Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: I just want to ask about something you spoke of yesterday. It was about love – that it comes and it goes. Most of us have experience about that. While divine love, you said, when it comes, it never goes away. But I’ve heard some stories and I saw some bhaktas who fall away, they just disappear. And my second question is about perfection: you said about three ways towards perfection and that actually our way is mainly through kripa, mercy. And I want to ask about sadhana. Can we have too much sadhana, which is making us fall away? Because I spoke with some bhaktas and some of them gave me examples – someone is so dedicated and becomes more and more tired, and then just disappears. Because different bhaktas are sometimes sharing their experience. For example, Prabhupad said to one bhakta, “When you do it, you develop love.” But can we do it too much without being prepared, doing sadhana without love, and actually get the opposite? Like getting tired and going away. 

Swami Tirtha: Oh, so many questions. Let’s start at the beginning. I think basically your two different questions focus on the same problem: whether we have something or we don’t have anything. Spiritual achievements are so delicate, so hidden, that it is very-very difficult to measure them by any means that we have. Due to our material life and conditioning – in studies,  in this competition spirit – we always want to measure things and achievements. Humans organize Olympic games to measure the achievements. By the way, that’s a total failure, it’s a business, it’s not sports anymore. It’s chemistry and business – how to make more money. If your national chemistry is ahead of the supervision, then they can invent those chemicals that will make you run faster without being noticed. So it’s got nothing to do with real sports. And therefore my humble suggestion, if we want to improve, is let’s go out and walk or run or wrestle without all this business involvement and then kick out all the television when they start to propagate this as sports events. Come on, this is totally fake! 

Sorry, I am a little emotional, because illusion steals all the best ideals that we have, it corrupts the best ideals. But we are trained to measure things. And what is the meaning of maya? If you try to measure God – that’s illusion. So if we try to measure our spiritual achievements – how many rounds have I performed, how many books have I sold, how many I don’t know what have I accomplished – that’s this Olympic spirit. It’s not enough. With this we cannot buy Krishna, we cannot buy divine love. It’s not enough. So we have to get rid of this achieving and measuring mentality. Because Radhika is very delicate. The more you want to capture Her by force, the more She is running away from you. 

So, if this inner transformation doesn’t happen, but you try to show all the external symptoms of a devotee, sooner or later something might happen. It’s not enough to show the external conditions or requirements, but we need this inner transformation. Bhaktivinoda Thakur said that the problem of this age is that there are no selfless preachers. From this we can understand that even the preachers sometimes have this mentality, this competition spirit – how to measure devotion. We have to be very careful about this thing. Because the real transformation will happen in the heart. And why is the heart hidden – and now I am talking about the spiritual heart – why is the heart hidden so deep in the constitution of a human being? So that only the chosen ones and Krishna can read the heart. But He can read it, they can read it. If we are not sincere, they can read this. Even if you perform all the rituals. If externally you show that you are 108% devotee, but internally nothing happens – they can read it. But they can read the opposite as well: you look like a very weak human being, fallen, full of mistakes and shortcomings and lack of knowledge, but if there is one drop of sincerity there in your heart, you will be saved. We cannot buy Krishna with any qualities and achievements that we perform. We cannot. 

