Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Manjari: My question is about the prayer. You said that it’s very nice if somebody, whose prayers are heard, prays for you. Can you say something more about this: which prayers are heard, which are not heard, how to pray in such a way that your prayers are heard? 

Swami Tirtha: Once we had a summer Mela in Ahtopol. When these young people came – do you remember, someone remembers – these orphans, from the orphan’s house? We started a discussion. It was a very, very painful discussion, I tell you. One girl started to give her story, telling that “Oh, I started to learn how to smile when I was grown-up. When I was a kid, I didn’t have the chance to smile, because I had so much suffering in my life.” Very, very bitter. But they came together and sharing nicely, in a jolly mood. My heart was broken by listening to them, but they were in a jolly mood: ‘Somebody is paying attention to us’. And then also, the same question came. Because, what can I say if somebody tells me that “I learned how to smile when I was a grown-up person.” It’s very painful. I could say only “Pray and forgive. Forgive the people who gave you the trouble and pray.” And that girl also had the same question. “Pray? Why? Is it heard?” “Yes, yes. Prayers are heard.” And then she said for one colleague “Yeah, her prayers are always heard. Whenever she is praying for something, it happens.” So, they had a direct experience how it works, although in a very, very sad situation of life. But you know, the lotus is growing in the mud. So even in the most difficult circumstances of life, some beautiful realizations will come. 

You don’t live in the mud. You have learned how to smile when you were kids. Where is your realization? Prayers are heard. But even if prayers are not heard, we must believe that they are heard. This is a way of conviction. This is a decision: ‘I want to see life like this, not in any other way. I want to see the miracle. I want to be a part of a spiritual reality.’ And then you are a part of a spiritual reality.

You can find hundreds of examples, just look around. When you really pray from the deepest core of your heart, that will reach the divine platform. Daily routine – maybe not. But the real moments, the blessed moments – they are intense enough to bridge the gap from here to there. Purity, innocence, intensity, selflessness – these are the keys of the success of prayers. 

Of course, in general we hope that God is not simply a God of justice. Because if He hears everything, He will hear all the stupid prayers as well. And if He is a God of justice, whatever you ask, He will supply. But no, He is merciful. Our Krishna will provide only what is beneficial for His devotees. What will curb your progress and your free flow of affection to Him, that He will not provide.

All right. You might think that “My prayers are not really heard.” No problem, find somebody whose prayers are heard and establish a good friendship with that person. Then when you are in need, you have a mentor. Because we can say that prayers, as a very deep and very special kind of meditation, are a mystic approach. And maybe not all of us can become real mystics. But if in your group you have at least one or two mystics whose prayers are heard, then they can help you. 

And also I can add that Krishna knows your hearts. Even if you don’t say anything, He will understand and if it is good for you, He will fulfil it. This should be our conviction. Prayers are heard. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Manydzsarí: A kérdésem az imádkozással kapcsolatban az volna, amit említettél, hogy mennyire áldásos, ha olyasvalaki fohászkodik értünk, akinek az imái meghallgatásra találnak. Tudnál erről kicsit bővebben beszélni, hogy mely imákat hallgatja meg a Jóisten, illetve melyeket  nem? Hogyan kell úgy fohászkodnunk, hogy azokat meghallja az Úr? 

Szvámí Tírtha: Talán emlékeztek, hogy egyszer egy nyári ahtopoli mélán, megjelent néhány fiatal árvaházi gyerek, akikkel beszélgetésbe elegyedtünk. Meg kell mondjam, hogy ez egy nagyon-nagyon fájdalmas beszélgetés volt. Az egyik lány elkezdett mesélni magáról, ami így kezdődött, „Felnőttként tanultam meg, hogyan kell mosolyogni. Gyerekként ez lehetetlen volt, hiszen annyit szenvedtünk.” Nagyon, nagyon szívfacsaró volt! De később is találkozgattak egymással, összegyűltek és vidáman beszélgettek. Megszakadt a szívem, ahogy hallgattam őket, de ők jókedvűek voltak, „Azért valaki figyelt ránk.“ S ekkor ugyanez a kérdés merült fel. Hiszen mit mondhatunk annak, aki arról beszél, hogy „Amikor felnőtt lettem, akkor tanultam meg mosolyogni.” Ez nagyon szívettépő! Csak annyit tudtam mondani, hogy „Imádkozzál és bocsáss meg. Bocsáss meg annak, aki annyi nehézséget okozott neked, és fohászkodjál.” S ez a lány ugyanezt kérdezte. „Imádkozni? Minek? Meghallja azt valaki?” „Igen, igen! Az imák meghallgatásra találnak.” Majd odafordult az egyik társához és azt mondta, „Igen, az övét mindig meghallgatják. Amikor ez a lány fohászkodik valamiért, akkor az mindig megvalósul.” Tehát, hogy ez miként működik, arról már volt egy valós tapasztalatuk, mégha az élet sanyarú helyzeteken keresztül tanította is meg nekik. De, mint tudjuk, a lótuszvirág is a sárból nő ki, tehát még a legnehezebb életkörülményekből is gyönyörűszép felismerések születhetnek.

Ti nem sárban éltek, és gyerekként már megtanultátok, hogyan kell mosolyogni, szóval mi a ti felismerésetek? Az imák meghallgatásra találnak, de ha mégsem, akkor is hinni kell abban, hogy úgy lesz. Ez a meggyőződés útja, ez egy döntés, ‘Én ilyennek akarom látni az életet, nem másmilyennek. Hinni akarok a csodákban, szeretnék részese lenni az isteni valóságnak.’ S akkor az valóban meg is fog történni.

