнем просветление? Затова от мрака трябва да стигнем до светлината. Кое е по-силно – светлината или тъмнината? Очевидно е, че светлината е по-силна. Защото всъщност тъмнината няма позитивна реалност. Тъмнината е асат. Тъмнината можем да я разберем само в отсъствието на светлина. В присъствието на светлината не можеш да разбереш какво е мрак. Невъзможно е. Но липсата на светлина незабавно извиква мрака. Така че мракът зависи от светлината, но светлината не е зависима от мрака. Без значение колко тъмнина искате да внесете в тази стая, ако тук има дори една малка свещичка, никога няма да успеете. Затова „От мрака отведи ме в светлината”. 

И накрая „От смъртта отведи ме към вечността”. Мисля, че това отново е съвсем очевидно. Както мракът няма никаква позитивна реалност, можем да кажем, че смъртта, или ограничението откъм време, няма никаква позитивна реалност. Смъртта е асат – тя не съществува, не е реална. Докато вечността е сат, тя има позитивна реалност. Отново можем да кажем, че в светлината на вечността можем да разберем това ограничение, наречено смърт. 

В Упанишадите е казано още и че чрез знание човек може да надмогне смъртта, а чрез мъдрост може да постигне вечен живот. Звучи като че е едно и също; тогава защо се повтаря? Защото е различно. Посредством знание можете да надмогнете ограниченията на времето, можете да победите смъртта; но това е само отрицание на тези ограничения. А позитивния смисъл на вечността можем да постигнем единствено посредством мъдрост, реализирано знание. Затова е различно; знанието и мъдростта донасят различни резултати. 

А след това свещените учения анализират тези стихове и казват: където текстът гласи: „От нереалното отведи ме към реалността”, всъщност това означава: „От смърт води ме към вечност”. Където текстът гласи: „От тъмнината отведи ме към светлината”, всъщност това означава: „От смърт води ме към вечност”. И където текстът гласи: „От смърт води ме към вечност“, това си означава: „От смърт води ме към вечност”. Така че това е мъдрост: от нас не се очаква кой знае колко, просто да разберем това кратко послание. Освобождавайки съзнанието си, освобождавайки своя ум, можем да постигнем духовните си цели и стремежи. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Asato ma sat gamaya! Tamaso ma jyotir gamaya! Mrityor ma amritam gamaya! Dieser Text stammt aus den Upanishaden. Upanishad bedeutet „eine geheime Lehre“, aber es bedeutet auch die Methode, durch die man Wissen erlangt. Upanishad bedeutet auch „nahe der Quelle sitzen, nahe dem Meister sitzen“. Wir müssen die wahre Quelle von Information finden, damit wir richtig lernen. 

Denn, wie die erste Zeile sagt: asat – „Von asat, vom Unwirklichen, führe mich zur Wirklichkeit, zu sat.“ Wir kennen also sat, sat-chit-ananda. Sat ist „wirklich“, sat ist „existenziell“, sat ist „positiv“ – etwas, das nicht schwindet, etwas, das wirklich ist. Und wie erkennt man, was wirklich ist? Manchmal hilft uns das Unwirkliche, das Wirkliche zu erkennen. Ich traf einmal einen sehr seltsamen Meister, einen Lehrer. Er war ein sehr weiser Mann – ein Sufi-Praktizierender, der sich auch sehr gut mit Yoga und anderen Traditionen auskannte. Er sagte: „Wenn es einen falschen Darwish gibt, sei aufmerksam – das bedeutet, dass es auch einen echten gibt.“ Und er fügte hinzu: „Hast du jemals einen gefälschten 75-Dollar-Schein gesehen?“ Ich sagte: „Nein, ich habe noch nie einen gefälschten 75-Dollar-Schein gesehen.“ „Warum?“, fragte er, „weil es keinen echten 75-Dollar-Schein gibt, richtig? Aber hast du jemals einen gefälschten 100-Dollar-Schein gesehen? Vielleicht, denn es gibt ein Original.“ Genauso ist es, wenn wir das Falsche sehen, wenn wir das Asat sehen, sollten wir aufmerksam sein – das bedeutet, dass es eine echte Version gibt, es gibt auch Sat. Deshalb beten wir: Asato Ma – vom Unwirklichen – Sat Gamaya – hilf mir, Sat, die Wirklichkeit, zu erreichen. „Führe mich vom Unwirklichen zur Wirklichkeit.“ Wunderschön!