Once somebody told me, “The holy name has become bitter on my lips”. And it was very shocking for me, because we have understood that the holy name is very sweet. How is it bitter for him? So next time when I met a godbrother of my Gurudev, a very elevated superior, I asked him this question. Then he was staring at me and finally said that “If it has become bitter, it was not the holy name”.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: A tegnap elhangzottakkal kapcsolatban szeretnélek kérdezni, amikor is a szerelemről beszéltél, ami jön, megy, és amiről legtöbbünknek vannak tapasztalatai. Míg az istenszeretetről az mondtad, hogy ha az eljön, akkor az többé nem fog elhagyni bennünket. Viszont hallottam történeteket, illetve magam is találkoztam olyan „leesett” bhaktákkal, akik egyszerűen eltűntek, elhagyták a missziót. A második kérdésem pedig a tökéletességre vonatkozik, ugyanis említetted, hogy három út vezet a tökéletesség felé, és a miénk többnyire a kripán, a kegyelmen keresztül vezet. A szádhanával kapcsolatban is szeretnék kérdezni, mármint lehet-e túlzásba vinni a szádhanát, és ez is okozhatja-e azt, hogy valaki eltávolodik? Mivel néhány bhakta, akikkel beszélgettem erre vonatkozólag említett példát, hogy valaki nagy elszántsággal gyakorolt, de egyre fáradtabb lett, majd egyszerűen csak eltűnt. Például Prabhupád egyszer azt mondta valakinek, „Ha így teszel, akkor kibontakozik benned a szeretet.” De túlzásba vihető-e valami, amire még nem állunk készen, tehát szádhanát gyakorlunk, szeretet nélkül, és valójában az ellenkezőjét érjük el? Tehát elfáradunk és elmegyünk. 

Szvámí Tírtha: Hú, ez jó sok kérdés volt! Kezdjük az elején, s úgy hiszem, hogy alapvetően mindkét kérdésed ugyanarra a problémára vonatkozott, hogy vagy rendelkezünk valamivel, vagy semmink sincs. A lelki megvalósítások annyira finomak, rejtettek, hogy nagyon nehéz azokat bármilyen általunk ismert módon mérlegelni. Az anyagi életben szerzett tapasztalataink, kondícionáltságunk, a versenyszellem miatt mindig mérni akarunk mindent, amit elértünk. Olimpiai játékokat szervezünk, hogy mérni tudjuk az eredményeket. Máskülönben ez már inkább az üzletről szól, mintsem a sportról. Inkább a doppingszerek vívmányairól és az üzletról szól, hogyan lehet pénzhez jutni. Ha előrehaladottabbak egy ország tudományos kutatásai ezen a területen, mint ahogy azt ellenőrizni tudnák, akkor ezeket alkalmazva a sportolók például gyorsabban tudnak futni, mint ahogy fény derül ezek használatára. Szóval ennek semmi köze a valódi sporthoz. Ezért alázatos javaslatom az, hogy ha szeretnétek fejlődni, akkor menjetek sétálni, futni, birkózni, mindenféle üzleti szándék nélkül, dobjátok ki a tévét, amikor ezeket a sporteseményeket kezdik reklámozni. Na ne már, vegyük észre, hogy ez teljes átverés! 

Elnézést, kissé elragadtattam magam, mivel az illúzió valamennyi szép eszményünket elrabolja tőlünk, korrumpálja. Szóval így vagyunk összerakva, hogy mindent mérlegeljünk. S mi a májá jelentése? Például, ha Istent mérlegeljük a lelki eredményeinket, azt, hogy hány kört dzsapáztunk, hány könyvet adtunk el, hány nem tudom én mit teljesítettünk, akkor ez egy olimpiai versenyszellem, vagyis illúzió. A lelki életben ez nem elég. Ezekkel nem tudjuk megvásárolni Krisnát, az istenszeretetet. Ez nem így működik, tehát meg kell szabadulnunk az eredményre váró, mérlegelő mentalitásunktól. Mivel Rádhika annyira érzékeny, hogy ha erőnek erejével akarjuk megragadni Őt, akkor annál inkább el fog menekülni előlünk. 

Tehát, ha nem történik meg ez a belső átalakulás, csak külsőleg akarjuk bhaktának mutatni magunkat, előbb-utóbb fog történni valami. Nem elég, ha külsőleg mutatjuk a dolgokat, hanem ennek a belső átalakulásnak is végbe kell mennie. Bhaktivinód Thákur azt mondta, hogy a mai kor problémája az, hogy nincsenek önzetlen prédikátorok. Ebből megérthetjük, hogy néha még azok is így működnek, akik prédikálnak, versenyszellemmel mérjük az odaadást. Nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel kapcsolatban, hiszen az igazi transzformáció a szívben történik. S miért van a szív annyira mélyen elrejtve bennünk, és most a lelki szívről beszélek, hogy csak a kiválasztottak és Krisna képes olvasni ezt a szívet? De Ő, illetve a kiválasztottak képesek belelátni. Ha nem vagyunk elég őszinték, akkor ők azt tudják, még akkor is, ha betartunk minden rituálét, külsőleg 108%-os bhaktának mutatjuk magunkat, de belül semmi sem történik, és ők azt látják. Viszont az ellenkezőjét is, amikor nagyon elesettnek, gyengének, tudatlannak tűnünk, tele hibákkal, hiányosságokkal, de a szívünkben van egy csepp őszinteség, akkor meg vagyunk mentve. Krisnát nem tudjuk megvásárolni semmilyen jótulajdonsággal, vagy elért eredménnyel. Ez lehetetlen!