Erre több száz példát találhatunk, csak körül kell néznünk. Amikor a szívünk legmélyéből tudunk fohászkodni, az el fog jutni az isteni szintre. Ez lenne a napi kenyerünk? Talán még nem, de a valódi, áldott pillanatok elég intenzívek ahhoz, hogy áthidalják a távolságot innen, oda. A tisztaság, ártatlanság, intenzitás, önzetlenség, ezek a sikeres fohász kulcsfontosságú elemei. 

Természetesen általában azt reméljük, hogy Isten nem csak az igazságosság Istene. Hiszen, ha Ő mindent meghall, akkor hallani fogja az összes ostoba fohászunkat is, és ha Ő az Igazságosság Istene, akkor bármit amit csak kérünk, meg fogja adni. De Ő kegyes is, így a mi kedves Krisnánk csak azt fogja megadni nekünk, ami a mi érdekünket szolgálja. S mindaz, ami megakadályozná a fejlődésünket, illetve a Krisna iránti szeretetünk szabad áramlását, azt nem fogja megadni a  számunkra.

Jó, most azt gondolhatjátok, hogy „De az én fohászaim nem igazán hallgattatnak meg.” Semmi baj, akkor keressetek valakit, akinek az imái meghallgatásra találnak, ápoljatok jó barátságot vele, és ha bajban lesztek, akkor legalább lesz egy jóakarótok. Hiszen azt mondhatjuk, hogy az imádkozás olyan, mint egy nagyon mély, különleges meditáció, egy misztérium. S meglehet, hogy nem mindannyian válunk valódi misztikusokká, de ha legalább egy vagy két ilyen személy van a közösségünkben, akiknek az imái meghallgatásra találnak, akkor ők segíthetnek nekünk. 

Még hozzátenném azt is, hogy Krisna ismeri a szívünket, még akkor is, ha nem mondunk semmit. Meg fogja érteni, s ha a javunkat szolgálja, akkor Ő azt meg fogja adni. Meggyőződésünk kell, hogy legyen, hogy az imák meghallgatásra találnak. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2019 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Манджари: Искам да попитам за молитвата. Казахте, че е много хубаво някой, чиито молитви се чуват, да се моли за нас. Бихте ли казали повече за това: чии молитви се чуват, чии не, и как да се молим така, че молитвите ни да бъдат чути? 

Свами Тиртха: Веднъж имахме една лятна Мела в Ахтопол. Когато дойдоха онези младежи – някой спомня ли си – онези сирачета, от сиропиталището? Започнахме да си говорим. Беше много болезнен разговор, казвам ви. Едно момиче разказваше историята си; тя каза: „Започнах да се уча как да се усмихвам чак като пораснах. Като бях дете не съм имала възможност да се усмихвам, толкова много страдах в живота си.” Много, много горчиво. Но те се бяха насъбрали и разказваха в радостно настроение. Сърцето ми се късаше като ги слушах, но те бяха весели, че „някой ни обръща внимание“. И тогава възникна същият въпрос. Защото какво бих могъл да река, когато някой ми каже: „Научих се да се усмихвам чак като пораснах.” Много е тежко. Можех да кажа единствено: „Моли се и прости. Прости на онези, които са ти причинявали страдания и се моли.” И това момиче зададе същия въпрос: „Да се моля? Защо? Нима молитвите се чуват?” „Да, да. Молитвите се чуват.” Тогава тя каза за една своя съученичка: „Да, нейните молитви винаги се чуват. Когато тя се помоли за нещо, то всякога се сбъдва.” Така че те бяха пряко преживели как се случва, макар и в толкова тъжни житейски условия. Но знаете, лотосът израства в калта. Дори и в най-трудните житейски обстоятелства идват прекрасни осъзнавания. 

Вие не живеете в калта. Научили сте се да се усмихвате още когато сте били деца. Къде са осъзнаванията ви? Молитвите наистина се чуват. Но дори и да не се чуват, трябва да вярваме, че се чуват. Това е убеденост. То е решение: „Искам да гледам на живота по такъв начин, не по някакъв друг. Искам да виждам чудото. Искам да бъда част от духовната реалност.“ И тогава сте част от тази духовна реалност.

Стотици примери можете да намерите, просто се огледайте наоколо. Когато наистина се молите от най-дълбоката съкровеност на сърцето си, това ще достигне божествената сфера. Ежедневната рутина – най-вероятно не. Но истинските мигове, благословените моменти – те са достатъчно интензивни, за да прекосят пропастта от тук до там. Чистота, невинност, наситеност, несебичност – това са ключовете към успешните молитви. 

Разбира се, като цяло ние се надяваме, че Господ не е просто Бог на справедливостта. Защото ако Той слуша всичко, ще чува и глупавите молитви. И ако е Бог на справедливостта, за каквото и да Го молите, Той ще го даде. Ала не, Той е милостив. Нашият Кришна ще даде само каквото е благотворно за Неговите предани. Което възпрепятства напредъка ви и волния поток на обичта ви към Него, Той няма да го даде.

Добре, може да си помислите: „Моите молитви не се чуват.” Няма проблем, намерете някой, чиито молитви се чуват и си създайте добро приятелство с него. Тогава, когато сте в нужда, ще имате ментор. Защото можем да кажем, че молитвата, като много дълбок и много специален тип медитация, е мистичен подход. И е възможно не от всички ни да излязат истински мистици. Но ако във вашата група има поне един или двама мистици, чиито молитви се чуват, те ще могат да ви помогнат. 

И също мога да добавя, че Кришна познава сърцата ви. Дори да не казвате нищо, Той ще разбере и ако е добре за вас, ще го изпълни. Такава трябва да е нашата убеденост. Молитвите се чуват. 

(следва продължение)