Die zweite Zeile lautet: tamaso ma… tamas bedeutet „Dunkelheit“. „Führe mich aus der Dunkelheit zum Licht.“ Es ist ganz klar. Dunkelheit ist üblicherweise ein sehr praktisches Symbol für Unwissenheit. Denn wir alle suchen nach Erleuchtung, nicht wahr? Aber wie soll man mit blinden Augen Erleuchtung erlangen? Wir müssen also von der Dunkelheit zum Licht gehen. Was ist stärker – das Licht oder die Dunkelheit? Es ist offensichtlich, das Licht ist stärker. Denn die Dunkelheit hat keine positive Realität. Dunkelheit ist asat. Und wir können Dunkelheit nur in der Abwesenheit von Licht verstehen. In der Anwesenheit von Licht kann man nicht verstehen, was Dunkelheit ist. Es ist unmöglich. Aber die Abwesenheit von Licht kann sofort Dunkelheit hervorrufen. Dunkelheit hängt also vom Licht ab, aber Licht hängt nicht von der Dunkelheit ab. Es spielt keine Rolle, wie viel Dunkelheit man in diesen Raum bringen möchte, wenn auch nur eine kleine Kerze da ist, wird man es nicht schaffen. Also: „Führe mich aus der Dunkelheit zum Licht.“

Und schließlich: „Führe mich vom Tod zur Ewigkeit.“ Ich denke, das ist wiederum sehr einleuchtend. Da die Dunkelheit keine positive Realität besitzt, können wir sagen, dass der Tod oder die Begrenzung durch die Zeit keine positive Realität besitzt. Der Tod ist asat – er existiert nicht, er ist nicht real. Die Ewigkeit hingegen ist sat, sie besitzt eine positive Realität. Wir können also sagen, dass wir im Lichte der Ewigkeit diese Begrenzung namens Tod verstehen können.

Und es heißt auch in den Upanishaden, dass man durch Wissen den Tod überwinden und durch Weisheit ewiges Leben erlangen kann. Klingt ähnlich, nicht wahr? Warum wird es wiederholt? Weil es verschieden ist. Mit Wissen kann man die Begrenzung der Zeit überwinden, man kann den Tod überwinden; aber das ist nur die Negation dieser Begrenzung. Während wir die positive Bedeutung der Ewigkeit nur durch Weisheit, durch verwirklichtes Wissen, erlangen können. Daher ist es ein Unterschied; Wissen und Weisheit führen zu unterschiedlichen Ergebnissen.

Und dann analysieren die geheimen Lehren diese Verse und sagen: Wenn der Text sagt: „Führe mich vom Unwirklichen zur Wirklichkeit“, bedeutet dies eigentlich: „Führe mich vom Tod zur Ewigkeit“. Und wenn der Text sagt: „Führe mich aus der Dunkelheit zum Licht“, bedeutet dies eigentlich: „Führe mich vom Tod zur Ewigkeit“. Und wenn der Text sagt: „Führe mich vom Tod zur Ewigkeit“, bedeutet dies: „Führe mich vom Tod zur Ewigkeit“. Richtig? Das ist also Weisheit: Es wird nicht so viel von uns erwartet, sondern dass wir diese kleine Botschaft verstehen. Indem man sein Bewusstsein befreit, indem man sein Geist befreit, kann man seine spirituellen Ziele und Ambitionen erreichen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Асато ма сат гамая! Тамасо ма джйотир гамая! Мритьор ма амритам гамая! Этот текст взят из Упанишад. Упанишад означает «тайное учение», а также метод получения знаний. Упанишад также означает «сидеть близко к источнику, сидеть близко к учителю». Нам необходимо найти правильный источник информации, чтобы быть должным образом информированными. 