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy „A Szent Név megkeseredett a számban”. Ezen teljesen megdöbbentem, mert azt halljuk, hogy a Szent Név az, milyen édes. Hogy lehet, hogy ő keserűnek érzi? Tehát, amikor legközelebb találkoztam Gurudév egyik nagyon emelkedett hittestvérével, megkérdeztem tőle. Ő rám meredt, majd végül annyit mondott, hogy „Ha megkeseredett, akkor az nem a Szent Név volt”.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Бих искал да попитам за нещо, за което говорихте вчера. Беше за любовта – че тя идва и си отива. Повечето от нас са преживели това. А божествената любов, казахте Вие, дойде ли, никога не си отива. Но аз съм чувал истории и съм виждал бхакти, които отпадат, просто си тръгват. И вторият ми въпрос е за съвършенството: говорихте за три пътя на съвършенството и че всъщност нашият път е основно чрез крипа, милостта. Аз искам да попитам за садхана. Възможно ли е твърде многото садхана да прави така, че да отпадаме? Понеже съм говорил с някои бхакти и някои от тях ми дадоха примери – някой е толкова посветен, че все повече и повече се изтощава, и накрая просто си тръгва. Различни бхакти понякога са ми разказвали свои преживявания. Например, Прабхупад казал на един бхакта: „Като правиш това, развиваш любов.” Но възможно ли е да го правим прекалено много, без да сме подготвени, да правим садхана без любов, и всъщност да получаваме обратното? Тоест да се изтощаваме и да си тръгваме. 

Свами Тиртха: О, толкова много въпроси. Да започнем от началото. Мисля, че двата ти различни въпроса основно се фокусират върху един и същ проблем: дали имаме нещо или нямаме нищо. Духовните постижения са толкова фини, толкова скрити, че е много, много трудно да бъдат измерени с каквито и да било средства, с каквито разполагаме. Заради материалния си живот и обусловеност – в образованието, в този съревнователен дух – ние винаги искаме да мерим нещата и постиженията. Хората организират Олимпийски игри, за да мерят постижения. Между другото, те са пълен провал – това е бизнес, не е вече спорт. Химия и бизнес – как да се направят повече пари. Ако химиците в държавата ви са изпреварили надзорната комисия, те могат да изобретят химикали, които ще ви помогнат да тичате по-бързо без да ви заподозрат. Така че това няма нищо общо с истинския спорт. Затова смиреното ми предложение е, ако искаме да се развиваме, нека излезем навън и да вървим, да тичаме или да се борим без да въвличаме всичкия този бизнес и да изритаме всички телевизори, като започнат да ни пробутват това за спортни събития. Хайде стига, това е пълна измама! 

Съжалявам, малко съм емоционален, защото илюзията ограбва всички най-добри идеали, които имаме, покварява най-добрите идеали. Но ние сме научени да мерим нещата. А какво означава мая? Да се опитваш да измериш Бога – това е илюзия. Така че ако се опитваме да измерваме духовните си постижения – колко кръга съм измантрувал, колко книги съм продал, колко много и аз не знам какво съм направил – това е същият този олимпийски дух. То не е достатъчно. С това не можем да купим Кришна, не можем да купим божествената любов. Не стига. Така че трябва да се отървем от този манталитет за мерене и постигане. Защото Радхика е много деликатна. Колкото повече се стремите да Я уловите насила, толкова повече Тя ви убягва. 

И така, ако тази вътрешна трансформация още не се е случила, обаче вие се стремите да показвате всички външни признаци на предан, рано или късно нещо може да се случи. Не е достатъчно да парадирате с външните формалности или изисквания, необходима е промяна отвътре. Бхактивинод Тхакур казва, че проблемът на тази епоха е, че няма безкористни проповедници. От това можем да разберем, че дори проповедниците понякога имат този начин на мислене, този състезателен дух – как да се измери предаността. Трябва да сме много внимателни с това. Защото истинската промяна ще се случи в сърцето. А защо сърцето е скрито – и сега говоря за духовното сърце – защо сърцето е скрито толкова надълбоко в тялото на човешкото същество? За да могат само избраните и Кришна да четат в него. Но Той може да го прочете, те могат да го прочетат. Ако не сме искрени, те това го прочитат. Даже да извършвате всички ритуали. Външно показвате, че сте 108% предани, отвътре нищо не се случва – и те това го виждат. Обаче виждат и обратното: изглеждаш съвсем слаб човек, нищ, пълен с грешки и недостатъци, лишен от знание, но ако има една капка искреност в сърцето ти, ще бъдеш спасен. Не можем да купим Кришна с никакви качества и постижения. Не можем. 

Веднъж един човек ми каза: „Святото име стана горчиво на устните ми”. За мен това беше много шокиращо, защото сме разбрали, че святото име е много сладко. Как така сега му е загорчало? Затова следващия път, когато срещнах един божествен брат на моя Гурудев, много възвишен и старши, му зададох този въпрос. Той се вторачи в мен и накрая каза: „Щом е загорчало, това не е било святото име”.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage: Ich möchte Sie etwas fragen, worüber Sie gestern gesprochen haben. Es ging um die Liebe – dass sie kommt und geht. Die meisten von uns haben das selbst erlebt. Göttliche Liebe hingegen, so sagten Sie, vergeht nie, wenn sie kommt. Aber ich habe einige Geschichten gehört und einige Bhaktas gesehen, die sich abgewandt haben, sie sind einfach verschwunden. Meine zweite Frage betrifft die Vollkommenheit: Sie sprachen von drei Wegen zur Vollkommenheit und dass unser Weg hauptsächlich durch Kripa, Gnade, führt. Und ich möchte Sie fragen, was Sadhana betrifft. Kann es zu viel Sadhana geben, sodass wir uns abwenden? Denn ich habe mit einigen Bhaktas gesprochen, und einige von ihnen haben mir Beispiele genannt – jemand ist so hingebungsvoll und wird immer müder und verschwindet dann einfach. Denn verschiedene Bhaktas teilen manchmal ihre Erfahrungen. Prabhupad sagte beispielsweise zu einem Anhänger: „Wenn du es tust, entwickelst du Liebe.“ Aber können wir es auch übertreiben, ohne vorbereitet zu sein, Sadhana ohne Liebe praktizieren und dadurch das Gegenteil erreichen? Zum Beispiel, dass wir müde werden und uns zurückziehen?
Swami Tirtha: Oh, so viele Fragen. Fangen wir von vorne an. Ich denke, im Grunde kreisen deine beiden Fragen um dasselbe Problem: ob wir etwas haben oder nicht. Spirituelle Errungenschaften sind so fein, so verborgen, dass es sehr, sehr schwierig ist, sie mit den uns zur Verfügung stehenden Mitteln zu messen. Aufgrund unseres materiellen Lebens und unserer Prägung – im Studium, in diesem Wettbewerbsgeist – wollen wir Dinge und Errungenschaften immer messen. Die Menschen veranstalten Olympische Spiele, um die Leistungen zu messen. Das ist übrigens ein völliger Fehlschlag, es ist ein Geschäft, kein Sport mehr. Es ist Chemie und Wirtschaft – wie man mehr Geld verdient. Wenn eure nationale Chemie der Aufsicht voraus ist, dann können sie jene Chemikalien erfinden, die euch unbemerkt schneller laufen lassen. Das hat also nichts mit echtem Sport zu tun. Und deshalb mein bescheidener Vorschlag: Wenn wir uns verbessern wollen, lasst uns rausgehen und spazieren, laufen oder ringen, ohne diesen ganzen Kommerz, und dann den Fernseher abschalten, sobald er anfängt, das als Sportveranstaltung zu vermarkten. Komm schon, das ist doch alles nur Show!
Entschuldigung, ich bin etwas emotional, denn Illusionen rauben uns alle unsere besten Ideale, sie verfälschen sie. Aber wir sind trainiert, Dinge zu messen. Und was bedeutet Maya? Wenn man versucht, Gott zu messen – das ist Illusion. Wenn wir also versuchen, unsere spirituellen Errungenschaften zu messen – wie viele Runden ich gechantet habe, wie viele Bücher ich verkauft habe, wie viel ich nicht weiß was – das ist dieser olympische Geist. Er reicht nicht aus. Damit können wir Krishna nicht kaufen, wir können die göttliche Liebe nicht kaufen. Es genügt nicht. Wir müssen diese Leistungs- und Messmentalität ablegen. Denn Radhika ist sehr zart. Je mehr man sie mit Gewalt ergreifen will, desto mehr entzieht sie sich einem.