Потому что, как говорится в первой строке, асат – «Из асата, из нереального, приведи меня к реальности, к сату». Итак, мы знаем сат, сат-чит-ананда. Сат – это «реальное», сат – это «экзистенциальное», сат – это «позитивное» – нечто, что не умаляется, нечто реальное. А как определить, что реально? Иногда нереальное помогает нам осознать, что реально. Однажды я встретил очень странного учителя. Он был очень мудрым человеком – суфийским практиком, очень хорошо разбирающимся в йоге и других традициях. Он сказал: «Если есть поддельный дарвиш, будь внимателен – это значит, что есть и настоящий». И добавил: «Вы когда-нибудь видели поддельную купюру в 75 долларов?» Я ответил: «Нет, я не видел поддельной купюры в 75 долларов». «Почему, – спросил он, – потому что и настоящей купюры в 75 долларов не существует, верно? Но вы когда-нибудь видели поддельную купюру в 100 долларов? Это возможно, потому что существует настоящая». Точно так же, если мы видим подделку, если мы видим асат, будьте внимательны – это значит, что существует и реальная версия, существует и сат. Поэтому мы молимся: асато ма – из нереального – сат гамая – помоги мне достичь сата, реальности. «Из нереального приведи меня к реальности». Прекрасно!

Вторая строка гласит: тамасо ма… тамас означает «тьма». «Из тьмы приведи меня к свету». Это совершенно очевидно. Тьма обычно является очень практичным символом невежества. Ведь мы все ищем просветления, верно? Но как достичь просветления со слепыми глазами? Поэтому из тьмы нам нужно идти к свету. Что сильнее – свет или тьма? Очевидно, свет сильнее. Потому что на самом деле тьма не имеет позитивной реальности. Тьма – это асат. И мы можем понять тьму только в отсутствие света. В присутствии света вы не можете понять, что такое тьма. Это невозможно. Но отсутствие света может немедленно породить тьму. Таким образом, тьма зависит от света, а свет не зависит от тьмы. Неважно, сколько тьмы вы хотите привнести в эту комнату, если есть хотя бы одна маленькая свеча, вы никогда не победите. Поэтому «Из тьмы приведи меня к свету».  

И наконец, «От смерти приведи меня в вечность». Думаю, это опять же очень очевидно. Поскольку тьма не обладает никакой позитивной реальностью, можно сказать, что смерть, или ограничение временем, не обладает никакой позитивной реальностью. Смерть — это асат (не существует), она нереальна. В то время как вечность — это сат, она обладает позитивной реальностью. Опять же, можно сказать, что в свете вечности мы можем понять это ограничение, называемое смертью.

В Упанишадах также говорится, что знанием можно победить смерть, а мудростью — обрести вечную жизнь. Звучит схоже, не правда ли? Почему в таком случае  повторяется? Потому что это разные вещи. Знанием можно преодолеть ограничение времени, можно победить смерть; но это лишь отрицание этого ограничения. В то время как позитивный смысл вечности мы можем обрести только мудростью, реализованным знанием. Следовательно, это разные вещи; знание и мудрость приносят разные результаты.

Затем тайные учения анализируют эти стихи и говорят: когда в тексте говорится: «Из нереального приведи меня в реальность», на самом деле это означает: «Из смерти приведи меня в вечность». А когда в тексте говорится: «Из тьмы приведи меня к свету», на самом деле это означает: «Из смерти приведи меня в вечность». А когда в тексте говорится: «Из смерти приведи меня в вечность», это само собой означает: «Из смерти приведи меня в вечность». Верно? Так вот в чем мудрость: от нас ожидается не столько многое, сколько понимание этого небольшого послания. Освободив свое сознание, освободив свой ум, вы можете достичь своих духовных целей и амбиций.

(продолжение следует)