Wenn diese innere Wandlung nicht stattfindet, man aber versucht, alle äußeren Anzeichen eines Anhängers zu zeigen, kann früher oder später  passieren etwas. Es genügt nicht, die äußeren Bedingungen oder Anforderungen zu erfüllen, wir brauchen diese innere Wandlung. Bhaktivinoda Thakur sagte, das Problem dieses Zeitalters sei der Mangel an selbstlosen Predigern. Daraus können wir schließen, dass selbst die Prediger manchmal diese Mentalität, diesen Wettbewerbsgeist haben – wie man Hingabe misst. Wir müssen diesbezüglich sehr vorsichtig sein. Denn die wahre Wandlung findet im Herzen statt. Und warum ist das Herz verborgen – und ich spreche hier vom spirituellen Herzen – warum ist es so tief im Wesen des Menschen verborgen? Damit nur die Auserwählten und Krishna das Herz lesen können. Aber er kann es lesen, sie können es lesen. Wenn wir nicht ehrlich sind, können sie das lesen. Selbst wenn man alle Rituale vollzieht. Wenn man äußerlich zeigt, dass man zu 108 % ein Anhänger ist, innerlich aber nichts geschieht – sie können es lesen. Aber sie können auch das Gegenteil lesen: Man wirkt wie ein sehr schwacher Mensch, gefallen, voller Fehler und Mängel und unwissend, aber wenn auch nur ein Tropfen Aufrichtigkeit im Herzen ist, wird man erlöst. Wir können Krishna nicht mit irgendwelchen Eigenschaften und Leistungen, die wir vollbringen, kaufen. Das können wir nicht.

Einmal sagte mir jemand: „Der heilige Name ist bitter auf meinen Lippen geworden.“ Und das war sehr schockierend für mich, denn wir haben verstanden, dass der heilige Name sehr süß ist. Wie kann er bitter sein? Als ich also das nächste Mal einen Gottbruder meines Gurudev traf, einen sehr erhabenen und vortgeschrittenen Bhakta, stellte ich ihm diese Frage. Dann starrte er mich an und sagte schließlich: „Wenn er bitter geworden ist, war es nicht der heilige Name.“

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Я просто хочу спросить о том, о чём вы говорили вчера. Речь шла о любви – о том, что она приходит и уходит. Большинство из нас имеют опыт в этом отношении. Что касается божественной любви, вы сказали, что, когда она приходит, она никогда не уходит. Но я слышал истории и видел некоторых бхакт, которые отступали, они просто исчезали. И мой второй вопрос касается совершенства: вы говорили о трёх путях к совершенству, и что на самом деле наш путь в основном лежит через крипу, милосердие. И я хочу спросить о садхане. Можем ли мы заниматься садханой слишком много, что приводит к отступлению? Потому что я разговаривал с некоторыми бхактами, и некоторые из них привели мне примеры – кто-то настолько предан, что всё больше устаёт, а затем просто уходит. Разные бхакты иногда делятся своим опытом. Например, Прабхупада сказал одному бхакте: «Когда ты делаешь это, ты развиваешь любовь». Но можем ли мы делать это слишком много, не будучи готовыми, занимаясь садханой без любви, и в итоге получить противоположный результат? Например, устать и уйти. 

Свами Тиртха: О, столько вопросов. Давайте начнём с самого начала. Думаю, ваши два разных вопроса, по сути, сосредоточены на одной и той же проблеме: есть ли у нас что-то или нет. Духовные достижения настолько хрупки, настолько скрыты, что их очень-очень трудно измерить любыми доступными нам средствами. Из-за нашей материальной жизни и обусловленности – в учёбе, в этом духе соперничества – мы всегда хотим измерять вещи и достижения. Люди организуют Олимпийские игры, чтобы измерять достижения. Кстати, это полный провал, это бизнес, это уже не спорт. Это химия и бизнес – как заработать больше денег. Если ваша национальная химическая школа опережает допинг контроля, то они могут изобрести те химические вещества, которые заставят вас бегать быстрее, оставаясь незамеченными. Так что это не имеет ничего общего с настоящим спортом. И поэтому моё скромное предложение, если мы хотим совершенствоваться, – давайте выйдем на улицу, походим, побегаем или поборемся без всей этой коммерческой составляющей, а потом выключим всё телевидение, когда оно начнёт пропагандировать это как спортивные события. Да ладно, это же полная фальшивка!

Простите, я немного эмоционален, потому что иллюзия крадет все наши лучшие идеалы, она искажает лучшие идеалы. Но нас учат измерять вещи. А что значит майя? Если вы пытаетесь измерить Бога – это иллюзия. Поэтому, если мы пытаемся измерить свои духовные достижения – сколько кругов я совершил, сколько книг продал, сколько – я не знаю, чего достиг – это олимпийский дух. Этого недостаточно. С этим мы не можем купить Кришну, мы не можем купить божественную любовь. Этого недостаточно. Поэтому мы должны избавиться от этого стремления к достижению и измерению. Потому что Радхика очень деликатная. Чем больше вы хотите захватить Ее силой, тем больше Она убегает от вас.

Итак, если эта внутренняя трансформация не произошла, но вы пытаетесь показать все внешние признаки преданного, рано или поздно что-то может произойти. Недостаточно показывать внешнее выполнение условий или требований, нам нужна именно эта внутренняя трансформация. Бхактивинода Тхакур говорил, что проблема нашего времени в том, что нет бескорыстных проповедников. Из этого мы можем понять, что даже у проповедников иногда присутствует этот менталитет, этот дух соперничества – как измерить преданность. Мы должны быть очень осторожны в этом вопросе. Потому что настоящая трансформация произойдет в сердце. И почему сердце скрыто – и сейчас я говорю о духовном сердце – почему сердце скрыто так глубоко в структуре человека? Чтобы только избранные и Кришна могли прочитать сердце. Он может прочитать его, они могут прочитать его. Если мы неискренни, они могут это прочитать. Даже если вы выполняете все ритуалы. Если внешне вы показываете, что являетесь преданным на 108%, но внутренне ничего не происходит – они могут это прочитать. Но они могут прочитать и обратное: вы выглядите очень слабым человеком, падшим, полным ошибок, недостатков и недостатка знаний, но если в вашем сердце есть хоть капля искренности, вы будете спасены. Мы не можем купить Кришну никакими качествами и достижениями, которые мы демонстрируем. Не можем.

Однажды мне кто-то сказал: «Святое имя стало горьким на моих губах». И это меня очень потрясло, потому что мы понимали, что святое имя очень сладко. Как же оно может быть горьким для него? Поэтому в следующий раз, когда я встретил духовного брата моего Гурудева, очень высокого наставника, я задал ему этот вопрос. Тогда он уставился на меня и наконец сказал: «Если оно стало горьким, значит, это было не святое имя».

(продолжение следует)